Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-11-11 / 25. szám
6 1904. november 11 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ben is esetről-esetre engedélyezendő) és a folyó munkák és leszámolások elintézéséhez szükséges ideiglenes műszaki személyzet illetményét. A 100 millió koronás kölcsön és a regál ekárta- lanítás pénzeinek fölhasználásáról készült összeállítás 3,663.771 K túllépést mutat, a mit á Váczi-út középső szakaszának a 20 millió koronás burkoló kölcsönből megtérítendő 1,188.138 K költségösszege 2,475.633 Kra apaszt; az engedélyezett, de még meg nem kezdett munkák tehát csak annyiban indítandók meg, a mennyiben a kölcsönpénzekből adott előlegek megtérítése (kisajátítások, útburkolások) vagy pedig az 1903. év végén még 10,610 096 K 46 f erejéig folyó munkák végleszámolása folyamán várható megtakarítások ezt megengedik. Erre való tekintettel az 1905. óv tehát majdnem egészben csakis a folyó munkák befejezésére fog szorítkozni. A 100 millió koronás kölcsön végső részletét a folyó óv elején értékesítettük; 3 millió korona nóvértéket saját alapjaink vettek át, 13,012.200 K névértéket pedig a Pesti Hazai Első Takarékpénztár- Egyesület és a Magyar Jelzálog-Hitelbank. Ezzel befejezést nyert az 1897. évben fölvett 100 millió koronás kölcsön kibocsátása és immár megállapíthatjuk, hogy az a székesfőváros beruházási szükségletére effektive 93,679.637 K 50 ft juttatott, a mi tehát 93*68°/,,-os átlagos árfolyamnak felel meg. Ha figyelembe vesszük, hogy az első 30 millió koronás részlet átvételi árfolyama 96*50°/0 volt és hogy az átvitelre szorítkozott helybeli pénzintézetek részéről négy éven át gyakorolható opczió 1/4°/ü-kai 97 50%-ig emelkedő átvételi árfolyamot biztosított volna, csak sajnálattal tekinthetünk vissza azokra a kedvezőtlen körülményekre, a melyek az opcziót már a második alkalommal lehetetlenné tették és ezzel az értékesítés gondját teljesen a hatóságra hárították. Bármennyire örvendetesnek is tarthatjuk a hazai, de különösen a fővárosi tőkének az 1901. évben nyilvános aláírásra bocsátott 30 millió korona átvételénél tanúsított érdeklődését, az ez alkalommal elért 87°/,,-os árfolyam eldöntötte az eme nagy kölcsönünk megfelelő értékesítéséhez fűzött remények sorsát. A székesfőváros hitelének megerősödése szempontjából nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt a körülményt, hogy a czímleteinknek árvapénzek elhelyezésére való alkalmassátótele iránt évek során át folytatott tárgyalások befejezést nyertek és az 1904. évi XXXIV. t.-cz. a pupillaritás megadásával a székesfőváros kötelezvényeit az elsőrendű befektetési papirosok kategóriájába emelte. Az egymásutánban történt kölcsönkibocsátások újabb és újabb kamatterhe csak akként lóvén a költségvetésben biztosítható, hogy abból az egyelőre elhalasztható szükségleteket, első sorban az útépítést és burkolást a legcsekélyebb mértékre szorítottuk, beállott annak a szüksége, hogy végül ezeknek az évek során visszaszorított szükségleteknek kielégítéséről is gondoskodjunk. A székesfőváros főközlekedési útjainak elsőrendű anyaggal való végleges burkolása és a meglevő csekélyebb minőségű burkolatoknak végleges burkolattal való kicserélése czéljá- ból önálló, rövidebb lejáratú kölcsön fölvételét javasoltuk, a melyet a törvényhatósági bizottság 1904. évi 848. sz. határozatával 20 óv alatt visszafizetendő 20 millió koronában állapított meg, kimondván egyúttal, hogy az öt óv alatt, a gránit- burkolatokra nézve hét óv alatt végrehajtandó programra minden évi szükségletét a pénzügyi és a középítósi bizottmány meghallgatásával a tanács fogja megállapítani. A belügyminiszter úr e közgyűlési határozatot 1904. évi 67.765. sz. leiratával jóváhagyván, annak rendelkezéseire a költségvetési előirányzat összeállításánál figyelemmel voltunk. A kölcsönnek mi módon való fölvétele nem lévén megállapítva, e részben a tárgyalások folynak és remélhető, hogy a legrövidebb idő alatt befejezésre jutnak. A 100 millió koronás kölcsön fölhasználásával előtérbe nyomul annak a szüksége, hogy az abból már kiszorult közművek költségeiről is gondoskodjunk. Az 1905. évet tehát első sorban arra fogjuk fölhasználni, hogy a székesfőváros újabb beruházási szükségletét behatóan megvitassuk és megállapítsuk, kiterjeszkedvén egyúttal a födözeti alapok biztosítására is reméljük, hogy e részben a jövő kedvezőbb alakulása jelentékeny segítségünkre lesz. Fővárosi építési tevékenység. A bécsi „Neue Freie Presse“ a Budapest fővárosban folyó építési tevékenységről igen érdekes és aktuális czikket közöl, melyet az alábbiakban teljes szövegében adunk vissza. Már egy esztendeje élénken panaszkodnak a lakosság köreiben a Budapesten egyre szaporodó lakásínség felett, amelyet egyrészt a már évek óta teljesen szünetelő építési tevékenység mozdulatlansága, másfelől a lakosságnak állandóan tartó igen tetemes emelkedései idéznek elő. Mindezek daczára az építési tevékenység Budapesten még mindig nem akar fejlődni. Az üres lakások állása a fővárosi statisztikai hivatal pontos felvételei szerint a folyó óv első negyedében, amelyre nézve eddig az eredmények ismeretesek, 901-re csökkent, tehát már alája szállt az 1888. és 1893. évek alatti egészséges építési periódus minimális állásának. Ebben az időszakban ugyanis a minimum 944, a maximum 1249 volt. Igaz ugyan, hogy a státus a következő években és pedig 1894-ben 710-re, 1895-ben pláne 425-re szállt le, 1896-ban 425 marad, azonban 1897-ben 1003-ra, 1898-ban 1900-ra, 1899-ben 2875-re, 1900-ban 4554 re emelkedett és ugyanezen év harmadik negyedében elérte a maximumot 5248 .üres lakással. Ha az építési tevékenységet Budapesten egyáltalán csak a valóságos szükségletre való tekintet
