Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-11-11 / 25. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. november 11. 2 a külfödi előtt. Ha nincs módunkban kellően benépesített állatkertet fentartani, oszlassuk fel a mostanit, mert inkább hiányozzék az állatkert teljesen, semhogy parodisztikusat mutassunk be. Azonban tagadnunk kell, hogy ne volna módunk egy európai nivón levő állatkert berendezésére és fentartására. Csak akarat kell hozza. Ha az a magántársaság, mely az állatkertet jelenleg birja, nem rendelkezik kellő anyagi erővel vagy képtelen a helyes vezetésre, akkor vegye át az állatkertet maga a főváros és nyerje meg számára a kormány támogatását. Szükségtelen bizonyitgatní, hogy egy igazi állatkert hasznára van a fővárosnak, mert gyarapítja ama látnivalók számát, melyek a külföldieket — főként a Balkánról jövőket — vonzzák és szórakoztatják. Erre érdemes áldoznia a fővárosnak, viszont a kormánynak kötelessége a legmesszebb menő anyagi támogatást nyújtani a végből, hogy legyen az országban egy oly állatkert, hol a tanárok és a tanulók szemléleti úton tökéletesíthessék zoológiái ismereteiket. Az állatkertek jelentőségét művelt országokban e szempontból fogják fel. Restelkedhetünk, hogy nálunk eddig más volt a felfogás és hogy az illetékes faktorok abszolúte nem törődtek az állatkerttel. Ha a mostani hercze-hurcza és az állítólagos panamino ráirányozza a főváros és a kormány figyelmét az állatkert reorganizálására, illetőleg megteremtésére: csak elismeréssel lehetünk Serák igazgató iránt. Mert botrány nélkül bizony alig történik nálunk újítás. Az 1905. évi költségelőirányzat tervezetéhez. Vaszilievits János dr. tanácsnok a pénzügyi és gazdasági ügyosztály vezetője, az 1905. évi költség- előirányzat tervezetével kapcsolatban benyújtotta a tanácshoz kisérő jelentését. Mi ebből a jelentésből semmit el nem veszünk, de hozzá sem teszünk, még kommentárra sincs szükség, mert a jelentés a maga szomorú valóságában leplezetlenül tárja fel a helyzetet. De beszéljen maga a jelentés. A mint e tervezetből kitűnik, mondja a jelentés, a székesfőváros háztartásának jövő esztendei mérlege 140.360 korona hiányt tüntet fel. A mutatkozó költségvetési hiány mértékéből a szükséglet és fedezet valódi arányára, a háztartásnak igazi képére következtetést vonni nem lehet. Mert ezúttal is, mint már évek óta, csak úgy sikerült a költségelőirányzatot egy nagyobb deficzittől megmenteni, hogy egyrészt a kiadások sorában a közmunkákra, valamint a kölcsönpénzből vett előlegek visszatérítésére vonatkozó tételeket kihagytuk, másrészt a bevételek tételeinek felemelésében elmentünk addig a határig, a melyet csak a várható közgazdasági fellendülés biztató jeleivel tudunk indokolni. Tudatában vagyunk annak, hogy a költségelőirányzatnak nagy hiányossága, sőt a helyes pénzügyi politika elveivel össze sem egyeztethető az, hogy valódi szükségletet jelentő kiadások, mint a közmunkák költségei, a budgetből kimaradnak. Következményeire kezdettől fogva és ismételten rámutattunk s az idő nekünk, sajnos, nagyon is hamar adott igazat abban, hogy a burkolási munkák foganatosítása czéljára szolgáló külön kölcsön felvétele máris elutasitha- tatlan szükségként jelentkezett. De a mily bizonyos az, hogy a burkolási kölcsön szükségessége természetes következménye annak az eljárásnak, a mely a közmunkák dotatióját évek hosszú sora óta mostoha elbánásban részesítette, sőt ezeknek a költségeknek teljes kiemelésével tehermentesítette a költségvetést, ép annyira kétségtelen, hogy a rendes bevételek megfelelő emelkedésének hiányában * a mulasztások pótlásának egyedül lehetséges módja a kölcsön felvétele. Ez volt az oka annak, hogy a pénzügyi és gazdasági ügyosztály, a mely a burkolási kölcsön felvételének következetesen ellenállott mindaddig, mig a főváros háztartása szempontjából megfelelőbb megoldásra volt kilátás, most maga is kénytelen volt a kölcsön felvételét javaslatba hozni, mert kisebb bajnak tartotta azt, hogy kölcsönpénzből fedezzünk oda nem való kiadásokat, semhogy egy valódi szükségletnek további elodázásával a mulasztások következményeit még súlyosabbakká tegyük. Ebből a szempontból kell elbírálni a burkolási kölcsönnek a költségvetésre való hatását is. Minthogy egyedül csak igy vált lehetségessé, hogy a fővárosnak immár elodázhatatlan egyik szükséglete a költségvetésnek aránylag nem súlyos megterhelésével nyerjen kielégítést, ennélfogva a burkolási kölcsön felvétele a költségvetés szempontjából az adott viszonyok között inkább megnyugtatónak, mint aggályosnak mondható. Megnyugtató a jelen viszonyok közt annyival is inkább, mivel azon idő alatt, mely a pénzügyek rendezéséig még el fog telni, a költség- vetést nagyobb zavaroktól menti meg, sőt a végleges rendezés utjából is hárít el némi akadályt. * Ennek a mostani törvényhatósági bizottságnak alig van egy-két számottevő tagja, a kinek helyes érzéke, annál kevésbé tudása volna, egészséges városi politika csinálása iránt. A tanács eléggé hangoztatta, hogy adók emelése és újak* behozatala nélkül a helyzetet javitani nem lehet, de kárbaveszett a tanács minden jajkiáltása, mert a rövidlátó közgyűlés minden erre irányuló javaslatát elvetette.
