Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-05 / 20. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. julius 5. A fölirat szövege ez: Mélyen tisztelt képviselöház! Évszázadok óta kiolthatatlanul él a magyar nemzet lelkében a vágy, bogy az ország királyának Magyarországon külön magyar udvartartása legyen. A mohácsi vész óta lefolyt közel négy évszazadnak viharai és viszontagságai nem homályosithatták el ama dicső korszak fényes emlékeit, a mikor Budavára, a magyar király székhelye, nemcsak Szent István birodalmának méltó középpontja, hanem a nyugat fejedelmeinek is gyakran fölkeresett és kedvelt találkozóhelye volt. Magyarország alkotmányos rendjének az 1867-ik évben történt visszaállításával ez a vágy csak még jobban megerősödött, mert ha az előbbi válságos viszonyok miatt ez a vágy egy eszmei vágynál egyéb alig lehetett; az alkotmányos rend visszaállításának törvénybe iktatásával azonban az már jogos nemzeti aspiráczióvá és kívánalommá vált Jogos nemzeti kivánalom ez immár azért, mert a midőn a nemzet és kormány évtizedeknek vállvetett munkálkodásával buzgólkodtak abban, hogy az anyagi erőnket gyakran majdnem túlhaladó áldozatok árán is létrehozott alkotásokkal és intézményekkel a magyar államiság épületét fölépítsék: a nemzeti törekvéseknek bizonyára csak fél sikere volna az, hogy az intézményeknek és vívmányoknak éppen betetőző koronáját és legszebb ékességét, a külön magyar királyi udvartartást nélkülözzük. Jogos e nemzetnek ez a kívánalma azért is, mert a midőn a magyar nemzet rajongó lelkesedéssel, szeretettel és hűséggel övezi koronás királyát és trónjának védelméért — ha kell — még az ország határain kívül is életét és vérét áldozni kész: ebbeli érzelmeit csak bántólag érintheti az a körülmény, hogy a magyar királynak állandó környezete magyar otthonában is, — idegenekből álljon. De jogos ez a nemzeti kivánalom még abból a szempontból is, mert a magyar nemzet a császári és királyi udvartartás költségeihez, a monarchia másik államához mérten teljes paritással járul hozzá: igazságos és méltányos tehát, hogy a mi hozzájárulásunk, milliói a magyar udvartartás föntartására fordit- tassanak. 0 felsége, apostoli királyunk 1892-ben kelt legfelsőbb elhatározásával Budapest fővárost magyar székvárosává emelte ugyan — magában véve azonban ez tényleg alig valamivel több a puszta czimnél — mivel Budapest csak akkor válik a valóságban is a magyar király székvárosává, ha az ősi Budavár ormain emelkedő fényes királyi palotában állandó magyar királyi udvartartás is szerveztetik. A nemzet jogos aspirácziójának teljesülése mellett, másrészről nagy horderejében alig mérlegelhető meg kellőképpen az a jótékony hatás, a melyet a magyar királyi udvartartás fölállítása első sorban a fővárosnak minden téren és minden irányban való hatalmas föllendülésére, de e mellett az egész ország kulturális előhaladására és az ipar és kereskedelem fölvirágzására, szóval az összes nemzeti erő tényezők kifejlődésére és megizmosodására gyakorolna; sőt meggyőződésünk az is, hogy Magyarország állami önállósága sem a monarchia keretében, sem pedig, sőt még kevésbbé a külállamokkal szemben nem érvényesülhet az őt megillető hatálylyal mindaddig, a mig az ország fővárosa egyszersmind a magyar királynak valóságos székvárosává, a külön magyar királyi udvartartásnak színhelyévé nem vált. És él bennünk a hit: hogyha a nemzet kitárt szívvel és igaz szóval járul a trón elé, a mi jóságos királyunk, a ki atyai szivének legszebb örömét és legnagyobb boldogságát az ő hű magyar népének megelégedésében és boldogságában találja, nem fog elzárkózni a nemzet eme kívánalmának teljesülése elől sem. És akkor az évszázadok óta lelkűnkben élő vágy nem puszta vágy többé. Budapest székvárosi jellege nem puszta czim — hanem élő valósággá lesz. Mély tisztelettel és hazafias bizalommal kérjük tehát a mélyen tisztelt képviselőházat, méltóztassék a magas kormányt fölhívni arra, hogy a külön magyar királyi udvartartás szervezése és mielőbbi felállítása iránt legfelsőbb helyen megfelelő előterjesztést tegyen. Ehhez a felirathoz hozzászóltak Eulenberg Salamon, Plathy György és Eötvös Károly. Ez a limonádészerü felirat nem nagy zavart fog előidézni az illetékes köröknél, mert az ilyen sablonszerű tákolmány nem is lehet hivatott arra, hogy valami különös emotiot ébresszen; üres phra- sisokkal ép úgy nem lehet eredményekre számítani, mint söréttel elefántot lőni. Azután meg a jó öreg Eötvös Károly bácsi mókái éppenséggel nem illettek a tárgy komolyságához, e szerint fogják is mérlegelni a feliratot. A mi a lényeget illeti, bizony kívánatos volna, ha ez irányban gróf Tisza István miniszterelnök ur részéről már a közel jövőben történnék valami. Eulenberg Salamon és Plathy György ur igen szépen érveltek a magyar udvartartás mellett. Elvitázhatatlan, hogy egy garmada törvény intézkedik a magyar udvartartásról, a melyek mind azt rendelik, hogy a fejedelem székhelyét és udvarát az országban tartani tartozik. Ilyen törvények az 1499: XXII.; 1492: V.; 1536 : LYII.; 1546 : XVIII.; 1548: XXII.; 1550: IV. és YI.; 1563: III.; 1567: XLYI.; 1668: XYIIL; 1723: VIII.; 1741: VII.; 1761: II.; 1790: IX.; 1792: V. ; 1848: III., és még 1867 : XII. törvényczikkek. Ha figyelembe vészük, hogy 32 főherczeg és 56 főherczegnőnek, mindegyiknek külön udvartartása van és ezek közül csak három lakik Magyarországon, a többi királyi herczeg és azok 20 felnőtt fi- és 42 felnőtt leánygyermekök mind külföldön — már mint Austriában — élnek, hát bizony elönti a magyar embert az epe, mikor tudja, hogy a czivillistá-
