Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-08-16 / 22. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. augusztus 16. 22. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... ... ... ... ... ... ... 12 kor. Fél évre ... ... ... ... ... ... ... ... 6 kor. SZERKESZTI ES KIADJA: DR- BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: V., Egyetem-utcza 7. Telefon szám 645. :. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Közintézményeink és a társadalom. A múlt hetekben olvastuk a Pesti Hir- lap-ban, hogy egy Bécsben lakó honfitársunk, Hirsch Emil ur, nagyértékü, (80,000 koronánál többre becsült) éremgyüjteménynyel ajándékozta meg a magyar nemzeti múzeumot. A hir teljesen közönyösen hagyta még a sajtót is, a közönség pedig valószínűleg csodálkozva kérdezte: Hát még van olyan ember a világon, aki a mi közintézményeinkkel törődik? Valóban, meglepő és szokatlan ez a nagylelkű adomány, mert a mai nemzedék teljesen elszokott attól, hogy kulturális és tudományos közintézményeink iránt áldozatot hozzon. A múlt század első felében, Széchenyi István gróf példájára, főuraink és a köznemesség meg a polgárság vagyonosabb tagjai önzetlenül vetekedtek egymással, hogy megteremtsék a tudományos és kulturális intézmények alapjait, az utolsó emberöltő alatt azonban mintha végkép kiveszett volna a Meczenások magyarországi fajtája. Ennek a rideg közönynek tulajdonítandó, hogy kulturális intézményeink stagnálnak. Ha okát keressük, miért szűnt meg az érdeklődés és áldozatkészség a kulturális közintézmények irányában, rájövünk, hogy a közönyt az újabb alkotmányos éra óta hatalmon volt kormányok -Viselkedése idézte elő. 1867 fordulópont Magyarország életében, nemcsak államjogi, de közművelődési és ethikai szempontból is. Ekkor áldozott le az ideál izmus nemes fénye és vált fix csillaggá a politikai stréberkedés. Az előbbi korszakok veteránjai fájó érzéssel voltak kénytelenek tapasztalni, hogy államférfiaink, kiknek nemcsak az ország adminisztráczióját kellett volna intézni, hanem egyúttal a magyar közéletet és társadalmat is irányítani, ez utóbbi nagy feladatot részint mellőzték, részint kárhozatos módon kezelték, Kormányzati axiómává vált: minden jelenséget a társadalmi életnek, nemkülönben az egyesek tevékenységét, pártpolitikai szemüvegen bírálni és kormányzati vagy pártérdek szerint honorálni. A társadalom, melynek önző érzelmeit mindig könnyebb ébrentartani, mint ideális természetű törekvéseit, hamar megértette a kormányzat intenczióit. Ha végigrostáljuk,, hogy az utolsó harmincz év alatt kik kaptak grófi és bárói rangot, nemességet, rendjeleket és egyéb kitüntetéseket: alig pár kivétellel megállapítható, hogy a korona és a. kormány kegye csak azok félé irányult, kik politikai természetű szolgálatot tettek vagy politikai czélokra anyagi áldozatot hoztak. Ily viszonyok között szinte természetes, hogy a kulturális és tudományos közintézmények iránt megszűnt a tehetősek érdeklődése. Ha akad mégis egy Semsey Andor, az. egész ország idegenkedve bámul reá, mint valami özönvíz előtti unikumra vagy érthetetlen különczre. Azt szokták mondani, hogy Amerika a rideg spekulativ élet hazája, hol minden csak business-üzlet. Mily tévedés! Az igazi spekuláczió nálunk virágzik. Odaát az Oczeánon túl a meggazdagodott emberek becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy
