Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-11-11 / 25. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. november 11. 25. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... ... ... ... ... ... 12 kor. Fél évre ... ... ... ... ... ... ... ... 6 kor. SZERKESZTI ES KIADJA: DR BARTH A SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Egyetem-utcza 7. Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Az állatkert. A napisajtó ismét foglalkozik az állat- kert ügyeivel. Vehemens támadások jelennek meg az igazgatóság ellen, s ami szokatlan: maga a közönség is különféle vádakkal illeti az állatkert direktorát. Mi nem tudjuk, mi igaz e vádakból, de nem is keressük, mert általában véve helytelennek tartjuk ilyes természetű kérdéseknek sajtó utján való pertraktalását. Aki konkrét visszaéléseket bizonyítani képes, ne a lapokhoz, hanem az illetékes fórumokhoz forduljon. Egyik ilyen forum a főváros, mely az állatkertet fen- tartó társasággal szerződéses viszonyban áll, tehát ellenőrzési joggal is bir. Tudomásunk szerint az állatkert igazgatósága indítva érezte magát, hogy vizsgálat megejtését kérje a fővárostól, s az el is rendeltetett. Az eredmény már legközelebb nyilvánosságra kerül, s a közönség meggyőződhetik, vájjon rosszindulatú pletykázás volt-e az állatkert ügykezeléséről forgalomba került hirek avagy csakugyan bűzlik valami a városliget mögött r A személyi dolgok azonban — akár így, akár amúgy végződjék a vizsgálat — mellékesek. Fődolog az, amit mindenki tud és szégyenkezéssel kénytelen beösmerni, hogy állatkertünk jelenlegi állapota kritikán alóli. Valami nagyon hires sohasem volt a budapesti állatkert, most azonban örülnünk kell, ha a fővárosba vetődő külföldieknek nem jut eszükbe érdeklődni az állatkert iránt. Mert ott jóformán semmit sem találnak. Evek óta lejebb és lejebb sülyed az állatkert nivója. Amily arányban megszűkült az állatkert területe — betelepedvén oda Ösbuda- vára, a Wampetics vendéglő, a bikaviadalos czirkusz, a korcsolyapálya stb. stb. — oly mértékben fogyott az állatállomány. Az elhullott nemes vadakat nem pótolták újakkal és ritka fajok megszerzésére egyáltalán nem is gondoltak. Ma mindössze pár oroszlán, medve, róka, nehány tuczat majom és pár száz szárnyas látható. Ezért bizony nem érdemes kimenni az állatkertbe még a tanulóifi uságnak sem. Attól pláne isten mentsen, hogy külföldi zoológust vigyünk el oda. Aki látta a schönbrunni állatkertet, a berlini Thiergartent meg a párisi Jardin d’acclimatationt: csak szánalmat érezhet a mi állatkertünk iránt. Valóságos gúnyja ez egy igazi zoológiái gyűjteménynek. Ennél különb menazseriával járt szerte a világban a Barnum-féle czirkusz is. Igaz, hogy a schönbrunni állatkertről maga az osztrák császár gondoskodik és valahány cs. és kir. közös konsul van az exotikus országokban, mind megannyinak kötelessége a hiányzó állat és madár specieseket beszerezni és Scliönbrunba küldeni — a Triestbe érkező Lloyd hajókon mindig van egy-egy értékes szállítmány — ennek daczára ily szegényes állapotban nem volna szabad lennie a mi állatkertünknek. Elvégre Budapest Magyar- ország fővárosa és némi joggal arrogálhatja, hogy a világvárosok közzé soroltassák. Illik tehát, hogy minden közintézménye világ- városias nivón álljon. Az állatkert is. Gúny tárgyává nem szabad tétetnünk magunkat
