Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-03-14 / 6-7. szám

KÖZIGAZGATÁSI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

KIADÓHIVATAL :

TIZEDIK ÉVFOLYAM

SZERKESZTŐSÉG :

¥111., Kerepesi-ut 9a. szám.

Postafiokbérlet.

FELELŐSSZERKESZTÖ

Dk. BdRTHd SáNDOR

IV., Kossuth Lajos-utca 14-16.

Telefon.

Slöfizeíöin^ne^ a városi hatóságodnál leró ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség.

Ki legyen az uj polgármester?

Ez a kérdés foglalkoztatja most a városatyákat pártkülönbség nélkül, s kelt általános érdeklődést a fővárosi polgárok körében.

Mint fölöttébb jellemző dolgot, megemlíthetjük, hogy egy ismert, régi ellenzéki érzelmű városatya a napokban igy nyilatkozott: „Én törvénytelennek tartom a teljhatalmú királyi biztosnak kiküldését, de megbocsátom a kormánynak, mert ez által alkalmat szolgáltatott a fővárosnak, hogy lerázza magáról a klikkrendszer kreatúráit és magát a rendszert is megsemmisítse“.

Valóban, pompásabb alkalom alig kínálkozott arra, hogy a különféle érdekszálak által lekötözött erők felszabaduljanak és a törvény- hatósági bizottság olyanokat ültessen a munici- pium élére, kik nemcsak fölfelé, hanem lefelé is teljesen szabadok. Mert tessék elhinni: egy városra nézve nagy baj, sok visszásságnak és visszaélésnek indító oka, ha legfőbb tisztviselői, mialatt a municipium kebelében megfutották karriérjüket, száz meg száz emberrel szemben lekötöttségi viszonyba jutottak. Aki emelkedése közben igénybe vette egyesek vagy klikkek támogatását, arra nézve csaknem fizikai lehetetlenség, hogy a csúcspontba érve, ridegen hátat fordítson hü támogatóinak és se protekciót se kedvezést ne tanúsítson irántuk. Ha akad ilyen, azt a közvélemény nem Catonak, hanem hálátlannak fogja nevezni. A moralista megbotránkoz- hat az ilyen közvélemény felett, de hát istenem, valamennyien esendő emberek vagyunk, materiális korban élők; a gymnáziumban megtanultuk ugyan nagyrabecsülni a Brutus-féle római jellemeket, de künt az életben inkább szem előtt tartjuk a bölcs görög közmondást: „Kéz kezet mos“.

Bizonyos, hogy eleddig Budapesten a városnál senki magasabb polcra nem juthatott, aki e közmondással szembehelyezkedett. Ám azért igazságtalanság volna ezen elv szerencsés alkalmazóit panamistáknak és korrumpálóknak mondani. Ök egyénileg tisztességes és javarészt tisztakezü emberek, maguknak jogtalan előnyt nem szereztek, sőt még a vagyonszerzés alkal mát sem aknázták ki. Ellenben szemet hunytak, ha a klikk, melynek támogatása nekik egykor nélkülözhetetlen volt, fejőstehénként kezelte a fővárost és apróbb-nagyobb „üzletecskékkel“ gyarapította a maga zsebeit.

Ebbe a boldog, szinte árkádiai állapotba, melyet csak legújabban zavartak meg a demokraták, bombaként hullott a királyi biztosság. Ameddig Rudnay Béla kezében összpontosulnak a főváros ügyei, addig a törzsfőnökök és különböző érdekcsoportok befolyása szünetelni fog. Ez a királyi biztos nem a szájuk ize szerint való. Ezzel az úrral nem lehet sem ko- mázni, sem trafikálni, mert nincs a jóindulatukra utalva és nem fél tőlük. Se őt, se semmiféle atyafiságát mellőzéssel és kibuktatással nem terrorizálhatják. Valamennyiök fölött áll és bors concours a városi ügyekben.

Ez az elvitázhatatlan tény magyarázza meg, miért vettek részt a közgyűlési strucc-tüníetésen vadak és szelídek, leltári mamelukok és szabadon portyázó honhazaffyak, olyas érzelmek közt, mint amilyennel egy menazseria egyesülne az állatszeliditő ellen.