Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-24 / 8. szám
1904. február 24. 7 M AG YAI! ÖZÉKEJSFÓ VÁRÓS *r A királynő szívesen tett eleget a kérelemnek és igy a várépitkezés Hildebrand tervei szerint mihamar megkezdődött és 1769-ben fejeződött be. Mária Terézia csak egyetlenegyszer lakott az uj palotában, II. József azonban többször tartózkodott benne. II. József halála után a kastély különböző czélokat szolgált, többek között rövid időre benne volt elhelyezve az egyetem is. Csak 1856-ban akadt ismét fenséges lakója. Legfényesebb napjait azonban az alkotmány helyreállítása után látta I. Ferencz József megkoronáztatásának alkalmával. Ezen ünnepélyek alkalmából kitűnt, hogy a kastély nem elég nagy az udvartartás igényeinek megfelelni. Mindenütt mutatkoztak a hiányok; a termek szűknek bizonyultak a vendégek befogadására és a kellő fény és pompa kifejtésére. A főherczegek, az udvari méltóságok többnyire kénytelenek voltak privátházakban elhelyezkedni, mig ellenben a szolgaszemélyzet részére ideiglenesen barakkok állíttattak föl. Az akkori miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula már akkor odanyilatkozott, hogy legközelebbi föladatát fogja képezni annak kieszközlése, hogy a vár kiterjesztessék és a magyar királyi méltósághoz illő módon átalakíttassák. 1871-ben a főváros rendezési tervpályázatának kiírása alkalmából több benyújtott munka a királyvár kibővítését kísérletté meg; különösen Feszi Frigyes mutatott be oly nagyszerű con- ceptiót tervében, hogy egész regevilágba illő királyi várpalotát varázsolt a művész phantasiája szemünk elé. Aktuálissá az egész építkezési ügy csakis boldogult Erzsébet királyné kívánságára vált. Legelőször is azonban a Dunára néző kerti oldalnak, amelyben a királyné oly gyakran s szívesen tartózkodott, kellett egy illő keretet kapnia, mert bizony az ott elterülő ráczvárosi házsorok, avagy a Debreczeni fogadó udvarára való betekintés kevés vonzót nyújtott. Az építési tanács akkori főmérnöke, Reiter Ferencz készítette erre vonatkozólag az első skizze- ket, melyeknek alapján aztán 1874-ben Ybl Miklós bízatott meg a terv kidolgozásával, valamint a későbbi művezetéssel. Ybl szerette volna a kertnek Dunára néző határvonalát egy csarnokszerii épülettel kiképezni, amely szobormüvek felállítására lett volna alkalmas ; központul egy magasabban fekvő, nagyobb pavillont gondolt, a két oldalszárnynak befejezéséül egy-egy kétemeletes házat tervezett a testőrség részére és bérháznak. Ez a terv azonban financziális okokból kivihetetlennek bizonyult és igy jövedelmezőségi szempontból az az óhajtás merült föl, hogy üzlethelyiségek alkalmaztassanak, mint ahogy ezt Reiter is tervezte volt már. M Ily módon létesült a jelenlegi „Várbazár“, amely ugyan édes-keveset felel meg nevének, minthogy üzlethelyiségei, azon vidék csekély forgalmánál fogva, nem adhatók bérbe s többnyire üresen állanak, ez idő szerint a festőnők Akadémiája s néhány művész nem éppen legfényesebb Atelierjéül szolgál. Bárha Ybl Miklósnak terve, a mostoha viszonyok és szűkös anyagi eszközök folytán, originali- tásából sokat vesztett is, mégis sikerült a kitűnő mesternek egy nagyszerű épületet létesíteni, melyet az emelkedő rámpákkal, a kerti architektúra pergoláival, valamint a lépcsőtorony kiképezésével, festői szempontból is rendkívül érdekesen és vonzóan oldott meg. Miután a régi udvari vízvezetéki épület a lerombolandó házak között állott, Ybl egy uj vízvezetéki épületet tervezett, kávéházzal egybekötött kiosk formájában, melyet a Yárkert rakodó-part scpiarejára helyezett. Ezen kioszk előtt áll most Ybl Miklós ércz- szobra, melyet Magyarország műszaki kara állított tisztelete és kegyelete jeléül, a feledhetetlen mesternek. Már a Várbazár építésének idejében és aztán később befejezése után, 1881-ben, mind hangosabb lett a kívánság, hogy a királyi várpalota kibővit- tessék. A főudvarmesteri hivatal megállapította a szükséges helyiségeket és Tisza Kálmán miniszterelnök megbízta Ybl Miklóst a tervek elkészítésével. Az akkori programm szerint a koronás vendégek és kísérőik, a trónörökös és trónörökösné részére lakosztályokról, továbbá a főudvarmester és udvari méltóságok számára helyiségekről, valamint nagyobb hivatalos és gazdasági épületekről kellett gondoskodni. Ybl különböző kísérletek után a vár keleti irányban való kiképezését választotta; ebből az alapideából kiindulva, számos vázlat jött létre, valamennyi igen érdekes tanulmány a nehéz feladat megoldására, — mig végre ezen vázlatok egyikének elfogadásával a tulajdonképpeni tervekhez lehetett látni. A munka nehézségei még csak most kezdődtek. Már magában véve az a körülmény, hogy a régi várpalota érintetlenül volt hagyandó, sőt az uj palota stylusában és architektonikus elrendezésekben, mint például az emeletek magassága, a régi palota volt irányadó, megkötötte a mester kezét. Ehhez járultak aztán még a rendkívüli nehéz talaj- viszonyok. A várkastély keleti udvara oly kicsi volt, hogy oda a tervezett uj palota nem fért volna, emiatt egy mesterséges alapot kellett teremteni, még pedig a Várhegy lejtőjéről emelkedő falazat által. Továbbá, miután a Ráczvároslioz vezető nyilvános utcza a királyi vár udvarán vezetett keresztül, amely állapot nem volt föntartható, a Várhegy Krisztinavárosi oldalán a Vár kerület részére egy aj közlekedési vonalról kellett gondoskodni.
