Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-24 / 8. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 1904. február 24. »r kincstári illetékek pótlékát képezné, az a legszorosabb összefüggésbe hozatnék a kincstári illetékekkel, s igy annak helyes kezelése úgy a közönség, mint a székesfőváros hatósága érdekében meg- kinvánná, hogy az a kincstári illetékekkel együtt, egy helyütt vettessék ki, s felebbezések esetén a kincstári illetékekkel együtt biráltassék felül, mert a községi pótléknak külön kezelése, különösen az ingóságok átruházása után, a legnagyobb nehézségekkel járna, mivel a pótlék helyes kivethetése c-zél- jából a jogügyletek bejelentésére s illetőleg a szerződések bemutatására, hagyatékoknál pedig a hagyatéki kimutatásoknak és tárgyalási iratoknak a bíróságok részéről való közlésére és mindezeknek külön nyilvántartására nagyobb személyzetre és igen jelentékeny kiadásokkal egybekötött berendezésekre volna szükség. A községi vagyonátruházási illetékpótlék előírása és kezelése, de még azoknak behajtása is csak a kincstár részéről történhetnék, mert ha a jogerős előírások a kincstár részéről a fővárossal közöltetné- nek is, a behajtás a székesfőváros részéről állandó nehézségekbe ütköznék, miután a sok esetben a behajtás folyamán beadandó alapnélküli felebbezések a hátralék biztosítását akadályoznák s annak behajtását késleltetnék, s a beadványok az előírást teljesítő kincstári hatósággal való felesleges átiratváltásokat s igy elkerülhető munkát okoznának. Amennyiben a behajtást a kincstár teljesítené, úgy a dolog természetéből folyik, miszerint a székes- fővárosnak a befizetések elszámolása tekintetében olyan biztosítást kell nyernie, hogy a teljes- és részletfizetések az előírás arányában, vagyis oly arányban számoltatnának el, a mily arányban áll a községi illetékpótlék a kincstári illetékhez, s amint elszámoltatnak az egyenes adókra történő befizetések is a székesfőváros részéről. Védekezés a tűz ellen. Most mikor egymást érik a legretten esebb katasztrófákal járó tűzvészek, kettős figyelmet kell azok munkájának szentelnünk, akik egy oly szer feltalálásán fáradnak, mely a tüzet kezdő stádiumában biztosan eloltja. Mig a technikusok az építkezési anyagok czél- szerü megválasztása által törekednek az épület tűzbiztonságát fokozni, addig a vegyészek törekvése oda irányul, hogy olyan szert adjanak a közönség kezébe, melylyel a keletkező tüzet bárki könnyen megfékezhesse, illetve annak gyors térj edése elé gátat vethessen. Ezt a törekvést — úgy látszik — siker koronázta. Nemrégiben ugyanis Berlin és Bécs érdekelt köreinek a napi- és szaksajtó jelenlétében egy „Villám“ (Blitz) nevű készüléket mutattak be s az e készülékkel végzett próbák a jelenvoltakra nagy hatással voltak. E próbákon első sorban egy hatalmas hordó petróleummal kevert kátrány tartalmát gyújtották meg és a midőn a lángok már embermagasságra csapkodtak fel, előállott a demonstrator egy tölcsér- alakú bádoghüvelylyel s a hüvelyben levő sárgás port a tűzre öntötte. Erre a félelmetes lángok néhány másodpercz múlva mintegy parancsszóra eltűntek. Ugyanígy oltottak el a közönség tetszés- moraja közepette egy hatalmas faládát, megtöltve fagyapottal, szalmával és kóczczal, majd leöntve petróleummal, végül egy égő farakást oltottak el, amely ugyancsak kőolajjal volt praparálva. A por anorganikus anyagokból áll s azáltal hat, hogy a tűzzel való érintkezéskor nagymennyiségű szénsavat s nitrogént fejleszt, melyek a tűz fölött elterülnek s attól a gázok a tápláló levegőt elvonják. Minthogy a tűzoltószer nem hygroskopikus, korlátlan ideig elállhat a nélkül, hogy a hatásából veszítene. Nagy előnye, hogy csinos kivitele, nem nagy terjedelme folytán bármely díszes szobában is elhelyezhető, mig másrészt meglepő olcsósága — tudomásunk szerint hüvelye 8 korona — nagy elterjedést biztosítanak a készüléknek. Az uj tűzoltó-készüléket a szabadalom tulajdonosa legközelebb egy budapesti gyártelep udvarán be fogja mutatni. Az oltási kísérletekre a társaság a hatóságokat, az érdekelt köröket s a sajtót is meghívj a. Egy ily készüléknek valóban nem szabadna egyetlen lakásban sem hiányozni, mert naponta olvassuk, hogy a kályhából kipattant szikra, feldöntött lámpa, szeszforraló a szobát-konyhát felgyújtották és kárt okozott emberéletben, vagyonban. Viz rendszerint nincs kéznél, de a legtöbb esetben a csekély mennyiségű viz nem is képes a tüzet gyorsan elfojtani. És ha a külföldi lapok hírei helytállók (amiről különben a próba alkalmával módunkban lesz meggyőződni) mindezt a pusztítást meg lehet majd akadályozni egy csekélynek mondható költséggel beszerzett, a helyiség falára felfüggeszthető, tűzoltó-készülékkel, melyet még a gyenge gyermekkéz is sikerrel kezel s mely ott is fényesen megállja a helyét, a hol a viz mit sem ér. Ha a próba sikerül, azt hiszszük, hogy áruházaknak, gyári vállalatoknak, kereskedőknek, magánlakásoknak, gyógyszerészek laboratóriumainak s last not least a színházaknak e készülék nemsokára nélkülözhetetlen requisituma lesz. A budapesti királyi várpalota. A mai Budapest helyén csak a XII-ik században találunk egy virágzó várost. Megbízható adataink azonban csak a XIII-ik századból állanak rendelkezésre, amely időben ugyanis IV-ik Béla a Duna
