Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-04-20 / 9-10. szám

2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1906 A közszellem úgyis, önkéntesen is átválto­záson fog keresztülmenni. A régi szabadelvű korszak embereinek lába alól a talaj a községi életben is épp úgy kisiklik, mint a parlamenti életben Ma már bizton megjósolhatjuk, hogy a képviselőválasztásnál a főváros egyetlen ke­rülete sem ad mandátumot a régi rendszer hí­veinek, hanem részint az alkotmánypárt, részint a függetlenségiek zászlói körül fog csoporto­sulni. Az is bizonyos, hogy majdan a községi választásoknál ki fognak bukni a szabadelvű - pártiak közül igen sokan, ha csak sietve és tüntetőén át nem vedlenek alkotmányos 67-esekké vagy függetlenségiekké. Hogy a törvényhatósági bizottság tagjai mily politikai nézetet vallanak és melyik poli­tikai párthoz tartoznak: tulajdonkép irreleváns, ha a fővárost érdeklő ügyekben meg tudják őrizni független gondolkozásukat és szabad el­határozásukat. Budapest föllendülése és anyagi helyzetének rendezettsége nem attól függ, hogy a városatyák a kormány hívei vagy ellenesei közé tartoznak, hanem önzetlen buzgalmuktól és az előrelátó városi politikától. A főpolgármester és polgármester. Két kérdés áll n főváros polgárai előtt homlok­térben, a képviselőválastásokról nem szólva — hogy ki lesz a főpolgármester és ki legyen a pol­gármester ? Az előbbi állás betöltésére mi nem fektetünk nagy súlyt. A főpolgármestert királyi kandidálás alap­ján a törvényhatósági bizottság választja ugyan, de az illető mindig a kormány bizalmi embere s a fő­város közigazgatására közvetetten befolyást nem gyakorol. Ennélfogva bárki felé is fordul az idősze­ri nt. a ko mány bizalma, a polgárság megnyugodhat, ha az illető nem a régi rendszer pronorszirozott alak­jai közül való. Három nevet hallottunk emlegetni, ezek között első helyen Eiilepp Kálmánt. Múltja biztosíték arra nézve, hogy diszes állását önzetlenül os régi elveinek megtartásával fogja betölteni. Egyé­nisége és vagyoni függetlensége szintén kellően kva­lifikálják a főpolgármesterségre. Sokkal fontosabb, sőt mondhatjuk életbevágó kérdés a polgármesteri szék betöttése. Nem akarjuk leszállítani az elmúlt évtizedek polgármestereinek érdemeit, de mint elvitázhatatlan tényt meg kell említenünk, hogy a magyar székes - ló\ áiosnak nem volt szerencséje oly férfiút nyer- hetni adminisztrációja élére, akiben energia, kezde­ményező szellem és teljes függetlenség egyformán párosult volna. Hogy egy öntudatos és csakis a közérdeket szem előtt tartó polgármester mily átalakulásokat idézhet elő és mennyi előnyt biztosíthat a polgárság számára, arra fényes példát találunk Bécsvárosában. Ur. Lueger Károly politikai nézeteit lehet kritizálni és különösen mi magyarok jogosan gyűlölhetjük sze­mélyét, de azt minden objektiv szemlélő kénytelen beismerni, hogy amit Bécs közönsége érdekében mint polgármester tett, azzal a bécsi polgárság háláját és elismerését érdemelte ki. Vájjon olyan szegények volnánk-e mi kiváló polgárokban, hogy a közvélemény ne tudna oly je­lölt személyében megállapodni, akit ne csak bizalom kísérjen, hanem akitől egy uj éra inaugurálását le­hessen remélni? Halmos János lemondása óta élénk kombinál­gatások folynak és több név került forgalomba. Mi azt hisszük, a törvényhatósági bizottság akkor emel­kedik a helyzet magaslatára és tesz a főváros érde­keinek és jövőjének valóban hasznos szolgálatot, ha mellőzve minden pártpolitikai szempontot, egyetértő- leg törekedni fog Márkus Józsefet megnyerni a pol­gármesteri tisztség számára. Banalitás volna Márkus József múltját és egyé­niségét ismertetni, vagy magasztalni. Nincs Buda­pestnek egyetlen polgára, aki nem tudná, hogy Már­kus József talpig férfi és az önzetlenség példányképe. Azok a szimpátiák, melyeket a közigazgatásnál el­töltött hosszú évek alatt megszerzett, elkísérték őt a főpolgármesteri állásba is s vele maradtak mind­végig. Ha Márkus elhatározná magát, hogy ismét ak tivitásba lép és nagy munkaerejét, tudását és tapasz­talatait a fővárosnak rendelkezésére bocsátja: ez oly szerencse volna a székesfővárosra nézve, hogy biza­lommal tekinthetnénk a jövő elé. De vájjon meg van-e ez a készség a volt fő­polgármesterben ? Amennyire mi ismerjük Márkus Józsefet, föl kell tételeznünk, hogy nem riad vissza személyes kényelmének föláldozásától akkor, ha hasznára le­het a fővárosnak. Miután senki előtt egy pillanatig se képezheti kétség tárgyát, hogy Márkus Józsefhez hasonló egyéniséget a polgármesteri székbe ültetni nem tudunk, szűnjék meg minden további korteske dés és az arra hivatottak tegyék meg a kezdemé­nyező lépéseket, hogy a törvényhatósági bizottság egyhangúlag ajánlja fel Márkusnak a polgármester­séget. A hivatottak közt talán elsősorban az egyesült belvárosi párt léphetne akcióba olykép, hogy Már­kust proklamálván jelöltül, a többi kerületek hozzá­járulását eleve megszerezze

Next

/
Thumbnails
Contents