Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-02 / 5. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. február 2. 2 adni, osztani és szorozni, nem megy a fejőkbe, hogy a szavazatokat összeszámláló bizottság azon melegiben nem volt képes megállapítani a valódi eredményt. Hát bizony fölöttébb kényes is volt a bizottság szituácziója és Juszticia istenasszony állítólag fülükbe súgta, hogy most az egyszer ne azt nézzék, amit Maróthy és Mocnik tanítanak a számtanban, hanem a méltányosságra gondoljanak. így volt-e, nem tudjuk, de örvendünk, hogy másnap már sikerült kisütni az egy szó többséget a régi tanácsjegyző javára. Ekkép tehát csak két régi tanácsjegyző szedheti a sátorfáját a városházán és mehet nyomorogni a kis nyugdij mellett. A többi adjon hálát az Istennek, hogy a mindenható törzsfőnökök nem inditottak ellenök agitácziót. Ezúttal nem kritizáljuk se a kibuktatott, se az újonnan megválasztott tanács- jegyzők személyét. Csak azt az egyet kérdezzük, (miután a méltányosság szó már ki van törölve a városatyák szótárából), olyan fényes e a főváros pénzügyi helyzete, hogy munkabíró tisztviselők nyugdíjba küldésével szaporítsuk a kiadásokat? s csak azt az egy figyelmeztetést intézzük az újonnan megválasztottakhoz, hogy hivatalos működésükben ne iparkodjanak hálásak lenni pártfogóik iránt, hanem kizárólag a főváros és az egész polgárság érdekeit tartsák szem előtt. Budapest rendezése. Kégóta hangoztatott panasz és egyúttal kívánság, hogy a fővárosnak előre megállapított közmunka- programmra van szüksége, a melynek keretében határozott méretek szerint kell történnie a város kiépítésének. Meg kell állapítani az építési határövet, a melyen túl a város nem terjeszkedhetik. A rendezetlen utakat szabályozni kell, hogy körutakkal lehessen behálózni a várost és megszüntethetők legyenek az apró mellékutczák. Megjelölendők a rendezés alá kerülő városnegyedekben a középületekre szánt telkek és a parkok, népkertek, gyermekjátszó helyeknek fenntartandó területek. A megállapítandó közmunka-programmnak időtartamára nézve eltérők lehetnek a vélemények. A városnál például esztendőről-esztendöre történik a megállapitás. Ennek azután megvannak a természetes következményei. X. utczát ma hat öl szélességben nyitják meg; esztendő múlva teleépitik óriás házakkal; két esztendőre azután a közmunkatanács konstatálja, hogy : 1. X. utcza görbe ; 2. szűk : 3. ferdén hajlik el Y. utczá- tól. Kiszámitják a kisajátitási költségeket s az alig három-négy esztendős uj utcza egyik felét lebontják, hogy két öllel szélesebbre építhessék. Azóta megint elmúlt egy esztendő s az uj, kiszélesített utcza aszfaltburkolatot kap. A következő esztendőben a szerencsétlen utczá- ban újra nagy a felfordulás: építik a végleges vízmüvek csatornáit. E miatt a friss burkolatot fel kell szedni s a forgalmat bizonytalan időre megszüntetik. Végre elkészült az uj vizvezető csatorna, az ntcza tiszta, rendes . . . épp egy esztendeig. Ekkorra odaérnek a villamos és telefon kábelekkel, az utczát újra felforgatják s mikorra mindennel elkészülnek, néhány kereskedő csődbe jutott, a lakók nagy része megszökött. Üresek a drága paloták s a tulajdonosok keservesen nyögik a modern élet vívmányait és a közadókat. Azt a mondást: nincs az a hosszú, aimnrk vége ne volna, a főváros városrendezői nem ismerik. Az ő munkájuk végtelen, egy önmagába visszatérő görbe vonal. Mert ők mindent görbén terveznek és ferdén készítenek. Unalmas volna részletezni a tervszerűtlen város- rendezés mizériáit. Ezek az apró, cseprő szekatúrák, az utczák örökös felforgatása, a forgalom szakadatlan megzavarása ok nélkül emelik a kiadásokat, megbontják a háztartás kereteit, kényszer kisajátításokkal terhelik a községet és a magánérdek kielégítésére végrehajtott telekszerzések okozzák a hiteltul- lépéseket. De nem csak a kereskedelmet és ipart fenyegeti a közlekedési utak örökös rendetlensége, nemcsak a lakosságot zaklatják azzal a szüntelen építéssel, a mely ma mint rendszer divatozik a fővárosban, hanem a dolog mélyére tekintve, ebben a rendetlenségben találjuk okát a fővárosi ingatlanok okszerűtlen pazarlásának is. A főváros nélkülözi azt a nagyszabású közmunka-programmot, a melyben meghatározott helye és rendeltetése volna minden négyszögöl területnek; miután pedig a fővárosnak némelyek állítása szerint tnlságos sok a telke, kén}T- telen potom áron elvesztegetni a telkeit, nehogy minden haszon nélkül a nyakán maradjanak. Ennek a telekpazarlásnak a közmunka-programm hiánya az oka; a következése pedig az, hogy a főváros, ha a Józsefvárosban, a melyben nemrég tiz-tizenöt forintért vesztegette el a telkeinek négyszögölét, manapság iskolát akar építeni, kénytelen száz-százötven, sőt kétszáz forintot is adni az iskolához szükséges telek négyszögöléért. Ez a kisebbik baj. A nagyobbat azok a haszontalanul kidobott óriás költségek okozzák, a melyek a tervszerűtlen építkezésekből erednek, s a melyeket esztendőről- esztendöre minden kérdőrevonás nélküj számolnak el a budget döczögős tételei között. Ámde nemcsak a hiába való költségek, nemcsak a város örökös fel-
