Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-09-20 / 15-16. szám
1906 melésre, fuvart á'dozott a beszállításra, időt is veszite't, mig a fővárosba kocogott és végül nem maradt több tiszta baszna, mint száz dinnyéné 2 vagy 3 frt, így van ez csaknem minden terménynél, ami a fővárosban piacra és boltokba kerül. Uzsora-hasznot szed magának a közvetítő s ezen a réven a vásárcsarnoki kofa, akinek ö z- szes tőkéje nem több 2—300 írtnál, ezr két keres, s úgy él, mint egy miniszteri tanácsos. Hasonlókép, habár mérsékeltebb arányban, bánnak el a fogyasztó-közönséggel a mészárosok és hentesek is. Jajveszékelésük, hogy nekik tönkre kell jutniok, senkit meg ne tévesszen. Az meglehet, hogy manapság nem minden mészárosnak sikerül rövid idő alatt háziúrrá lenni, de hol van az megírva, hogy minimális szellemi és anyagi tőkével ellátott egyének jólétben duslakodjanak és vagyont szerezzenek ? Mi tiszteljük és becsüljük a mészáros és hentesipart, de furcsának és igazságtalannak tartjuk, hogy amikor a diplomás emberek képtelenek többet keresni, mint amennyi a megélhetésre kell, annak az iparágnak a tag,ai mind vagyont arrogálnak magukna«. A harc, mely az élelmiszer-uzsora ellen megindulóban van, teljesen jogosult A törvény- hatóságra hárul a feladat, hogy a közönséget támogassa és pedig olyan intézkedésekkel, melyek a fogyasztó éz a termelő közti közvetlen összeköttetést elősegítik Hogy mely intéz kedések volnának célravezetők, legközelebb ki fogjuk fejteni Lakásviszonyaink. A szocia ista párt végre rájött, hogy az általános titkos választói jogon kivül érdemes mással is foglalkozni. Az a mozgalom, melyet a ház-uzsorások ellen meginditott, fölöttébb népszerű, de tartunk tőle, hogy gyors eredményre nem fog vezetni Két okát ismerjük annak, hogy Budapesten túlságos drágák a lakások. Az egyik ok az, hogy az épitkezés nincs arányban a lakosság szaporodásával, tehát nincs elegendő lakás, a másik ok a meglevő bérházak irreális financiális viszonyaiban rejlik. Az utóbbi a fontosabb, mert segíteni rajta alig lehetséges. Nyílt titok, hogy az utóbbi 15 év alatt Budapesten épült bérházaknak legalább 70 százaléka bank és egyéb kölcsönök terhe alatt roskadozik. Az építkezésre vakmerő spekulánsok vetették magukat, kik előtt az a cél lebegett, hogy a kölcsönpénzzel fölépített házakon haszonnal túladnak. Számukra nem tőkebefektetés volt az épitkezés, hanem spekuláció, s ennek tulajdonítandó, hogy elszaporodtak 3 azok a kívülről mutatós, belül ellenben selejtes bérkaszárnyák, melyek pár évtized múltán közveszélyesekké fognak válni. Köztudomású, hogy ezekben a házakban grasszál legvehemensebben a lakás-uzsora, ami egészen természetes, s amin se a tiltakozó nép- gyülések, se a törvényhatóság nem változtathatnak. A magyarázat egyszerű. Egy spekuláns fölépit- tet egy bérházat — mondjuk — 300 000 koronáért. Ebből a bankteher 150—200 ezer korona, a fön- maradó összeg a különböző építőiparosok betáblázott vagy váltóval fedezett követelése. Miután a háztulajdonos urnák évenként 6—7% ot kell fizetnie az összes tartozás után s némi jövedelmet is óhajt, világos ennélfogva, hogy a lakások árát kénytelen a normálisnál magasabbra csigázni. Az irreális spekuláció teszi őt házbér uzsorássá. Ez lévén a helyzet, a szanálásnak más módja nincs, mint lehetővé tenni a lakosságnak, hogy oly házakba telepedjék, melyek normális körülmények között épültek. De miután ilyen bérház kevés van, előáll az építkezések sürgős szüksége. Magán emberek részéről, sok körülménynél fogva, nem várhatjuk, a házépítések föllendülését. Szükséges ennélfogva, hogy a főváros és a nagy vállalatok, amelyek sok ezer embert foglalkoztatnak, pótolják a magánosok mulasztásá Semmi akadálya vagy nehézsége nincs annak, hogy a főváros a maga telkein bérházakat emeljen saját tisztviselői számára és a befektetett tőke rendes kamatjának megfelelő mértékben állapítsa meg a lakásárakat. Ugyanígy cselekedhetnének a nagy iparvállalatok és hatalmas pénzintézetek is. Ami a munkásokat illeti, részükre a gyáraknak kellene gondoskodniok tisztességes lakásokról. Ha azonban a gyártulajdonosok és részvénytársaságok e szociális kötelesség teljesítése elől kitérnek, akkor társulás alapján létesítsenek a munkások megfelelő telepeket maguknak. Konstatálnunk kell, hogy a főváros építkezési politikája kezdettől fogva elhibázott volt és nem számolt sem Budapest fejlődésével, sem a közegészség- ügy követelményeivel. Kossuth Lajos már a múlt század 70-es éveiben azt a tanácsot adta, hogy cottage rendszerben fejlesszék a fővárost. Ezzel szemben meghonosították a bérkaszárnyákat, s oda juttatták a fővárosi embert, hogy nincs igazi otthona, mert a bérkaszárnyákban való lakás annyi, mint a nyilvánosság előtt élni családi életet. És csináltak egy oly építési szabályzatot, mely csupán a spekulánsoknak kedvez, s teljesen kizárja, hogy szerényebb vagyoni viszonyok közt élő család saját olcsó otthonát megépíthesse. A 600 és 300 öles telek-minimum abszordum, amikor egy lakóház építésére 100 négyszög öl teljesen elégséges és még kertre is marad hely* Meg kell változtatni az építési szabályokat és MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
