Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-09-18 / 23. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. szeptember 18 a méretek? Talán akkora, mint a Csimborasszo, vagy a Popokatepell, vagy pedig hasonlit a Basili- káboz ? A hasonlat tehát sántít. A drágaság aránytalansága csak az ujságirók képzeletében van meg. Drágaság mindig volt, van és lesz. A férj is azt mondja évezrek óta a feleségének: „drága feleségem!“, a fiának, leányának: „drága gyermekeim!“ sőt a szerelmes jogász is „drága imádottamu-nak szólitja meg levelében a kis varrónőt. A drágaságot tehát a társadalom konczedálta régóta, belenyugodott, beletörődött, tehát voltakép nincsen drágaság. ínség? Hát hol van ez ? Talán a tisztelt bizottsági tag urak közül valaki ismeri az Ínséget valahol ? Vagy átélte az ínséget? Ugy-e nem? Én sem, egyikünk sem, sem Vámos és Bruszt urak, sem a vásárcsarnoki igazgató úr, sem a Hungária portása. De ezek daczára külön meg kell nyugtatnom a t. közgyűlést, hogy a hatóság azonnal tárgyalás alá vette a kérdést és örömmel jelenthetem, hogy a tárgyalások már hónapok óta tartanak. Örömmel jelentem azt is, hogy a tárgyalások még ebben az év- században be lesznek fejezve s hű tiszta képet nyújthat akkor a hatóság az igazi tényállásról. Van szerencsém a hatóság érdeklődésének jeléül az aktacsomót a közgyűlés asztalára letétetni. (Int. Három városi szolga hoz egy két mázsás aktacsomót és leteszi, elegendő nagyságú asztal hiányában a terem padlójára. Általános elképedés. Kasicsot a hideg rázza, Poló- nyi dörmög, a bizottsági tagok nagy része elpárolog). Saját tapasztalatomból, továbbá a vásárcsarnok igazgatójának és a bizományosok, hatósági közvetítők nyilatkozatából, valamint a vásárcsarnoki értesítőből jelenthetem, hogy a marha ára egészben sem drágult, öt-tíz kilónként sem hullámzik az ára; liszt van bőven, a pékek dolgoznak, zöldség meg annyi van, mint soha, a gyümölcs pláne ott rothad. A tyúkok is tojnak, mint annak előtte, hivatal is van, kereset is van bőven — hát igazán nem értem, hogy mire való a panasz. (Megjelen Steiger Gyula szelleme és közbeszól: — A kinek nem telik húsra, egyen krumplit!) Halmos: Néhai közbeszóló úr megjegyzésére ki kell jelentenem, hogy a krumpli némileg emelkedő irányzatot mutat . . . Valalci közbeszól: de a kaviár nem! . .- . Halmos: Teljesen igaz. A legfinomabb orsovai kaviár az eddigi mennyiségben és a régi árakon áll a lakosság rendelkezésére, azonkívül van ellegendő számú házi nyúl a környéken, kaphatók még változatlan számban verebek, hollók és galambok, csemegékben általában nincs hiány. Én azt hiszem, hogy válaszom megnyugvásul szolgálhat és kérem annak tudomásul vételét. (Büszkén széttekint s a városatyák egy része gondolatokba merül, a legtöbb pedig annyi tájékozottság hallatára a padok alá húzódik.) Még csak azt jegyzem meg, hogy kisérlet- kijpen tervbe vettük egy négy kilométer terjedelmű hatósági sütőkemencze és mészárszék felállítását. Előbb azonban árlejtést fogunk hirdetni, a melynek eredményét a jövő században lesz szerencséje utódomnak bejelenteni. (A közgyűlés véget ér. Halmos oda szól Ehrlich- hez: Gyerünk a körbe, mert az éhségtől alig látok.) Falragaszok jelennek meg ezzel a szöveggel: A lakosság tudomására adja a törvényhatóság bizottsága, hogy a drágaság nem mai keletű, hanem megszokottságon alapul. Az ínség nyomozása iránt pedig a rendőr-főkapitányság megkerestetett; az eredmény annak idején közhírré fog tétetni. Halmos, Ziegler, Vámos és Brust. Steiger Gyula szelleme megjelen a főváros felett és szól: — A kinek nem telik húsra, egyék kaviárt! A nép tolong és ordítja: — Kaviárt, csemegét, mert éhen veszünk ! Nogi. A szemétfuvarozás megváltása. A főváros háztartását érintő ügyek közt első helyen áll a Cséry-féle szemétfuvarozó vállalat megváltása. Tudvalevő, hogy ez a vállalat, mely a főváros pesti oldalának belterületéről a szemetet és a sarat kihordja és saját vasutján Szent-Lőrincz határába szállítja, 1906. deczember haváig áll szerződéses viszonyban a fővárossal, amely idő letelte után a főváros köteles a felszerelést megváltani. A részvénytársaság, mely ezidőszerint a vállalat tulajdonosa, még a múlt esztendőben ajánlatot tett a fővárosnak, hogy vegye át az összes részvényeket illetőleg már most eszközölje a megváltást. Az ajánlat alapos tárgyalások alá vétetett a különféle szakosztályokban és pedig ama szempontból, mi előnyösebb a fővárosnak: ha most veszi át a vállalatot vagy csak a szerződés lejárta után? Számításokat eszközöltek, hogy mennyibe kerülne a megváltás 1906 végén, s mennyi volna az interkaláris haszon. A főváros ugyanis a szemóthordásért 370,000 koronát, a vasúti elszállításért pedig 70,000 koronát fizet évenként a társaságnak. Ezen összegeken kívül azonban a vállalat tetemes haszonhoz jut a szent-lőrinczi szeméttelepből is. A számításoknál tehát mindent figyelembe kell venni. A társaság a most történő megváltás fejében 1.900,000 koronát kért, a X. ügyosztály ellenben csak 1.700,000, a köztisztasági hivatal pedig 1.600,000 koronára értékelte az egész felszerelést és berendezést. Magára a megváltásra vonatkozólag a legilletékesebb tényező, a köztisztasági hivatal főnöke, ki a budai oldal szemétfuvarozásának házi kezelése révén a fővárost 70,000 korona megtakarításhoz, tehát ugyanannyi haszonhoz juttatta, úgy nyilatkozott szakvéleményében, hogy a vállalat idő előtti megváltása a fővárosra nézve föltétlenül czélszerű.
