Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-05-31 / 18. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ö 1904. május 31. »7 nyok érnek meg nagy időt. Kilenczven évesnél idősebb volt 8 agglegény és 8 hajadon, 11 házas férfi és 6 házas nő, 23 özvegy férfi és ill özvegyasszony. A magyarság terjedését bizonyítja, hogy 1881-ben a lakosságnak csak 50 százaléka volt magyar, húsz évvel későbben 79-6 százaléka. A németek száma húsz év alatt 34 százalékról 14 százalékra, a tótoké 6 százalékról 3 százalékra csökkent. A lakosság műveltsége is emelkedett. A hat.éven felüli lakosságnak 1870-ben 27-8 százaléka, 1901-ben 10-7 százaléka volt analfabéta. A főváros közegészségügyének nagy fejlődését bizonyítja a halálozási koeficiens nagy csökkenése. Ezer lakosra 1874-ben még 43-4 halálozás jutott, 1901-ben pedig 18-7. Ezzel elértük a külföldi nagyvárosokat, mert Bécsben 20-7, Berlinben 18-6 hal meg ezer lakos közül. Az évkönyv beszámol még az 1901. év forgalmáról, közlekedéséről, közmunkáiról, iskoláiról, közjótékonyságáról, közbiztonságáról s végül, hogy mindez a fővárosnak mibe került. Ebből megtudjuk, hogy a főváros 1901-ben 5554 alkalmazottjának 10,979.667 korona fizetést adott. A személyzet számának és fizetésének növekedése megdöbbentően nagy, mert négy évvel előbb, 1897-ben még csak 4500 alkalmazottja volt a fővárosnak, a kiknek 9,560.604 korona fizetést adott. Elfolyatott milliók. Abból a jelentésből, melyet Kajlinger vizmű- igazgató a tanácshoz benyújtott, szenzácziós dolgot tudtunk meg. Azt nevezetesen, hogy a házak hiányos vízvezetéki fölszerelése következtében évenkint több mint egy millió, pontosan kiszámítva : 1.180.000 korona értékű viz pocsekoltatik el. A jelentésnek erre vonatkozó része igy hangzik : Hogy Budapesten a házak vízvezetéki felszerelései mily rendkívül rossz karban vannak és hogy ennek következtében a kiszolgáltatott víznek mily tekintélyes része megy veszendőbe, köztudomású dolog és ennek okát a felszerelésekkel foglalkozó iparosaink megbízhatatlanságában látják. Véleményem és tapasztalatom szerint azonban rendszabályunk intézkedései idézik elő ezt a bajt főként azzal, hogy nem a mulasztást, hanem csupán a hatóság károsításának egy bizonyos határidőn való be nem szüntetését torolják meg. A czél tehát nem az, hogy a felszerelések állandó jókarban tartásával a közvagyonnak elpazarlása megakadályoztassék, hanem hogy a különben állandóan folyató alkatrészek az előirt terminusra, vagyis ideig óráig, a lehető legolcsóbb módon, látszatra helyreállittassanak. Hogy ellenőrzési eljárásunk eredménytelenségét kellő világításba helyezzem, mindenekelőtt a számtalan közül, egy pár jellegzetes esetet mutatok be. A VI. kér. elülj áróság 1904. évi február 20-án a következő jegyzőkönyvet vette föl. „Megjelent N. N. éreznyomó és előadja, hogy a . . . kerületi, . . . utczai . . számú házban, . . . számú lakáshelyiség konyhájában, a vizcsap alatti kagyló, az elromlott berendezés folytán minden 5 perezben megtelik, úgy hogy e miatt már 8-ik napja tele van a konyhája vízzel. A házmesternél ezt bejelentette ő maga három, a felesége több mint négy Ízben, kérve őt, hogy hozza rendbe a hibás vezetéket, mire az azt válaszolta, hogy őneki nem lehet bántódása, mert neki van pénze elég. Kéri a hatósági intézkedést és a házmester megbírságolását.“ Ezt a jegyzőkönyvet az illető kér. elülj áróság „saját hatáskörben sürgősen megejtendő vizsgálat és jelentés, illetve javaslattétel végett“ igazgatóságunknak adta ki. Mi, a vizsgálatot azonnal megejtvén, konstatáltuk, hogy az illető házban 4 vizöblitéses szék és 7 csapoló, összesen tehát 11 kiömlő nyílás állandóan folyott. Rendszabályunk értelmében, e hiányok kijavítására 7 napot tűztünk ki. A midőn a kitűzött idő elteltével a felülvizsgálatot megejtettük, a 7 nap előtt konstatált hiányokat megszüntetve találtuk; megállapítottuk azonban, hogy más 2 vizöblitéses szék és más 3 csapoló folyott állandóan, a melyeknek helyreállítására ismét határidőt tűztünk ki, az illető kér. elülj áróságot pedig értesítettük, hogy a jegyzőkönyvbe foglaltakat illetőleg, rendszabályunk értelmében további eljárásnak helye nincs. Behatóbb tájékozás czéljából közlöm, hogy e házat rendes ellenőrzéseink során az említett ügyet megelőzőleg már két ízben vizsgáltuk, mikor is egy ízben 5 állandóan folyó csapot, egy Ízben pedig 3 csapóiét és 2 vizöblitéses széket leltünk ugyancsak ily állapotban. A hibák mindkét esetben kijavíttattak a kitűzött határidőre s igy ez esetekben sem javasolhattunk megtorló intézkedéseket. A vizműigazgatóság ellenőrei a vizsgálatokból kifolyólag 105,560 jegyzőkönyvet és 1144 kihallgatási jegyzőkönyvet vettek föl, összesen tehát 101,704 papírlapot Írtak tele. Mindennek a vízvezeték szempontjából teljesen eredménytelen, óriás mérvű terhes munkálkodásnak folyományakép, a székesfőváros szegényalapja e 2 év alatt, csak 9914 koronával szaporodott, ellenben a fővárost az igy minden haszon nélkül elpazarolt viz révén óriási veszteség érte. Havi jelentéseinkben, valamint a „Magyar mérnök és épitész-egylet“ közlönyének hasábjain is, bő adatok nyomán igazoltam, hogy a házi felszerelések rendkívül silány állapotából kifolyólag, az elfogyasztott víznek legalább is V3-ada vész el; a mi évi átlagos 50,000.000 m3 vízfogyasztás mellett, évenként kereken IG1/* millió m3 minden haszon nélkül elfolyatott víznek felel meg. Miután pedig ez idő szerint az előállítási költségek köbméterenként 7-153 fillért
