Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-02 / 5. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. február 2. 5. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: t gesz évre ... ... ... ... ... ... .. Fél évre ... ... ... ... ... ... .. SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5*- Telefon szám 645. . Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. A törzsfőnökök és a tisztujitás. Az idei tisztujitás oly akkorddal végződött, melyet egyhamar nem lehet elfelejteni. Eddig is volt oka a közönségnek bizalmatlansággal viseltetni a törvényhatósági bizottság tagjai iránt, a január 27-iki választás óta azonban általános a meggyőződés, hogy a mostani rendszer tarthatatlan. Mert e rendszer egyfelől alkalmat nyújt a, város nyakán ülő klikkeknek, hogy a maguk kegyenczeit juttassák magasabb állásokba, másfelől szervilizmusra és megalázkodásra kényszeríti a befolyásos városatyai vagy ismeretséggel nem biró tisztviselőket. Az a városi hivatalnok, aki csak kötelességének él, aki szabadidejében nem lebzsel a törzsfőnökök körül s hivatalában nem iparkodik a városatyák kedve vagy óhaja szerint intézni el az ügyeket, ki van téve annak, hogy a legközelebbi tisztujításnál kibuktatják'. Érdem, tehetség, szorgalom és az eltöltött szolgálati évek: mind smarn a törzsfőnökök előtt. A legfőbb kellék, mit a kerületek és a közgyűlés basái a városi hivatalnokoktól megkövetelnek, Windischgrätz jelszava: feltétlen hódolat! A főváros szolgálatában álló urak fogadják őszinte részvétünket. Azért a viszonylag tűrhető fizetésért, amivel munkásságukat honorálják, keservesen meg kell szenvedniök. Ava^y képzelhető-e önérzetes férfiúra nagyobb megaláztatás, mint az, hogy folyton liajlon- gania kelljen egy csomó felfuvalkodott, többnyire neveletlen és műveletlen városatya előtt? Nem borzasztó-e, hogy tanult, diplomás és kötelességüket hiven teljesítő családapák előmenetele és exisztencziája oly alakoktól függjön, akik közül nem egy a morált és a méltányosságot, mint fölösleges portékát, már akkor eldobta magától, amikor egy szál nadrágban Budapest területére tette lábát? Szép dolog az autonómia és annak keretében -a tisztviselők szabad választása.. De hogy visszaéléssé^ ne, fajuljon és épp ellenkezőjét ií.e szüjjg''- gmfak, amit általa elérni akarunk, fához első vajban egy önzetlen, a személyé^ yéiMekeEtőL"mentes, hivatását nemesen fé&ögnj. képesf? választó-testület szükséges. Ma, amikor a közgyűlésben orgiát ül az érdekszövetség és a főváros egész admi- nisztrácziója fölött sötét felleg gyanánt lebeg a nyárspolgári nepotizmus, csak azt a tanácsot adhatjuk a főváros szolgálatába lépni akaró ifjaknak: ha van bennök önérzet,, fordítsanak hátat a főváros hivatalainak. Ne vesztegessék idejüket czéltalanul, mert úgy fognak járni, mint azok a tisztviselők, kiket 1904. január 27-én megfosztottak állásuktól... Ezt a választási eredményt a törzsfőnökök paktuma hozta létre s január 27-én minden úgy történt, ahogy a törzsfőnökök elhatározták. Azaz hogy az utolsó pillanatban némi fennakadás mutatkozott. Az egyik kibuktatandó egygyel több vagy egy gyei kevesebb vagy épp annyi szavazatot kapott, mint a budaiak jelöltje. Persze* önöknek, tisztelt olvasók, kik tudnak össze-
