Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-05 / 20. szám
1904. julius 5. ** Abból ugyan nem hogy Budapesten és Szent- pétervárott, de még Szilas-Balháson sem lehet szállodát épiteni. Kiváló tisztelettel F. J. Százezrek a Dunában. 1810 őszének egy éjjelén a párisi Grand Café- ban nehány magyar bohém, ujságiró és piktor, törte a fejét azon a nagy problémán, hogyan lehet tisztességes úton nagy vagyont szerezni. Mindenkinek volt valami fantasztikus terve, amelyet a többiek természetesen kinevettek. Végül abban állapodtak meg, hogy a mai romlott korban csak a svindli juttathat valakit a gazdagok sorába. A szomszéd asztalnál egy idősebb, igen elegáns ur hallgatta a beszélgetést. Ajkán diszkrét mosoly játszadozott, s amikor a bohém kompánia a témát letárgyalta, udvariasan átszólt: — Tévednek az urak. A világon mindenütt elszórva hevernek az észre nem vett milliók. Csak le kell nyúlni értök Általános meglepetés támadt e megjegyzésre. Kicsoda az elegáns idegen, aki teljes korrektséggel beszél magyarul és ily merész állítást koczkáztat? Az egyik bohém nem is késett a válaszszal: — Mielőtt elhinnők azt, amit ön állit, tudnunk kellene, praxisból meritette-e meggyőződését? Az idegen átjött az asztalhoz és egyszerűen ennyit mondott: — En SomosJccőy Géza vagyok. Somoskeőy! Az öt világrész leghíresebb kalandora, a magyar Idocambole, aki milliókat szerzett és pazarolt el. Hát ez az ember csakugyan hozzászólhat a témához. Nyomban megkínálták lielylyel. Közönséges szélhámossal nem ültek volna össze, de a világ legnagyobb stylű kalandorával, — aki egyébként jogosan viseli a braziliai császár által neki adományozott gróf Vcysy nevet is, — szívesen bocsátkoztak eszmecserébe. Mondhatom, érdekes dolgokról beszélt Somoskeőy, aki úgy ismeri az egész földtekét, mint mi a szülővárosunkat. Csak úgy szórta az életrevaló ideákat. E sorok Írójának, ki megemlité, hogy nemsokára visszamegy Budapestre és szeretne valami vállalatba fogni, a következő tanácsot adta útravalóul: „A budapesti házak klozetjeiből naponként legalább 50C0 métermázsa ürülék kerül a csatornákba, s azokon át a Dunába. Az emberi ürülék a legjobb trágya, s azt önök kárba veszni hagyják. Milliónyi érték úszik le a Dunán. Mentse meg magának. Az értékesítés módja igen egyszerű. Vegyen egy pár kimustrált sleppet (teherhajót), lássa el felhúzható szűrő készülékkel és állíttassa a dunai főcsatornák torkolata elé. Az iszap belefolyik a hajóba, o melynek szűrőkészüléke a vizet átengedi, de a szilárdabb anyagot felfogja. Amikor egy slepp megtelt, vontatógőzössel el kell vitetni a város alsó határába, például Ercsi környékére. Ott valamelyik szigeten vagy a parton kirakodhatnak és az ürülé- kes iszapot megszárithatják. Akár nyersen, akár kémiai szerekkel vegyítve azonnal forgalomba hozhatják és évenként százezreket fognak keresni.“ Kérdezhetné a t. olvasó, megfogadtam-e a tanácsot és kerestem-e százezreket? Hát bizony nem kerestem, mert nem volt tőkém a vállalathoz. Hogy most miért mondtam el a dolgot, annak magyarázatául szolgáljon az alábbi közlemény, melyet az egyik kőnyomatos lap hozott e napokban: „A csatornaiszap értékesítése a Nyűgöt nagy városaiban már régóta a közvagyon szaporításának egyik eszközét képezi, mert hosszú idő óta ismerik a fekáliáknak trágya gyanánt való hasznosithatási módját. Nálunk Budapesten is tudják ezt, de értékesíteni eddig nem sikerült a csatornák tartalmát. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a pesti oldalon, csekély kivétellel, az összes csatornák a főgyűjtőcsatornákba torkolnak, mely utóbbi az összes szennyvizeket az általános csatorna-szivattyútelephez vezeti. Ott a folyékony részt a Dunába szivattyúzzák, a sűrűbb részeket pedig, miután leülepedtek, havonként kétszer-háromszor kiemelik s erre a czélra készített medenczébe raktározzák, a honnan ez idő szerint a hörnyékbeli gazdák lalajjavitási czélokra elfuvarozzák, persze minden ellenszolgáltatás nélkül. Végre azután mégis felmerült az a kérdés, hogy ezt a meglehetős értéket képviselő csatornaanyagot miként lehetne a főváros javára értékesíteni? A mérnöki hivatal nyilvános árverés tartását javasolja, ehhez a kövezési és csatornázási albizottság is hozzájárult, azzal a megtoldással, hogy a tanács kérje fel az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, valamint a földművelésügyi minisztert, foglalkozzanak ennek az anyagnak a gyakorlati értéke megállapításának kérdésével, illetve erre alkalmas területeken tétessenek gyakorlati kísérleteket.“ Kiváncsi vagyok, mikor válik pénzzé a csatornák iszapja? (ci- a.) A főváros és a magyar udvartartás. Még május 11-én történt, hogy dr. Banán Béla a törvényhatósági bizottság elé indítványt terjesztett a magyar udvartartás szervezése ügyében az ország- gyűléshez intézendő felirat tárgyában. Miután akkor a király épp itt időzött, a közgyűlés lojális dolognak vélte későbbre halasztani az állásfoglalást. A tanács junius hó folyamán be lesz terjesztve a képviselőházhoz. Hogy foganatja lesz-e, az legalább is kétséges. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
