Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-03-14 / 6-7. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1906.

törődött a művészi érdekekkel, csak az anyagiakra fektette a súlyt : viszont volt olyan is kit elragadott művészi hajlama és semmibe sem vette az anyagi korlátokat Az egyének hibája és fogyatkozásai azonban távolról sem jelentik az állás fölösleges voltát. Kitünően fog funkcionálni és úgy a minisztériumra, mint a szinházakra nézve üdvösnek fog bizonyulni az intendánsság, ha oly emberrel töltik be, ki komoly becsvágygyal, lelkiismeretes buzgalommal és a színművészet iránt szeretettel eltelve lát teendőihez

Ily megfelelő embernek tartjuk Lukács Győr gyöt, ki mint kultuszminiszter dokumentálta, mily tontosságot tulajdonit nemzeti színészet ügyének. Az a törekvése, hegy a színészét ügye a belügymi niszterium, tehát a közigazgatási és policiális hatás* körökből áthelyeztessék a közoktatásügy keretébe, mindennél ékesesebben szóló bizonyítéka gondolko dásmódjának

A Nemzeti színházat és az Operát nagyobb cserencse nem érhetné, mint ha Lukács György személyében intendánst kap.

Ami Lukáss utódját illeti a kultuszminisztériumban : konstatálnunk kell, hogy a kabinet főnöke szerencsésen választott. Oda most oly férfi kell, aki nem experimentál, hanem az ügyeket a megszabott mederben tovább viszi. Toszt Gyula mindig mintaképe volt a dolgos tisztviselőknek. Nyugodtak lehetünk, hogy mint miniszter még fokozottabb munkálkodásra érzi magát kötelezettnek.

V. b. 1.1.

Ez a négy betű a legnagyobb kitüntetést jelenti, amit az uralkodó részéről politikus, államférfi és közhivatalnok elnyerhet. Szokássá vált, hogy a miniszterek hosszabb működés után vagy távozásukkor megkapják a valóságos belső titkos tanácsosi címet, melylyel a magánéletben is a „nagyméltóságú“ megszólítás jár. Az a tény te hát, hogy Feilitzsch Arthur Dáró íöldmivelésügyi miniszter szintén v. b. t. t. lett, nem meglepő és nem szokatlan; de feltűnő, hogy ez a kitüntetés már négy vagy öt hónapos miniszterkedése után érte.

Aligha tévedünk, ha azt hiszszük, hogy a fejedelmi kegy megnyilvánulása elismerést jelent azért a férfias magatartásért és hazafias áldozat- készségért, melyet Feilitzsch báró e válságos időkben tanúsított s ama szolgálatért, melyet az országgal a legutóbbi időben tett. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a miniszterséget akkor vállalta el, mikor az ellenzéki sajtó legvehemensebben szórta a piszkot és rágalmat a Fejérváry-kor- mányra, amikor hazaárulónak bélyegeztek mindenkit, aki nem szegődik az anarchiát e'őidézők táborához. Valóban, a férfias bátorságnak nem kis mértéke kellett ahhoz, hogy valaki a mesterségesen szított szenvedélyekkel nem törődve, a maga meggyőződését nyíltan proklamálni és tisztséget válla ni merjen. A miniszteri szék Magyar- országon soha nem volt rózsákkal bélelve, most azonban csupa tüske mered ki belőle. A terreur befolyása alatt még azok is nehézségeket okoznak a miniszt reknek, kiknek kötelességük volna a föltétien támogatás.

Feilitzsch Arthur bárót az ország úgy ismerte, mint a szabadelvű párt egyik oszlopos tagját és a Tisza-kabinet egyik bizalmasát S mert a szabad- elvüpárt szintén megtagadta támogatását a Fejér váry-kormánytól, magában a szabadelvű pártban is hallatszot ak hangok, melyek nem helye* selték, hogy Feilitzsch báró tárcát vállalt. Mi nem ösmerjük Feilitzsch Arthur politikai nézeteit, de azt hiszszük, hogy közte és Tisza István meg a szabadelvüpárt közt már a választások előtt nem volt meg a teljes összhang. Az olyan elhatározott és egyenes karakter, mint Feilitzsch báróé, nem lehet barátja a félrendszabályoknak és taktikázásnak. Fogadni mernék, hogy nem helyeselte sem a november 18-ikát követő habozást és gyöngeséget, se azt a kétszínűséget, melyet a párt Fejérváry kinevezésével szemben tanúsított. Ö bizonyára rögtön levonta a konze- quenciát, hogy ha szükséges volt Fejérvári kinevezése, a rend minden barátjának kötelessége az uj kormányt nyíltan támogatni.

Csakis ez a meggyőződés bírhatta rá, hogy engedjen a hozzá intézett felszólitásnak és elvállalja azt a tárcát, melynek ügyeit alaposan ismeri. Valószinüleg nem törődött azzal, hogy meddig lesz miniszter: egy hónapig, félesztendeig vagy évekig? Az országnak szüksége van miniszterekre, s lelkiismeretes ember állja a szolgálatot, amikor arra felhivatik. Csak opportunisták válogatnak az időben és teszik függővé munkásságukat a közhangulattól.

Feilitzsch Arthur báró bebizonyította, hogy nem tartozik ez utóbbiak közé. De egyúttal bebizonyította, hogy mint földmivelésügyi miniszter is ember a talpán. A Szerbiával támadt kon-