Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-24 / 8. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. február 24. jobbpartján, a Pesttel szemben emelkedő hegyen 1243. körül várat építtetett. IV. Béla — daczára annak, hogy a mongol hordák, amelyek Batu-Khán vezetése alatt az országra törtek és azt feldúlták — már elpusztultak, — még mindig tartott tőlük és IY. Innocent pápához Írott leveleiben ismételten adott kifejezést ama aggodalmának, hogy a tatárok újból elárasztják országát és hogy Nyugot-Európa akkor még hevesebb invasiók- nak és pusztulásoknak volna kitéve, mint azelőtt; szükségesnek tartotta ezért tehát erős várakat emelni, különösen a Duna mentén. Hogy ezekhez a várakhoz tartozott a budai vár is, azt bizonyítja Béla királytól 1255-ből származott okirat, amelyben igy szól: „Több az ország védelmére alkalmas vár között, egy erős bástyákkal körülvett várat építettem a pesti hegyen, melynek számos benlakója van.“ A legrégibb falazatot, amely még ma is található a királyi várkastélynál, a keleti oldalon lévő magas támpillérek és az azokra függőlegesen álló két, a Dunához levezető bástya képezi; ezek egyike földalatti folyosóval volt egykor a Dunaparton létező úgynevezett „Vizrondellá“-val összekötve, - utóbbi czisternául szolgált. IV. László alatt a vár hivatalos neve „castrum Budense“, — mig az ott lakó német telepesek a szláv Pest szó német fordítását „Ofen“ hozták forgalomba. Az összes Arpádházi királyok a budai várat tartották meg székhelyükül. Róbert Károly azonban, az első király az Anjouk közül, nem érezte magát biztonságban Budán és székhelyét Yisegrádra helyezte át. Zsigmond király a budai királyvárat az úgynevezett „Uj kastély“-lyal nagyobbitotta. Ezen királyi székhely fényéről és nagyszerűségéről sok azon időbeli iró a legnagyobb csodálattal nyilatkozik, így 1417-ben lomaldoli Ambrosius következőképp ir latinul Zsigmond királyhoz: „Fogadd, fönséges király, végtelen hálám kifejezését, amiért — Pannóniából való elutazásom előtt, a legszebb és legnagyszerűbb látványban részesítettél; telve csodálattal bámulom az általad épített kastélyt, mely annyi bámulatos részlettel bir, hogy ember nem is tudja, hol kezdjen bele. Az építkezés tömör és oly remek, hogy nem hiszem, hogy még egy nagyobb és szebb létezzen a világon.“ Igazán fenségessé azonban a királyvár csak Mátyás alatt (1458—1490) vált. Számos egykorú forrásból merített adataink vannak följegyezve, — különösen Bonfinius historikus ir nagy elragadtatással „Decades rerum hungaricarum“ czimü müvében, a budai királyvár berendezéséről, fényéről és pompájáról. Boníiniuson kívül még sok iró nyilatkozik igy, például Oláh Miklós esztergomi bibornok-érsek, ki 1536-ban írja, hogy a külföldön sehol se talált olyan remek faragványokat, mint a budai várban. Velius Gáspár, irói nevén Arsinus, a fanikulussal összekötött Vatikánnal hasonlítja össze a budai várat és nem győzi dicsérni fényét és pompáját. Schams F. munkájában: „Buda szab. kir. város teljes leírása“, olvashatjuk, hogy Mátyás megkoronáztatása után mindent elkövetett, hogy a budai várat valóságosan királyivá tegye. „A vár“, mondja, „a XIII. és XIY. század gothikus stylusában van építve és Mátyás az olasz architektúra és szobrászat legremekebb műveivel díszítette. Maga a vár 6 magas tornyával igazi labyrinthusa az épületeknek. Az árkokon hidak vezettek a kapukhoz, mely utóbbiak czimerpaizsokkal voltak ékesítve. A kastély egyik homlokzatoldalán Mátyás király lovagi vértezetbe öltöztetett szobra emelkedett, jobbján atyja, Hunyadi Jánossal, balján öcscse, Lászlóval, mig a kastély előtt Herkules bronz-szobra volt fölállítva. Castelli Péter püspök, ki 1483-ban mint pápai követ jött Budára, túláradó elragadtatással ir a pápának a kastély pompája és gazdagságáról és különösen kiemeli a kápolna szépségét, amely nézete szerint valóságos kincsesháza a műtárgyaknak. A várnak legnagyobb értékét azonban a kápolna közvetlen szomszédjában, két remek teremben elhelyezett világhírű könyvtár képezte. Ez a könyvtár, mely Corvina néven ismeretes, hosszú időkön keresztül vonzott és csalt fejedelmeket úgy, mint tudósokat a királyi udvarba. Mátyás király halála után, a vár pusztulásnak indult és midőn a mohácsi vész után Soliman vonult be Budára, teljesen kiraboltatott, az épületeknek azonban nem történt bajuk. Csak 1686-ban Budavár visszafoglalásakor, mikor lotharingiai Károly keresztény seregei ostromolták meg az erősséget és kergették el a törököt, lett a vár rommá. A rákövetkező esztendőkben, — egészen 1715-ig, amikor III-ik Károly egy uj várépitkezést rendelt el, a régi vár építő anyagainak felhasználásával, — Mátyás király büszke székhelyének romjai kőbányául szolgáltak, a budai polgárok innen hordták a kőanyagot házaik javításához, avagy akár uj építkezéseikhez is. A III. Károly által épített uj kaséi ynak azonban nem az volt a czélja, hogy állandó székhelyül szolgáljon, hanem csakis mint szállóhely volt igénybe veendő ; nem is állott ugyanazon a helyen, mint a régi, hanem távolabb északra, frontjával a Szent György-felé; — a palota csak egy egyszerű egyemeletes épület volt, északi részein erősen kiugró sarokrisalitokkal. Mária Terézia trónralépte után az egész országban mozgalom indult meg a budai király vár újjáépítése czéljából; ezen mozgalom eredménye volt, hogy Magjmrország rendei 1741-ben a törvényhozás utján intézték kérelmüket a királynő elé a budai váré felpitése irányában.
