Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-11-11 / 25. szám
1904. november 11. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A közmunkák kimaradásánál nem kisebb hiányossága a költségvetésnek az is, hogy a kölcsönpénzekből visszatérítés kötelezettsége mellett előlegül vett összegek visszafizetési részletei a költségvetésbe beállíthatók nem voltak. Ilyen összegek: a burkolási munkákra igénybevett 3,928.848 korona, a legutolsó kolerajárvány ellen történt intézkedések költségeinek 422.408 korona hátraléka, továbbá a lipótvárosi templom építésének befejezésére felvett 730.622 korona, összesen tehát 5,081.878 korona. A kölcsönpénzből vett előlegek közül eddigelé csupán csak annak az 1,181.300 koronának a megtérülése van a burkolási kölcsön felvétele esetére biztosítva, a mely ösz- szeg a Váczi-ut középső szakaszának burkolási költségeire jelöltetett ki fedezetül azzal a feltétellel, hogy a burkolási kölcsönből vissza fog téríttetni. Ennek az előlegnek a visszatéritése tehát közvetve, a burkolási kölcsön törlesztési részletében és kamatszükségletében jutott a költségelőirányzatba. A teljességre való tekintettel azt sem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy tulajdonképen az iskola- épitési költségeket is, mint állandó szükségletet, a rendes költségvetés keretében kellene biztosítani. Ámde ez az eljárás, a mely egyedül felelne meg a reális költségvetés kellékeinek, sohasem követietett. A főváros kezdettől fogva következetesen a kölcsönpénzek terhére utalta az iskolaépítés költségeit, a melyek a százmillió koronás kölcsön programmjában is 14,898.050 koronával szerepelnek. Ez az összeg azonban csak mint olyan jelentetett be, mely a múltak elmaradt szükségletének pótlására szolgál, mig az állandó évi szükséglet 1,240.000 koronával jelöltetett meg. Természetesnek fog feltűnni, hogy ha a költségvetés a kedvezőbb pénzügyi helyzet idejében sem birta meg az iskolaépítés rendes költségeit, annál kevésbbé lehet erről a dotatióról a költségelőirányzat keretében ma gondoskodni. A mi pedig a költségelőirányzatnak másik oldalát, t i. a fedezeti részt illeti, a költségvetési hiány apasztására felhasználtuk a múlt esztendőnek még rendelkezésre álló 300.000 koronányi háztartási fele slegét, a mi pénzügyi szempontból annyiban lehet aggályos, hogy a folyó évben még okvetlenül szük- séglendő póthiteleknek egyik olyan fedezeti alapját veszítettük el ezzel, a melynek éppen első sorban kellene a póíhitelek fedezése czéljára szolgálni. A bevételek tételeinek elöirányozásánál tekintettel voltunk nemcsak az év első felének, hanem úgyszólván a legutolsó napig terjedő időnek az eredményeire. Számításba vettük'a bevételeknek egy újabb gazdasági fellendüléstől várható emelkedését. Ebben a tekintetben reményünket közismert jelenségekre alapítjuk. Nem hagytuk figyelmen kívül azt, hogy az üres lakások száma a fővárosban újabban megint csökkent, sőt úgyszólván teljesen elenyészett, a lakásbéreknek az egész fővárosra kiterjedő általános emelését, a mind fokozottabb mértékben meginduló építési tevékenységet. A bevételek emelkedésének valószínűségét tehát biztató jelenségek indokolják, ámde 3 valamennyi bevételi forrás hozadékának a végső határig történő emelése azt a veszedelmet rejtheti magában, hogy a sok közül csak egyiknek az elmaradása is a háztartás egyensúlyának a megzavarását vonhatja maga után. Teljes nyíltsággal tártuk fel a költségelőirányzat realitásának a hiányait. Ezzel szemben viszont legyen szabad arra hivatkoznunk, hogy a költségvetés összeállítása tekintetében a törvényhatósági bizottságnak amaz ismételten kifejezésre juttatott és részünkre irányadóid szolgáló akaratával állottunk szemben, a mely a költségvetést a rendelkezésre álló bevételi forrásokkal, szükség esetén a kiadások visszaszorításával kívánja megállapítani. A pénzügyi és gazdasági ügyosztály, felismerve a helyzet komolyságát, már régen feltárta a pénzügyi bajokat, egyszersmind meg is jelölve az azok szanálására alkalmas módokat. A pénzügyi helyzet rendezésére irányuló törekvésében az ügyosztály számtalan javaslatot tett, a melyek majd uj jövedelmi források nyitását, majd a meglevők jobb kihasználását czéloz- ták. Sajnos, kevés eredménynyel. Az ügyosztály terveinek egyik része a törvényhatósági bizottság ellenállásán másik része a kormányhatósági jóváhagyás megtagadásán szenvedett hajótörést. Epúgy sikertelen volt a főváros háztartásának rendezésére irányuló tárgyalások czéljából a törvény- hatósági bizottság kebeléből kiküldött harminczas bizottság legjobb szándékú működése is, a mely a legnagyobb buzgalommal folytatott tevékenység daczára számbavehető eredményt alig mutathat fél. Nem vált valóra eddig az a reménység sem, mely a kormánytól várta a segítő kezet. A fővárosnak ez irányban a kormányhoz intézett felterjesztésére válasz még nem érkezett. A pénzügyi helyzet szanálása, illetőleg lényeges uj jövedelem nélkül is lehetséges volt eddig a háztartási egyensúlyt fentartani. Segítségünkre voltak ebben bizonyos fokig a kölcsönpénzek is, nemcsak az által, hogy a budgetből kiszorult egyes halaszthatatlan kiadások fedezetére nyújtottak végső eszközt, hanem az által is, hogy a központi pénztárt kisegítették olyan időpontokban, a mikor nagyobb kiadásokat kellett teljesíteni, de a megfelelő bevételek még nem folytak be. Azonban rövid időn belül ez a segítőeszköz sem fog többi rendelkezésünkre állani. A 100 millió koronás kölcsön majdnem teljesen elfogyott, a még fenmaradt csekély része is már megkezdett munkák befejezésére lévén lefoglalva, talán egy év, de legfeljebb két év alatt szintén fel fog használtatni. Az időközben jelentkező szükségleteknek a kielégítésére, valamint a száz millió koronás kölcsönből létesített művek és intézmények továbbfejlesztésére akkor elkerülhetetlen lesz egy újabb nagy törlesztéses kölcsön felvétele. Ennek a terhét azonban a költségvetés mai keretében, a mostani bevételi források mellett, meg nem bírja s azért elodázhatat- lanul fog fellépni a háztartás rendezésének szüksége.
