Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-10-31 / 17-18. szám
XI. évfolyam. Budapest, 1906. október 31. 17—18. szám. KÖZIGAZGATÁSI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP KIADÓHIVATAL : TIZEDIK ÉVFOLYAM SZERKESZTŐSÉG : Vili,, Kerepesi-ut 9a. szám. Postafiókbérlet. FELELŐSSZERKESZTÖ Dk. BdRTIId SáNDOR IY., Kossuth Lajos-utca 14-16. Telefon. Slőfizeíőin^ne^ a rárosi hatóságodnál lor>ö ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. A községi választás. A Ferencváros érdemes követe dr. Ballagj Aladár által meginterpelláltatván, Andrássy Gyula gróf fontos kijelentéseket tett a fővárosi törvény revízióját illetőleg. A belügyminiszter egyéniségéhez méltó őszinteséggel és határozottsággal állást foglalt a régóta vajúdó és vitás kérdésekben. Kijelentette, hogy nem barátja a virilizmusnak és ama törvényjavaslatban, mely az 1872-ik évi 36. t. c. megváltoztatását célozza, annak eltörlése iránt intézkedett. Tudatta továbbá, hogy megszüntetendőnek véli a községi és a képviselőválasztási jogosultság közt fennálló megkülönböztetést. A belügyminiszter e kijelentései időszerűek voltak, s most már csak azt kell kívánnunk, hogy a törvényjavaslat mielőbb letár- gyaltatván, sanctiót nyerjen. Az a remény, hogy az uj törvény még ez év folyamán életbe lép, kizártnak tekintendő nemcsak az idő rövidségénél fogva, hanem a miatt is, mert Andrássy gróf, mint a főváros autonómiáját loyalisan res- pektálló államférfi, a kész törvényjavaslatot előbb a főváros bizottsági tagjaiból és egyéb szakemberekbőll álló anként elé óhajtja terjeszteni. Az idén tehát még a régi rendszer szerint ejtődnek meg a községi választások még pedig, ha a virilisták névjegyzéke felebbezés folytán nem kerül a közigazgatási bíróság elé, november közepén. Konstatáljuk, hogy a polgárság akarata ezúttal sem nyilvánulhat meg szabadon ; illúsó- riussá tette azt a 45-ös bizottság határozata, melyben kimondotta, hogy a virilista jelölésnél nem tartja magára nézve kötelezőnek a kerületi többségek óhaját. Ez a határozat magyarán mondva nem jelent mást, mint a régi klikk uralom fentartásának cinikus proklamálását. A 45-ös bizottság magatartása nem meglepő, de meglepő és egyúttal elszomoritó, hogy a demokraták, kik éveken át a legvehemensebb ostromot intézték a klikkrendszer ellen, egyetlen szó és ellenvetés nélkül hozzájárultak e határozathoz. Beigazolódni látszik, a mit a fővárosi demokratizmus ellenfelei kezdettől fogva hangoztattak, hogy a mi demokratáinknál az elv csak köpenyeg, melyet bármikor szögre lehet akasztani, s hogy valójában nincs más .céljuk, mint osztozni a hatalomban, ha lehet, a hozzája való csatlakozás árán. Megvalljuk, pár év előtt a demokratapárttól reméltük a főváros törvényhatósági bizottságának újjászületését és a községi élet levegőjének megtisztulását, mely egyesítve magában mindazokat, kik a panama és protekció végleges megszüntetését óhajtják, regenerálni fogja nemcsak a főváros administrációját, hanem uj irányt szab a jövendő fejlődésnek. Mindezen reményeink szertefoszlottak. Ma már látjuk, hogy talmi arany a fővárosi demokrataság, mely nem állja ki a választóvizet, és csak arra való, hogy tévedésbe ejtsen naiv lelkeket. Ily viszonyok között kétszeresen sürgőssé vált megteremtése, oly törvénynek, mely tágabb teret nyit a polgárság akarata érvényesülésének. Lehetetlenné kell tenni, hogy egyes emberek domináljanak egész városrészekben és a köréjük sereglő stréberekkel, mint legyőzhetetlen klikk, ránehezkedjenek a törvényhatósági bizottságra és saját önös céljaira kihasználhassák a fővárost. Mi mindig hívei voltunk és maradunk az autonómiának, de megkívánjuk, hogy az önkormányzat leple alatt semmiféle klikkszövetség ne garázdálkodhassék. Ha a főváros közszelíemét alólról megváltoztatni nem lehet, őrülni fogunk, ha felülről jön a kezdeményezés.
