Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-05-19 / 2. szám

1901. — 2. sz.

RÁKOS VIDÉKE

3

melynek imponáló volta előtt bizonyára senkinek sem lehet kitérni. De levonhatja a tanulságot a vicinális vasúttársaság is, mely újból meggyőződhetett arról, hogy forgalmi és gazdasági politikája csak akkor érvényesülhet helyes irányban, ha annak érdekében a nagy közönséggel kezet fogva jár el.

Üdvözöljük e kézfogó alkalmából teljes őszinteséggel úgy a közönséget, mint a társaság vezető egyéniségeit és kívánjuk, hogy e frigyük hosszantartó, békés legyen és főleg, hogy minél hamarabb hozza meg várva-várt gyümölcsét, — a villamos vicinálist a Rákos vidékének.

*

A gyűlés lefolyásáról a következőkben számol be tudósítónk :

Veres Alajos fővárosi bizottsági tag, a mozgalom lelkes vezetője nyitotta meg az értekezletet és üdvözölvén a nagy számban megjelent érdeklődő polgárságot, reá mutatott arra, hogy tizenegy év óta ez az első mozgalom, mely komoly föllépésével eredményeket tudott elérni. A vicinális vasúttársaság nem térhetett ki e mozgalom elől, hanem iparkodott, hogy legalább megközelítőleg figyelembe vegye a polgárság érdekeit. Ebből kiindulva a maga jószántából, — be sem várva a polgárság kérését, — elhatározta, hogy május 15-ikétöl kezdödöleg életbe lépteti a félórás közlekedést az egész vonalon.

Nagy erkölcsi sikere ez a polgárságnak, melyet összetartásával ért el. Ha ez alkalommal nem is kaphatott meg az érdekeltség mindent, a mit elérni szeretett volna, majd éljö annak ideje és módja, hogy a polgárok jogos érdekeik kielégítése céljából újból lelkes, komoly, imponáló akcióba lépjenek. Kéri az egybegyűlteket, hogy vegyék tudomásul bé- jelentését és a mozgalom eredményét.

Borhy János, Veres Alajosnak lelkes társa a mozgalom megindításában és vezetésében, részletesen ismerteti a mozgalom minden egyes fázisát és a maga részéről is javasolja, hogy az egybegyűltek vegyék tudomásul az elnök bejelentését.

Az értekezlet eddig a legnagyobb nyugodtsággal folyt le, azonban a következő szónoknak, Bugyi Ferenc Józsefnek, a szent-mihályi lóvasut igazgatósági tagjának személyes élű íölszólalása egyszerre kizökkentette a tárgyalás menetét higgadtságából és csak Veres Alajos tapintatos közbelépésének és fölszólalásának köszönhető, hogy az értekezlet további lefolyásában nem csapott ki abból a mederből, a melyben megindult.

Bugyi Ferenc József élesen kikel a cinkotai vasút igazgatósága ellen és kijelenti, hogy a szent-mihályi lóvasuttal szemben elkövetett eljárása sem lojális, sem a jóizlésnek megfelelő nem volt, (Nagy mozgás.) mert nem értesítette a szent- mihályi vasút igazgatóságát az uj menetrend életbeléptetéséről. (Fölkiáltások: Nem ide való! — De igen! Hosszan tartó zajos mozgás.) A két társaság átszálló forgalmat tart fönn, érdekei azonosak, azért nem érti azt a szuverén lenézést, melyben a vicinális vasút-társaság igazgatósága a szent-mihályi lóvasut igazgatóságának átiratait figyelmen kívül és válasz nélkül hagyja. (Beliigy, —- nem tartozik ide! Halljuk!) Nem járja, hogy nem értesíti a szent-mihályi ló- vasut-társaságot menetrendjei megváltoztatásáról. Régen várt már erre az alkalomra, hogy ezt elmondhassa és reményű, hogy szavait meg is fogják hallani ott, a hol a hivatalos átiratokat tudomásul nem venni, éveken át válasz nélkül hagyni Ízléses, lojális dolognak tartják. (Hosszan tartó zaj, lárma.)

Máriássy Gyula elismeri, hogy a mozgalom eredménynyel járt, de garanciákat akar arra nézve, hogy a félórás közlekedést a társaság télen át is fönn fogja tartani, (ügy van! Éljen!)

Veres Alajos az értekezletet nem tartja alkalmasnak oly fölszólalásokra, a melyek szorosan nem tartoznak a szőnyegen levő és a cinkotai vicinális vasúttársaság iniciativájából szerencsésen megoldott kérdéshez, azért kéri az egybegyűlteket, hogy ne térjenek ki fölszólalásaikban oly dolgokra, melyeknek megvitatása most sem nem időszerű, sem nem opportunus. A mi a garanciákat illeti, ezeknek követeléséről a menetrend jövő összeállítását illetőleg, ma nem lehet szó, mert a menetrend mikénti összeállítása időhöz kötött dolog, melyhez a hatóságoknak is van szavuk. Elégedjünk meg az elért eredménynyel. Vegyük figyelembe, hogy a társaság a maga jószántából engedett még elő sem adott kívánságainknak. Ne legyünk olyanok, mint a gyerek, a ki a mikor a kenyeret márkikönyörögte édes anyjától, még vajért is rimán- kodik.

Képessy Imre dr. maga sem látja idején valónak a garanciák követelését, mert azzal most úgy sem érnénk célt. Majd, ha a társaság újból leszállítja a vonatok számát, újból megindítjuk a mozgalmat és a leghangosabban fogjuk követelni a villamos üzemre való átalakítást. Köszönetét mond Veres Alajosnak és Borhy Jánosnak a mozgalom lelkes megindításáért és vezetéséért.

Máriássy Gyula a rákos-szent-mihályi érdekeltségnek mond köszönetét impozáns számban való csatlakozásáért, mely nélkül alig lehetett volna a mozgalmat sikeresen vezetni.

Veres Alajos elnök ezután az értekezletet a jelenlevők nagy éljenzése között berekesztette.

Mátyásföldről.

Üdvözöljük mi mátyásföldiek is e lapokat, mert alkalmat adnak arra, hogy kifejezést adhatunk örömünknek- búnknak. Eddig csak magunkban, legfölebb a vicinálison öntöttük ki szivünk bánatát.

Igaz, hogy van okunk néha örülnünk is, de annál több a panaszunk.

Nem akarok most a közlekedésíigygyel foglalkozni; hisz ez nem speciális mátyásföldi dolog. Közös ez édes mindnyájunkkal: a Fehér-uttól Kerepesig, vagy legalább Cinkotáig. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ebben mindnyájan egyek vagyunk; nincs köztünk, már t. i. e lapok territóriumának összes lakói közt véleménykülönbség; legfölebb csak annyi, hogy az egyik erősen, a másik erősebben, a harmadik legerősebben és a negyedik legislegerőseb- ben — — nincs megelégedve. Csak jelzem, hogy ezen a téren lesz e lapoknak legtöbb aratni valója; a közlekedésügy nemcsak «töltelékkel», de vezetőcikkekkel is sokáig (sajnos, nyugodtan Írhatjuk: sokáig) fogja táplálni a «Rákos Vidékét».

Vannak azonban Mátyásföldnek «sajátkülön» ügyei is, a melyek megirigyelték annak a bizonyos tengeri kígyónak a szerepét. Nem arról a második krajcárról, jobban mondva: harmadik és negyedik fillérről van szó, a melyeket az idén már negyedik Ízben voltunk kénytelenek «legutoljára» és «ideiglenesen» megszavazni; hiszen ilyen emberi dolog, azt hiszem, másutt is előfordul, de a mit talán még sem kellene nekünk utánoznunk, bár... utcáink kavicsolása már be van fejezve.

Ez az egyik örvendetes tény; tudniillik, hogy utcáink kavicsolása és befásitása — a még nyakunkon levő uj telkeink közt is be van fejezve. Ezzel legalább is összes magyar községeinken túltettünk; mert csak Kölnben és Amerikában szokás az utakat előre elkészíteni, kész utakkal várni a lakókat és házaikat.

Aztán halad a kultúránk is: építettünk szép iskolát, az állam adott bele jó tanítókat. És ez nem frázis; hisz nem egyszer messzeföld tanítói hallgatják a mi előadásainkat.