Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-10 / 6. szám
MAGYAR SZEKESFOVÁROS Megszivlelésre méltó Hegedűs mérnök ama megjegyzése, hogy az iskolák alagsori helyiségeit kár kihasználatlanul hagyni. Anélkül, hogy az építés költségeit számbavehetőleg megnövelnők, szolgálatot tehetünk a humanizmus nagy feladatainak ezen helyiségek átengedése által. így nem volna szabad a szegényebb néposztály lakta vidéken (és vájjon hol nem laknak szegények) építendő iskolák programm- jából soha sem hiányoznia az étkező-szobának, az ehhez tartozó mellékhelyiségekkel, a melyben a szegény gyermekeknek ételt osztó jótékony intézmények nyernek alkalmat és helyet jótékonyságuk gyakorlására. Mily könnyen nyithatunk egy-egy termet igy a szegény, egész nap munkában görnyedő szülők otthon magukra hagyott gyermekeinek tartózkodására. S ha keresünk, mindig akad még az iskolában a slöjd oktatásra alkalmassá tehető helyiség is. A budai részek gázvilágitása. Ha nem csalódunk, mire e sorok nyomdafestéket látnak, a jobbparti részek légszeszvilágitásának ügye megoldást nyert. Mindenkit megelégedés fog eltölteni, hogy ezúttal a tanács a főváros érdekeit iparkodott szem előtt tartani. Tudvalevő, hogy a gáztársulat és a főváros közt fennálló szerződés nemsokára lejár. Azt is mindenki tudja, hogy a társulat aránytalanul drágán adja a légszeszt, tehát a szerződés csak az esetben volna megújítható, ha a közönség olcsóbban juthatna a világításhoz és ipari üzemhez föltétlenül szükséges légszeszhez. Miután azonban kevés a remény ahoz, hogy a részvénytársaság csekélyebb jövedelemmel érje be, s a légszesz árát leszállítsa, ennélfogva imperative előtérbe lép a légszeszgjmrak megváltásának szüksége. Ettől eltekintve a főváros gazdasági érdekei is kívánatossá teszik, hogy saját üzemébe vegye a légszeszvilágitást. Amint a vízvezeték létesítése és kezelése jövedelmesnek bizonyult, épp úgy jövedelmes lesz a légszesz gyártása és kiszolgáltatása. A főváros részéről helyes közigazgatási és köz- gazdasági politikának csak az tekintendő, amely czélul tűzi ki, hogy a közszükségletek kielégítése ne üzérkedő társaságok vagy vállalatok kezére bizassék, hanem azok minden ágáról maga a főváros gondoskodjék. Az utóbbi esetben nagy a valószínűség, hogy a lakosság olcsóbban elégítheti ki szükségleteit; de ha az ő helyzete, mint fogyasztóé, nem is változnék, föltétien bizonyossággal számítani lehet arra, hogy a főváros anyagi helyzete megjavul. Ez pedig mindnyájunk érdeke, kik adófizető polgárai vagyunk Budapestnek. Mi tehát nemcsak azt óhajtjuk, hogy a főváros a gázgyárakat váltsa meg, hanem szükségesnek tartjuk a szemétfuvarozásnak házi kezelésbe vételét is. Az a tiszta haszon, mely most a részvényesek zsebébe vándorol, jelentékeny javulását fogja jelen1904. február 10 teni a főváros budgetjének. A gázgyárak és a szemét- fuvarozás megváltásához tetemes összegre van szükség. Erre a czélra azonban a főváros kap kölcsön annyi milliót, amennyit csak akar s az ilyen adósságot szívesen vállalja a főváros polgársága, mert általa a közterhek növekedés helyett apadni fognak. Ezúttal arról volt szó, hogy mikép oldassék meg a jobbparti városrészek légszeszvilágitásának kérdése. Tény gyanánt konstatáltatok, hogy a budai gázgyár nem képes elegendő légszeszt termelni. A társulat rögtön ajánlkozott, hogy a jobbparton egy uj, modern gyárat építtet, de a törvényhatósági bizottság, a nemsokára bekövetkezendő megváltási eshetőség miatt, ezt az ajánlatot elutasította. Ekkor a társulat engedélyt kért, hogy a budai telepen viz- gázgyárat létesíthessen. A kereskedelmi miniszter, igen helyesen, megtagadta az engedélyt. Nem maradt tehát más hátra, mint egy nagy gazometer felállítása a jobbparton, hová a légszesz az összekötő vasúti liidon át csővezeték segélyével szállítandó. Tekintve, hogy egy 20.000 köbméter tartalmú gazometer a budai gázgyár naponkénti 11—12.000 köbméternyi termelésével együtt teljesen fedezi a jobbparti városrészek szükségletét, (amely jelenleg 18.000 köbméterre becsülhető,) a fenforgó bajokon azonnal segíteni lehet, sőt további 8 — 10 évre is biztosítva lesz a kellő mennyiségű légszesz a budaiak számára. A tanács helyesen járt el, midőn a gazometer helyéül a főváros tulajdonát képező úgynevezett szeméttelepet (a Budafoki-ut és Duna között) jelölte ki. Ennek a teleknek a kijelölését első sorban a pénzügyi szempontok teszik indokolttá. Fontos körülmény ugyanis, hogy a légszesztársulut most, a szerződés lejártának küszöbén állása idején, magántelek megszerzésére ne kényszerittessék. A fővárosi telek átengedése esetén, a légszeszgyárak megváltása alkalmával a fővárost sokkal csekélyebb költség terheli, a megváltás pedig simán, minden nehézség nélkül lesz lebonyolítható. De indokolt a tanács javaslata annál is inkább, mert a szóbanforgó terület a bűzös gyárak övezetében oly helyen fekszik, amely gyár létesítésére kiválóan alkalmas és a mely az összekötő vasúti hídon át fektetendő cső segítségével a ferenezvárosi légszeszgyárral, a melyből a tervezett gazometer tápláltatnék, igen könnyen és csekélyebb költséggel összeköttetésbe hozható. TANÜGYI REFORM. A székesfővárosi tanács közoktatási ügyosztálya közel négyszáz lapra terjedő vaskos kötetet bocsátott közre ezzel a czimmel: Az elemi népiskolai tanítás terve, a hozzávaló útmutatások és a tanitös anyagának felosztása Budapest székesfőváros elemi népiskolái számára. Ez a tervezet az első nagyobb iskolaszervező mű, a melyet a főváros ad ki és általában az országban az
