Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-05-19 / 2. szám
RÁKOS VIDÉKE 1901. — 2. sz. 2 Ügyünknek ez újabb fordulatával döntötte el azt is, hogy a szobor a m. kir. földmivelésügyi minisztérium által létesített 52 kát. hold terjedelmű Erzsébet-ligetnek 1. sz. telekkönyvi betét 5212/2 helyr. állittassék fel. A bizottság felkérte ezek után Róna József szobrászművészt arra, hogy a dicsöült királyné szobrának tervét elkészitse. Róna József eleve lemondván minden anyagi haszonról, művészi szeretettel vállalkozott a magasztos feladatra. I. Ferenc József apostoli királyunk 1900 október 18-án megtekintette Róna két tervét s maga jelölte ki a kettő közül azt, a melyet leginkább Gödöllőre valónak Ítélt. A művész 1901 február 15-én készült el a szobor megalkotásával, mely az ö műterméből a budapesti Reschorner A. M. és fia céghez került bronzba- öntés céljából s a szerződés értelmében már 1901 május hó 1-én teljesen kész, leleplezhető állapotban vette azt át a bizottság az előbb megnevezett cégtől. Az Erzsébet-szobor talapzata zebegényi trachit- ból készült s három lépcsőfokon, nyolcszögü formában emelkedik három méter magasra. A lépcső alján pompás bronzkoszoru van, melyet Kapczy Vilmos hitvesének szül. Prepenczay Irénnek kezdeményezésére a gödöllői nők megbízásából készített Róna József. A koszorú szalagjának ez a felírása: A gödöllői nők szivében Örökké élni fog emléked. A talapzat felső része oszlopfejszerüen van kiképezve, nyolc oldalát kőből faragott, részben aranyozott virágfüzérek díszítik, felirata a következő : Az oszlop előlapján: Erzsébet Királynénk. Az oszlop hátlapján: Közadakozásból 1901. A szobor, mely maga 25 méter magas, a parkban sétáló királynét ábrázolja, a mint egy pillanatra ernyőjére támaszkodva megáll s maga elé mereng, balkezében legyezőt és sétaközben szedett néhány virágot tart. A szobor leleplezése nagy ünnepély keretében a lolyó évi május hó 19-ik napján fog megtörténni s kilátásba helyezte megjelenését ez alkalomra I. Ferenc József apostoli királyunk s a legmagasabb uralkodóháznak több tagja is. Az ünnepségen, melyen a budai dalárda a Ganz-gyári dalkörrel egyesülten fog közreműködni, résztvesznek a magas kormány, a törvényhozás, Pestvármegye, Rudapest székesfőváros, a szomszéd községek s Gödöllőnek minden lakója. A szobor-bizottság a leleplezés ünnepére Emlékkönyvet íratott Ripka Ferenc végrehajtó bizottsági elnökkel, melyben a kegyes és jó királyné gödöllői életét kívánta az utódoknak megörökíteni s a melynek árusítása után befolyó összeget a bizot'ság vagyonának feleslegéhez csatolva, Erzsébet-királyné- alapitványt fog létesíteni a gödöllői szegénysorsu iskolásgyermekek részére. Jóleső benső érzéssel, édes fájó könynyel munkálkodtunk ennek az emlékkőnek a megteremtésén, mert hisz egyetlen vigaszunk, egyetlen büszkeségünk, hogy emléket állíthattunk Neki: Magyarország legjobb Királynéjának ezen a helyen s hogy e műben dicső emlékezetét fennen megőrizhetjük, hogy a mit Ö magasztos lélekkel imádott, a nagy természetet dicső emlékének megőrzőjévé, emlékszobrának méltó keretévé avathatjuk. Ti pedig derék utódaink, ha ezen legnemesebb érzelmekkel állított emlék (melyet mi szent ereklyeként fogunk őrizni s a melynek szeretettel való gondozására titeket is kérünk), a századok súlya alatt mégis romba dőlne, állítsátok azt fel újból a magyar haza mindenkori védöangyalának, Erzsébet legjobb királynénknak emlékére s még haló porainkból is hálás köszönetünk száll érte felétek! A magyarok Istene áldjon benneteket! Kelt Gödöllőn, 1901. évi május hó. (Aláírások.) Pax. Sok száz ember gyűlt össze a múlt vasárnap délután a rákosi polgári kör helyiségében. Ennek a tekintélyes gyülekezetnek alig volt egy tagja, kit izgatottságban ne tartott volna a társas kocsi-közlekedés kérdése, melyről lapunk múlt számánan részletesen megemlékeztünk. A kiküldött bizottság eredménynyel járt el. A budapesti közlekedési vállalat hajlandónak nyilatkozott a társaskocsi közlekedés megindítására és erre röpültek szerte a kötelező nyilatkozatok, aláírás végett. Az első napokban több száz nyilatkozat érkezett be a mozgalom vezetőihez és a siker már eleve biztosítottnak látszott. Soha még ily összetartást a Rákos vidékének polgársága nem tanusitott, mint a szőnyegen levő kérdésben, mely mélyen belenyúlt a lakosság legvitáli- sabb érdekeibe. És az a jó szándék, mely ellenséget, jó barátot egy táborba hozott össze, eredményesnek bizonyult, habár társaskocsi-közlekedés — legalább egyelőre — még sem lesz. A cinkotai helyiérdekű vasút igazgatóságaugyanis az utolsó percben nagy falragaszokon közhírré tette, hogy május hó 15-töl kezdve úgy hétköznapokon, mint vasár- és ünnepnapokon egyaránt életbe lépteti a félórás közlekedést. Tartozunk a társaság igazgatóságának azzal a lojális nyilatkozattal, hogy ezt az áldozatot Rákos vidéke polgárságának a saját jószántából hozta meg, még mielőtt ez irányban bármiféle kérelemmel járult volna eléje. A társaság ez intézkedését rokonszenvesen fogadta az érdekeltség és ha van a kérdés szerencsés megoldásának tanulsága, úgy e tanulság kettős. Levonhatja magának belőle a tanulságot első sorban a közönség, mely megtanulhatta, hogy sikereket nem a zsebbe dugott ököllel való fenyegetőzéssel, félhangos szitkokkal, hanem komoly, férfias í fellépéssel, lelkesült összetartással lehet elérni, —
