Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-03-14 / 6-7. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1906 4 fíiktusban oly erélvlyel és elszántsággal foglalt állást a magyar állattenyésztés érdekeinek megóvása mellett, hogy kiérdemelte az egész ország elismerését. Erre persze most, amikor még a koalíció lidércnyomása uralkodik, nem tarthat számot. Az ország helyett azonban megadta neki az elismerést az urakodó, aki azt is meglátja és honorálja kegyével, amiért tulajdonkép a nemzet volna adós köszönettel. Neggyedmillió tulkiadás. Kauser József ur, akire a Népszínház átalakítását bízták, nem tartozik a hétköznapi emberek közé. Holmi kezdő vagy közönséges építész nem meri elszámitani magát többel, mint pár ezer koronával ; Kauser József ellenben, aki körülbelül harminc év óta áll összeköttetésben a főváros intéző köreivel, tehát ismeri az erkölcsöket, kerek negyedmillióval nagyobb számlát prezentált, mint amennyi előirányozva volt. Mindenütt a világon botránynak neveznék az ilyes meglepetést. Mi ellenben, kik tudjuk, hogy szeretett székesfővárosunk már rég átváltoztatta volna nevét Panamapoliszra, nem használunk semmiféle erős kifejezést a kiváló építész legujjabb stiklijére, hanem szerényen a következő kérdést vetjük fel: Vagy tudta Kauser József, hogy a preliminált 370 000 korona elégtelen az átalakítás összes kiadásainak fedezésére vagy nem tudta. Ha tudta és még is vállalkozott, akkor tisztában kellett lennie, hogy vagy ő ráfizet, vagy a várost fogja utólag megzsarolni. Ha ellenben nem tudta, akkor szégyenletes tájékozatlanságát kellene beismernie — a saját mesterségét illetőleg. Azonban tartozunk Kauser József építészi reputációjának azzal a kijelentéssel, hogy ő nem tájékozatlan ember. Elenkezőleg: kitünően tud számítani. De miután tapasztalt és számítani tudó építész, ennélfogva világos, hogy a Népszínház munkálatainál előre látta a túl kiadást. Látta és bátran belevágott. Épp úgy amint a város különféle objektumainak bérbeadásánál a pályázók némelyike vidáman belemegy a régi bérlőt kétszeresen túllicitáló összeg megajánlásába, tudván azt, hogy majd amikor fizetségre kerül a sor, a nagylelkű tanács és törvényhatósági bizottság engedni log a bérösszegből. Hasonló szellemben, csak megfordítva cselekedett Kauser József. Ő elvállalta kis összegért a munkát, mert számitott arra, hogy a nagylelkű tanács és tötvényliatósági bizottság majd megtéríti a tulkiadást. Nem vagyunk szakértők s igy nem tudhatjuk, elég lett volna-e a Népszínház átalakítására a preliminált összeg vagy okvetetlenül szükség volt kiadni azt az összeget, melyet Kauser most reklamált? Tegyük fel, hogy amint Kauser csináltatott a színházban, mind elkerülhetetlen szükséges dolog volt. Tegyük fel továbbá, hogy az építkezésnél és anyagszállításnál nem jutott senki illetéktelen vagy túlzott haszonhoz, hanem csak azt rendelték meg, ami feltétlenül kellett és egy fillérrel sem fizették drágábban, mint más építő munkánál szokás De ha mindezt koncedáljuk, akkor is érthetetlen marad : hogyan merte egy épi- tész negyedmillió koronával túllépni az előirányzatot? A múlt század hetvenes éveiben fordultak elő ilyes esetek, — ott van például a Yámház-palota építése — de bele is törött annak a miniszternek a bicskája, aki a horribilis tulkiadást helybenhagyta. Több mint bizonyos, hogy Kausert egy pillanatig sem nyugtalanította a Népszínházi tulkiadás. Meg volt és meg van győződve arról, hogy a lapok lármája dacára a város helybenhagyja a számadásokat és fizetni fog, mint egy könyelmü katonatiszt. Az építész urnák ez a szilárd meggyőződése azonban fölöttébb kompromitáló a tanács tagjaira és a törvényhatósági bizottságra nézve. Mert implicite benne ven, hogy a tanács szankcionálja a szabálytalanságokat, ha olyan valaki követi el, aki komaság ban, atyafiságban és bruderségben áll a klikkfőnökkel. Hogy a Népszínházi bizottság meg a tanács vizsgálat tárgyává teszi a tulkiadás tételeit: ugyan kit fog megnyugtatni! Nem tessék-lássák vizsgálat kell — amely úgyis a feltételek rendbenlétének megállapításával fog végződni — hanem egy elvnek a kimondásáról és szigorú betartásáról. Arról neve zetesen, hogy tulkiadások — ha csak vis-major esete fen nem forog — nem akceptáltatnak. Ha azt az elvet megvalósítják, akkor a Kau- serek el fognak tűnni a városi munkálatok mellől és helyüket majd elfoglalják olyanok, kik reálisan számítanak és reálisan dolgoznak. Közigazgatósági képtelenségek. — A tör ényhátósági bizottság felbomlása. — A belvárosi Sasoknak és egyéb kétlábú elvtársaiknak nincs ínyükre, hogy a városházán, meg a többi városi hivatalokban zavartalanul folyik a munka. A hazafias keblekben vihart támaszt a látvány, hogy a királyi biztos olyan simán és pompásan vezeti az ügyeket mintha teljes életében Budapest fő- és első polgármestere lett volna. A honfiúi elkeseredést növeli az, hogy se a tanácsüléseken, se a közigazga tási bizottság ülésén nem volt botrány. A hazáért és a közérdekért hévülő lelkekre ránehezedik a rét-
