Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-12-01 / 26. szám
személyét teszi nagyobbá, hanem az ő kivételes egyénisége ad súlyt és értéket annak. Aki majd ezután Lipótrendet kap, büszkén hivatkozik arra: Csőke Ferenczet is ezzel tüntették ki. 1904. deczember 1. Ezt a számot érdemes megjegyezni, mint fokmérőjét a városatyai kötelességtudásnak. A törvény- hatósági bizottság négyszáz tagja közül ugyanis mindössze 136-an voltak jelen azon a közgyűlésen, amely a 20 milliós kövezési kölcsön dolgában határozott. Fölösleges magyarázni, hogy ez az ügy igen nagyfontosságu a fővárosra nézve, s mindenki joggal várhatta, hogy a polgárság bizalmának és érdekeinek mandatáriusai a legnagyobb lelkiismeretességgel fogják tárgyalni. Azonban, mint mondám, a 400 városatya közül csak 136 tartotta érdemesnek a megjelenést. Tehát a testületnek egykarmad része. Hol maradt a másik kétharmad ? Tegyük fel, hogy az abszencziós 264 ur közül beteg volt 207<>• Ez annyi mint 53 távollevő. Tegyük fel továbbá, hogy 10 százalékot elmulaszt- hatatlan teendők : esküvő, keresztelés, váltórendezés, vidéki kirándulás vagy külföldi út gátoltak a megjelenésben. Ez ismét nem több 26 fejnél vagyis a valamelyes indokot felhozni tudó távollevők száma nem több 79-nél. Mondjunk kerek számot: 80 at. Marad tehát 184 darab városatya, aki egyszerűen azért nem vett részt a tárgyaláson, mert az ügy nem érdekelte. Botrány nem kínálkozott s a törzsfőnökök nem követelték a megjelenést, ennélfogva a 184 tekintetes, nagyságos és méltóságos nyugodtan mászkált a saját, privát dolgai után, vagy kártyázott a kaszinójában. Közérdek? Kötelességtudás? Lelkiismeretesség ? -— Ugyan ki törődik ezekkel! Ha egyszer meg van a mandátum, fütyülni lehet a választópolgárok és a főváros érdekeire. A modern városatya sokkal szükségesebbnek tartja a kerületi bizalmas értekezleteken, továbbá a névnapi, jubileumi és egyéb ünnepeltetési alkalmakon való megjelenést, mint a közgyűlési tanácskozásokban való részvételt. Ez a rettenetes lax felfogása a közfunkcziónak teremtette meg azt az állapotot, hogy a törvény- hatóság termében tulajdonkép nem a polgárság van képviselve, hanem az egyes érdekcsoportok, amelyekkel szemben a tisztviselői kar is tehetetlen. YTalamit azonban mégis tenni kellene, hogy a bizottsági tagok legalább a közgyűlésekről ne maradjanak el ily botrányos nagy tömegben. Példa gyanánt a fiumei rappresentaurában divó szokást ajánlhatjuk. Itt a közgyűlések megnyitása után a podesta mindig konstatálja, hogy kik vannak távol és kik mentették ki távolmaradásukat. A helyilapok hiven referálnak 3 erről is. Az óv végén pedig a hatóság összeállítja, hogy melyik városatya hány ülésen vett részt és mennyiszer maradt el igazolatlanul. Ez a lajstrom a polgárság kezébe kerül, s döntő faktor a következő választásnál. A kényelmeskedő vagy hanyag városatya meg sem kísérelheti a kandi- dácziót, mert a szemébe mondják: Te nem érdeklődtél a város ügyei iránt, ennélfogva neked nincs is helyed a képviselőtestületben. Majd olyat küldünk oda, aki hiven teljesiti kötelességét. Ezt a szokást kellene meghonosítani a fővárosban is. Hadd lássák a polgárok, kicsoda veszi komolyan hivatását és kik a léha stréberek, a törzsfőnö- kök léha kreatúrái. Az állandó abszencziásoktól nem fogadhatjuk el mentségül a nagy „magán“ elfoglaltságot. Köztisztséget csak olyan fogadjon el, akinek van ideje a közérdekért is dolgozni. A becsület és tisztesség hozza magával, hogy csak oly teendőt vagy megbízatást fogadjunk el, amelynek képesek vagyunk megfelelni. Aki csak azért pályázik a városatyai tisztségre, hogy pöffeszkedhessók vagy titokban üzleteket köthessen, de városatyai köteleségeit elhanyagolja: azokat, mint fölösleges szemetet, ki kell söpörni a törvényhatósági bizottságból. Praktikus egészségügyi tanácsok. A régi jó közmondást, hogy „amit a Jancsi meg nem tanult, a János soha nem fogja tudni“, tartotta szem előtt Bárczy István tanácsos, a főváros közoktatásügyi osztályának vezetője, amikor megszerkesztette és kinyomatta az iskolás gyermekek számára való egészségügyi szabályokat. Egyszerű, mindenki által megérthető hangon sorolja fel, hogy mire kell ügyelni és mitől kell óvakodni, hogy a gyermekek egészségesek maradhassanak. A szabályokat az ügyosztály megküldte az összes iskolaigazgatóknak, s elrendelte, hogy az iskolaépületekben kifüggesszék. Valószinü, hogy a tanulók elolvassák a nyomtatványt, kivált a felsőbb osztálybeliek. De kivá- natos, hogy e szabályokat a tanitók és tanitónők időről-időre bővebb magyarázatok kíséretében megismertessék a növendékekkel, s gondot fordítsanak arra, ha vájjon ezek betartják e az utasításokat. E nélkül írott malaszt marad a jó szándék, mely Bárczyt ez egészségügyi Káté megírásában vezette. A felnőttek számára is tanulságos szabályok igy hangzanak: Ügyeljünk a tisztaságra! Heggel, amint^fölébredünk, fölkelünk, friss vízzel, szappannal jól megmossuk kezünket, arczunkat, nyakunkat és mellünket, fogainkat puha fogkefével megtisztítjuk, hajunkat megfésüljük és megkeféljük, MAGYAR SZÉKKSÉŐVÁROS