Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-02-10 / 6. szám

1904. február 10.

első közreadott hatósági útmutatás, mely a népiskola belső életéről, nevelő és oktató munkájának minden részletéről intézkedik.

A munkát Bárczy István dr. tanácsos vezetésével és tevékeny részvételével a tanács közoktatási ügyosztálya számos szakembernek és a szaktanácskozások egész sorának meghallgatásával, főképen pedig Bardócz Pál főv. tanitó közreműködésével másfél év alatt készítette el. A munkálat tervezet alakjában azért jelent meg, hogy a főváros összes tanítótestületei és tanitói, valamint a szakegyesületek is hozzászólhassanak és a végleges megállapitás előtt ismeretes legyen és irányadó lehessen a tanitóság kiforralt közvéleménye. A munkálat előszóból, általános részből és az összes tanitási tárgyakhoz való részletes útmutatásból és a tanitás anyagának heti részletekre való felosztásából áll.

Az előszóban Bárczy István dr. tanácsos akta- szerüen is kimutatja, hogy az 1877-diki népiskolai oktatótervnek megváltoztatását a főváros már 1884 óta több Ízben megkisérlette. Az e czélból kiküldött bizottságok javaslatai azonban, kivált az utolsó évtizedben azért nem nyertek miniszteri jóváhagyást, mert az állami oktatótervek revíziója folyamatban volt. A főváros tervezete most a közoktatásügyi minisztérium és az állami tanfelügyelet már előzőleg kifejezett intenczióinak megfelelően részletes útmutatással és heti anyagbeosztással jelenik meg. Az állami oktatótervtől a fővárosi csak az ő sajátos körülményei miatt tér el egyben-másban. Elérte igy a főváros, hogy tanítósága intenzív munkában foglalkozott az iskola belső életével, e munkája még a régi oktatóterv mellett is az iskola hasznára fordítható ; uj állami oktatóterv megjelenése esetén a főváros az ujj rendet minden pillanatban életbeléptetheti.

Az utmuiatas általános vezérelvei a sokat haladt modern neveléstudománynak mai színvonalán állanak és a nagyvárosi népiskola szocziális feladatait szolgálják. A népiskola altalános feladatát abban érintik a nagyvárosi viszonyok, hogy itt a tanulók legnagyobb része nem éri be a népiskolai képzéssel; e szerint módosul az oktatás anyaga, kivált pedig a feldolgozása. A feladat nem tisztán kész ismereteket nyújtani, hanem reávezetni a gyermeket az önálló megfigyelésre, az ismereteknek magától való megszerzésére. Az erkölcsi nevelés a tervezet szerint a tanitó erkölcsi világnézetéből fakad. Eines szó erőszakolt erkölcsi tanulságok levonásáról, hanem csupán a tanitás szelleméről és a tanitó magatartásáról és a benne rejlő s belőle kisugárzó mélyebb igazságról, a mely a tannlósereget észrevétlenül meggyőzi. A vallásos érzés ápolása mellett a tervezet felhívja a tanítók figyelmét, hogy a felekezeti hittanitás által akaratlanul is okozott elkülönítést igyekezzenek elsimítani úgy, hogy a tanitó a közös elemek kiemelésével a gyermekben erősítse a felekezeti felfogáson felül álló, a vallási türelemben nyilatkozó és a külsőségeken felülemelkedő igaz vallásos érzést.

5

A fővárosi gyermeket tartva szem előtt, kiemeli a terv a szellemiek mellett, a testi ügyességek ápolását. Erre való a kézimunkaoktatásnak, valamint a természetesebb irányú rajzoktatásnak a fiuk és leányok minden osztályába való bevitele és a testi nevelésnek az eddiginél is hathatósabb óvó és fejlesztő szolgálata.

Az általános elvek didaktikai részében találjuk kifejtve azoknak a változásoknak okait, a melyek a fővárosi gyermek képzet-tartalmának különbsége miatt kívánatosak. Az anyag részletes feldolgozásánál elvül tűzi ki, hogy nemcsak a czél elérése a fontos, hanem az az ut és mód is, a hogyan a tanuló az ismeret birtokába jut. Vannak úgymond lélektani törvények, melyeket egy tanítónak sem szabad figyelmen kívül hagynia és melyeknek megsértését nem lehet az egyéni felfogás jogosultságával mentegetni. A tanítást úgy definiálja, hogy az oktatás ideje alatt a tanitó mindvégig szellemi közösségben maradt tanítványaival.

Az oktatás formájáról kiemeli a tervezet, hogy a tanitó egyénisége, találékonysága és művészete tudjon hangulatot ébreszteni. A tanitó nem kezeli a tudomány elemeit és nem adminisztrálja a gyermek lelkületét, hanem a gyermek szerető gondviselője és barátja. Azért van szükség az iskolában először is szeretetre, melegségre, a gyermeki kedély gondos ápolására. Kívánja a tervezet, hogy az élőszó uralkodjék az iskolában, a könyv csak arra való legyen, hogy az önképzésnek ezt a fontos eszközét az iskola megkedveltesse. A házi feladatoknak csak egyik részük kötelező, más részük csak arra való, hogy a kiknek arra alkalmuk van, otthon is foglalkozhassanak. A vizsgálatokról azt mondja a tervezet, hogy az nem rigozórum, hanem kedvező alkalom arra, hogy a tanitó a szülők előtt érdekes és összefüggő képben bemutassa az iskola munkáját. Az osztályozás elve, hogy a népiskola csekély anyaga mellett voltaképen egy tanulónak sem szabad megbuknia. A ki kielégítően tud írni, olvasni és számolni, ha más tárgyakból gyönge is, a magasabb osztályokba föl kellene bocsájtani. Ajánlja még a tervezet, hogy a szülőkkel való érintkezésben igyekezzék a tanitó modorával és eljárásával a szülőket meggyőzni arról, hogy a szülőknek munkatársa és az iskolában helyettesük.

A kötet 22 ivét az egyes tantárgyakra vonatkozó részletes útmutatás és a tanitás anyagának heti beosztása foglalja el.

A magyarnyelv tanítása körében fő az olvasmányok tárgyi tartalmán és nyelvi anyagán való okulás. Minden osztályra vonatkozólag külön szabja meg az; olvasmányok kánonát, tárgyalásuk módját, a nyelvi magyarázat mértékét, a helyesírás és fogalmazás- gyakorlásának módját. Egyöntetű betüalakokat ír elő és az írásoktatáshoz való egészségügyi követelményeket annyira teljesíti, hogy a test és tolt tartását, az irkák minőségét és elhelyezését is megMAGYAR SZÉKESFŐVÁROS