Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-03-03 / 9. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. márczius 3. •z A főváros tanácsa, amely annyi sok minden fölött szemet huny, a villamos társulat panamáját még sem hagyhatja észrevétlenül. Elvégre kell tenni valamit a decorum kedvéért is, mert a közönség azt találná hinni, hogy nem annyira lusta és lágyszivü férfiak, mint inkább baksis lovagok kezébe van letéve a főváros polgárainak jóléte. Lépjen föl a tanács, most az egyszer legalább, erélyesen. Vizsgáltassa meg a villamos részvénytársulat összes árammérő óráit, s ha rájön, hogy a felek meg vannak kárositva, bontsa fel a vállalattal kötött szerződését. Ezt követeli, még egyszer mondom, a saját reputácziója. Jelűnek Henrik levelei. in. Tisztelt Szerkesztő Ur! Azt szokták mondani: a nagy szellemek mind hiúk. Czáfolatul itt vagyok én, akiben semmi hiúság nem lakozik. Széli Kálmán bizonyára megneheztel, ha meghallotta volna, hogy anti-Adonisz- nak nevezik a halléthez tartozó körökben, én ellenben nyájasan mosolygok, amikor fitos orrú kis barátném fülembe súgja : „Pápaszemes vén majmom.“ Nekem nem kell a tömeg tapsa sem. Ha akarnám, kőnyomatos barátaim révén világgá kürtölhetném, hogy olyan zseniális érvágásokat senki sem tud eszközölni a börzén, mint úri magam, de én szerényen megelégszem azzal, hogy Gál Károly barátom (társaságunk főkönyvelője) négy szem közt a vállaltira üt, mondván: „Öreg czápa, ezt megint jól csináltad.u So bin ich Mutter! mint a hirneves madame N'y touche Írja a „Nebántsvirágu czimü klasszikus tragédiában. Ilyen voltam, vagyok és leszek. Ennek daczára mégis örömmel tölt el, hogy önhöz intézett leveleim köztetszést keltettek. Hűséges szolgámtól, Borostól tudom, hogy alkalmazott társaim szinte falják prózámat. El is határoztam, hogy érdeklődésüket meghálálandó, összegyűjtött nyilt leveleimet csinos füzetben újévi remuneráczió gyanánt szét fogom közöttük osztani. Ha az ember nagylelkűnek és gavallérnak született, mindhalálig az marad. Annyi a megirni valóm, hogy hamarjában azt sem tudom, melyikkel kezdjem. Az események egymás hátán startolnak, amint a szellemes Irsai Náczi hangoztatja. A publikum persze legfontosabbnak tartja a tisztviselők gyülésezéseit a kedvezményes bérletjegyek és a tarifamérséklés dolgában. Hát csak gyü- lésezzenek. Nekem abszolúte semmi kedvem nincs elősegiteni a tisztviselők könnyelmű életmódját. Már pedig ha olcsóbban adjuk nekik a bérletjegyeket, több fölösleges pénzük marad s akkor többet kártyáznak és orfeumoznak. Ezt én nem veszem a lelkemre. En nem csak alkalmazott társaim jólétét tartom szem előtt, hanem minden felebarátomét. Üzenem tehát Kasics Péternek és a többi rendforgatónak, hogy tőlünk hasztalan várják bűnös és könnyelmű törekvésük figyelembevételét A viteldij változatlan marad, Írjon bár száz Esti levelet Tóth Béla, akinek notórius könnyelműségét eléggé illusztrálja az, hogy nincs egyetlenegy közúti részvénye és szabadjegyet sem kért, pedig adtunk volna neki. De nem fogok szabadjegyet adatni annak a Rákos-Szent-Mihályon lakó zsurnalisztának, aki föl mert szólalni, hogy miért nem adnak ki az állomáson jegyeket s miért kell a Rákos-Szent-Mihályról bemenő utasnak 70 fillért fizetni, holott a Budapesten kiadott tour-retour jegy ára mindössze negyven krajczár? Ez az ember, ug}i látszik, nem lát tovább az orránál. Mert ha volna eszének perspektívája (ezt a szép kifejezést Gál Károly barátomtól annek* táltam), magától is rájöhetne, hogy mily helyesen cselekszünk, amikor az általa fölpanaszolt módon járunk el. De ismert nagylelkűségemnél fogva szolgálok neki felvilágosítással. A szentmihályi állomáson van egy bakterünk, aki szabad óráiban csirkét tenyészt és a földjét kapálja. Ha mi ennek az iparkodó, derék embernek kötelességévé tennők, hogy a pénztárhoz ülve egész nap várja az utasokat : el kellene hanyagolnia a baromfietetést és a krumplikapálást. Szóval kára volna. Hát kérdem: nem lelketlenség volna tőlünk öntudatosan kárt okozni egyik alkalmazott társunknak? Nem jogosan vádolhatnának összes alkalmazott társaink, hogy érdekeik ellen cselekszünk ? De aztán mire való is lenne jegyeket kiadni Szent-Mihályon ? Szokjanak az ottlakók rendhez. Vegyék meg a füzetjegyet vagy a tour-retour kártyát a budapesti állomáson. A rend a dolgok lelke, mint Jim Morgan, a hires görög bölcs mondotta. Mi nem nyerészkedésből adatjuk a kalauzok által 35 krajczárért az egy utazásra szóló jegyet, hanem kizárólag csak azért, hogy a szentmihályiak rendszeretőkké váljanak. Meg is fogom ezt értetni Hieronymivel, akihez az az újságíró appellálni akar. A többi ügyekről majd a kővetkező levelemben nyilatkozom. Gál Károly barátom már napok óta könyörög, eszközölném ki önnél, tisztelt szerkesztő ur, hogy az ő prózája is felvétessék az újságba. Még gondolkodom a kérésén. Hátha Ő ily módon népszerűbbé válik nálam ? Két levele már
