Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-19 / 3. szám
2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904, január 19. sen előmozdítani iparkodott Ó-Buda minden jogos érdekét. Legérdekesebb a szituáczió a Belvárosban, Podmcmiczhy Frigyes báróért tulajdonkép senki sem lelkesedik. A szabadelvű pártkör elnöke tiszteletreméltó egyéniség, de — miként önmaga többször hangoztatta — már nagyon öreg ember. Neki a nyugalom kell, a Belváros ellenben joggal igényelhet egy agilis képviselőt. A múltkori választásnál kitűnt, hogy a IY-ik kerületben sok az ellenzéki szellemű polgár. A függetlenségi Madarász József minden nagyobb erőfeszités nélkül hatszáznál több voksot tudott szerezni. Hire jár, hogy a mandátumot most Láng Lajos egyetemi tanár, volt miniszter óhajtaná megkapni, aki tőzsgyökeres belvárosi polgár. Azonban kevés kilátása van, mert nem népszerű a kerületben. A Saskör Polónyi Gézát szándékozik fölléptetni, s ha figyelembe vesszük, hogy ez időszerűit ez a kör dominál a Belvárosban, éppenséggel nem lehetetlen, hogy Podmaniczkyvel szemben Polónyi győzni fog. Az V-ik kerületben biztosan lesz ellenjelöltje Sándor Pálnak. Ámde a többség oldala mellett marad, mert Sándor fényesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Stréberkedés nélkül a parlament számottevő tagjainak sorába emelkedett s közéleti tevékenysége előtt kell, hogy a kerület minden polgára kalapot emeljen. Vázsonyi Vilmosról azt hirdetik a demokraták, hogy szilárdan áll a Vl-ik kerületben. Mi ellenben úgy tudjuk, hogy a múltkor legyőzött párt a legnagyobb erőfeszítéssel fog ellene dolgozni és reményű, hogy másnak juttatja a megbizó levelet. Kár volna Vázso- nyiért, aki megmutatta a képviselőházban, hogy nemcsak a demokraták, hanem az egész főváros érdekeit szivén hordja. A Vll-ik kerületről fölösleges beszélni. Ez a klikk-rendszer megbolygatliatatlan fészke. A függetlenségiek kerületében, a Józsefvárosban Berzeviczy Albert győzelme kétségtelen. Nemcsak azért, mert helyet foglal a kormányban, de egyéni kedveltsége miatt is. Hock János a múltkor is erős csatát vivott Springer Jánossal, most is neki kell gyürköznie. Valószínű, hogy a IX—X. kerületben Hockon és Springeren kívül lesz még egy hivatalos szabadelvű-párti jelölt is. E rövid szemléből kitűnik, hogy Budapesttől nem kell tartania a kormánynak. Obstrukczionista ellenzéki vagy Bánffysta jelölt nem fenyegeti a mandátumokat. Egyedül a Belváros az, mely talán nem szabadelvű-párti képviselőt fog választani. Munkáskocsik az újpesti vonalon. — A külső váczi-uti gyári tisztviselők mozgalma. — E czimmel megjelent czikkünkre igen érdekes és sok tekintetben figyelemreméltó helyreigazítást kaptunk Miután ebben általános természetű, az egész közúti közlekedésre vonatkozó reflexiók is vannak, egész terjedelmében közzé tesszük, s csak ama megjegyzést fűzzük hozzá, hogy mi a nagy- közönség javát mindig előbbrevalónak Ítéljük egyes társaságok anyagi érdekeinél. A beküldött helyreigazítás igy hangzik : Az a mozgalom, a mely a Budapesti Közúti Vaspálya-Társaság ellen megindult, kizárólag csupán oly egyénekre vonatkozik, a kik az újpesti vonal mentén levő irodákban vannak alkalmazva. Gyári munkásokat egyáltalán nem vontunk a mozgalomba, annál kevésbbé, mert a B. K. V. T.-nak a székes- fővárossal kötött szerződésének 20. §. Bj. 2. pontja értelmében többek között az újpesti vonalra is: „két rendbeli munkás-bérletjegyek adatnak ki, még pedig: 72 krajczár ellenében 12 menetre jogosító heti bérlet és 2 frt 50 krajczár általányösszegért egy hónapi érvénynyel biró havi bérlet alakjában.“ Tisztán kiviláglik ebből, hogy a munkásoknak nem is állhat érdekükben e mozgalomból részt kérni, mert jogukban áll korlátlanul sokkal előnyösebb kedvezményeket követelni, mint a minőkre az irodai alkalmazottak igényt tartanak. Azonban, valamint a szóbanforgó czikk szerzője nem birt tudomással arról, hogy a munkásoknak ez a joga fennáll, szintúgy a munkások sem tudják, hogy ily kedvezményt igénybe vehetnek minden mozgalom-szervezés nélkül. Könnyen érthető, hogy a társaság jónak látja ezen kötelezettségét üzleti szempontból titkolni, minélfogva a munkások nem élnek jogaikkal. Ennek természetes folyománya az, hogy az emlitett szerződési pont következő bekezdése: „a mennyiben bizonyos viszonylatokban tömeges munkásforgalom fog mutatkozni, köteles a társaság a fővárosi tanács felszólitására a fentebbi dijak szedése mellett a szükséghez képest kellő számú külön munkásvonatokat járatni“, — mindezideig tárgytalannak bizonyult. A munkások zöme ugyanis vagy a gyártelepek közvetlen közelében épült bérkaszárnyákban lakik, vagy — gyalog jár. , A mozgalom inditó oka tehát nem e munkásbérletjegyek beszüntetése volt (a melyeket a társa
