Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-04-20 / 9-10. szám
1906. 3 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS -----------------------------— —; Aki oly múltra tekinthet vissza, mint Márkus József, az a mi nézetünk szerint joggal elvárhatja, hogy iie kelljen vetélkednie más kandidátusokkal, hanem egyhangú bizalom letéteraényesekép foglalja el a főváros első tisztviselői állását. A főváros képviselői. A korteskedés megindult, de a választási hiénák leeresztett orokkal búsulnak a kávéházakban. Az idén nem lesz „aratás'1 számukra. Azok a szép napok, amikor ezreket lehetett zsebrevágni „kapácitálási kiadások“ cime alatt, valószinüleg örökre elmúltak. Ezúttal jóformán semmi nagyobb küzdelemre nincs kilátás s már most összeállíthatjuk a megválasztott képviselők névsorát. Az I. kerületben Fáik Miksa helyett Szebeny Antal dr. függetlenségi. A 11-ik kerületben a volt képviselő: Németh Imre dr. függetlenségi. A ÍII-ik kerületben dr. Készíts Antal függetlenségi. A IV-ik kerületben Tisza István helyett Po- lónyi Géza. Az V-ikben Sándor Pál és dr. Szterényi József államtitkár, mint alkotmánypárti jelölt között lesz nagy küzdelem, ami valószinüleg Sándor Pál győzelmével fog végződni. A Ví-ikban ismét dr. Vázsonyi Vilmos. A YH-ikben Morzsányi Károly helyett Barabás Béla. A VlII-ikban Berzeviczy helyett valószinü dr. Havass Rezső, akinek nagy küzdelme lesz dr. Nagy Dezsővel. A IX—X. kerületben újból dr. Ballagi Aladár. Pénzforgalom csak az Y. és VÍII-ik kerületben fog mutatkozni. Óvszer a protekció ellen. A főváros a jövő tanévre szaporítani kénytelen a tantestületet. Száznál több tanitó és tanítónő alkalmazása vált szükségessé, ismét lényegesen emelve a költségvetés tanügyi tételét. A tantestület szapo ritása ellen senkinek kifogása nem lehet, mert a lakosság számának növekedésével együttjár az iskolák szaporodása, az iskolákba pedig uj tanitók kel lenek. A pályázat kiírása újból mozgásba hozza a diplomás emberek egész tömegét, kik közül sokan életcélul tűzték ki, hogy a főváros elemi vagy polgári iskoláiban jussanak alkalmazáshoz. Tény gyanánt megállapítható, hogy a fővárosnál kiirt tanítói állásokra átlag harmincszor több pályázó jelentkezik, mint az állami iskoláknál megüresedett vagy újonnan réndszeresitett állásokra Az okot könnyű eltalálni : a főváros jobban fizeti alkalmazottait, mint az állam. A pályázók nagy száma azonban örvendetes jelenségnek nem monddató. Ellenkezőleg, aggoda lomra ad okot. Alert látjuk, hogy az állásért versengők száma évről-évre nő, ami nemcsak azt bizonyítja, hogy a tanügyi pályán túltermelés mutatkozik, hanem egyúttal kétségtelenné teszi, hogy a versengők vonakodnak vidékre elmenni. Ha föltételezzük is, hogy a Budapesthez görcsösen ragaszkodóknak a szülői vagy rokoni ház biztosítja a megélhetést: még ebben az esetben sem egészséges állapot, hogy annyi diplomás tanitó és tanítónő legyen a fővárosban foglalkozás nélkül. De tényleg itt vannak és várják a jószerencsét. Száz közül kilencvenkilencet az a remény táplál, hogy meglevő vagy megszerzendő protektorok segítségével mégis csak sikerül célt érni. Köteles tisztelettel adózunk a diplomás hölgyeknek, de ki kell jelentenünk, hogy az a protekcióvadászat, mely Budapesten folyik, már-már a női méltóság és tisztesség rovására megy. A tanügyi osztály jelenlegi vezetője elvül hirdette ugyan állása elfoglalásakor, hogy semminemű protekciónak utat nem enged, de — őszintén szólva — ezt a kijelentést már akkor senki nem vette szentirásnak, azóta pedig valószinüleg maga Bárczy tanácsos is rájött, hogy könnyebb a tűfokán keresztülbujni, mint a protekció elől elzárkózni. Az utolsó két év alatt több oly választás ejtő- dött meg, melyek kétségbevonhatlanná teszik a protekció érvényesülését. Tudunk tanítónőkről, kiknek diplomáién a tinta jóformán meg se száradt s máris alkalmazást nyertek, mint óradíjas helyettesitők, ezzel jogcímet szerezve ahoz, hogy legközelebb rendes tanítónőknek megválasztassanak. Érthető azok elkeseredése, kik évek óta pályáznak s nem voltak képesek még helyettesi alkalmazáshoz sem jutni. Ha végignézzük az ifjabb tanítónői generáció névsorát, rá fogunk jönni, hogy igen sok van közöttük magasabb állású állami és városi tisztviselő gyermeke. Mindenesetre szép dolog, hogy jómódú családok leányai is magasabb kiképeztetésre és diplomára törekszenek, de szociális -szempontból nem helyes, hogy ezek előnyben részesittetnek. A méltányosság azt követeli, hogy olyanak jussanak első sorban alkalmazáshoz, kik a tanítónői fizetést nem a toil ettek díszesebbé tételére és szórakozásokra fordítják, hanem kizárólag abból élnek. Akinek otthon, a szüleinél háznál kalács is jut, ne vegye el más elől a kenyeret. A választásoknál okvetlenül reformokra van szükség. Kimondandó volna, hogy a pályázatok az oklevelek kelte szerint vétetnek figyelembe, továbbá
