Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-12-01 / 26. szám
MAGYAR SZÉKES KŐ YÁ KOS 1904. deczember 1. _2 de ndő? Tegyük fel, hogy Halmost ekkor a Heltai Ferenczék vonták volna felelősségre; vájjon nem zúgott, lármázott, tiltakozott és menydörgött volna Polónyi úrral együtt az egész ellenzék? Én esküdni merek, hogy ugyanezt a Halmos Jánost elnevezte volna az ellenzék a legdicsőbb hazafinak és oda- állitotta volna példányképül a jövendő nemzedék elé. Hát épp ezért legyünk elfogulatlanok és igazságosak, s térjünk napirendre Polónyiék műmegbotránkozása fölött. A főváros törvényhatósági termébe nem szabad átplántálni a parlamenti viszályt és izgalmakat. Ha sérelem esett az alkotmányon vagy a szólásszabadságon: tessék azt a képviselőknek a parlamentben reparálni. A haza és a nemzet ellen vétkezik, aki a békés kibontakozás elősegitése helyett a polgárságot is belevonja a harczokba és ekkép a viszály magvait hinti el az egész országban. A nemzetnek nyugalomra van szüksége, hogy zavartalanul dolgozhassék. A társadalmi erőket nem szétbontani, hanem egyesíteni kell, s kiválólag arra törekedni, hogy a politika szűk mederbe szorittassék. A főváros törvényhatósági testületé akkor felel meg hivatásának, ha idejét kizárólag a főváros érdekeinek szenteli. Súlyos pénzügyi és gazdasági viszonyok közt van a főváros. Hibák, mulasztások, téves intézkedések és egyes klikkek lelkiismeretlen önzése odajuttatták, hogy a polgárság túlnyomó része telve van panasszal és elkeseredéssel. Ezen az állapoton kellene segiteni, nem pedig parlamenti dolgok fölött vitatkozni. Ha az ellenzéki városatyák csodálatosképpen most rájöttek, hogy a főváros szomorú fináncziális állapotáért Halmos János is felelős, akkor szükségtelen őt a törvényhatóság közgyűlési termében politikai viselkedése miatt támadni. Ámde abban sincs igazuk, hogy Halmos János az egyedüli oka a derolált állapotnak. A alamennyien közreműködtek, — vagy aktiv ténykedéssel vagy kötelességük elmulasztásával, — hogy a főváros idáig jutott. Ha uj érát óhajtanak, tessék munkához látni és a pártpolitikát kirekeszteni a törvényhatósági testületből. Jubileum és kitüntetés. Ha volna fiam, állami szolgálatba lépő, s tanácsot kérne, kit válasszon mintaképül: Csőké Feren- czet állítanám eléje követendő például. Sokan azt hiszik, hogy jó tisztviselő az, ki szorgalmasan és lelkiismeretesen ellátja hivatalát, s tehetséggel meg tudással is bir, csak a közérdeket tartja szem előtt. Az ily tisztviselő kétségkívül megbecsülendő és nyereség az államra nézve. Különösen Magyarországon, hol több a tehetség, mint a kitartó szorgalom és a melléktekinteteket nem ösmerő lelkiismeretesség. Azonban a jó tisztviselő ideális fogalmát csak azokra lehet alkalmazni, kikben szorgalom, lelkiismeretesség, tudás és tehetség mellett még tapintat is van. Nagyobb dolog ez, semmint képzelnők. Pedig az életben ezerszer nyílik alkalmunk tapasztalni, mily végtelen különbség az, hogy valaki udvariasan bánik-e velünk és tapintatosan ad valamit tudtunkra vagy érzékenységünket figyelembe nem vevő ridegséggel. A tapintatos modorra az állami tisztviselőknek is szükségük van, hogy a hatóságot, amelynek körében működnek, rokonszenvessé tegyék a közönség előtt. Azt hiszem, nem tévedek, midőn állítom: a falusi nép nem volna oly bizalmatlansággal és igen sok helyen oly gyűlölettel eltelve a hatóságok irányában, ha a közigazgatási tisztviselők mindenkor tapintatosan bántak volna vele. És a városokban, köztünk Budapesten is, nem fáznék oly sok ember a hatóságokkal való érintkezéstől, ha meg volna győződve, hogy tapintatos bánásmódban lesz része. Csőke Ferenczről, a kereskedelmi minisztérium elnöki osztályának vezetőjéről, mindnyájan tudjuk, hogy egész pályafutása alatt kitűnt ritka tapintatosságával. Még Baross idejében, a ki pedig valóságos iskolát csinált a bürokratikus ridegségből és autokratikus viselkedésből, megszerezte nemcsak kortársának, hanem a közönségnek rokonszenvét is. A központban sajnálattal fogadták, midőn leküldetett Fiúméba a nagyfontosságú tengerészeti hatóság élére, s mindenki örült két év előtt történt visszatértének. Csak a fiumeiek bámultak, s ma is emlegetik, hogy nem lesz többé oly vezetője a tengerészeti hatóságnak, mint a milyen Csőke Ferencz volt. Ez a fáradhatatlan munkásságú és nagyképzettségű férfi a múlt hetekben érte meg állami szolgálatának 25-ik évfordulóját. Kollegái ez egyszer nem respektálták hiúságtól mentes, végtelenül szerény természetét, hanem ünnepet rendeztek tiszteletére és lelkes szakban tolmácsolták az iránta érzett tiszteletet, ragaszkodást és szeretetet. Méltó záradékául a jubileumi ünnepségnek megérkezett a királyi elismerés is a Lipótrend alakjában. ( Napjaink gyakori csillaghullása közt úgy tűnik fel nekünk, hogy ez a rendjel nem Csőke Ferencz
