Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-03-24 / 11. szám
1904. márczius 24. MAGVA K SZKKKKFÖ'VÁROS 8 Sajtópöot indit? Helyes. De a tárgyaláson az a hirlapiró szemébe vághatja : „Ön feljogosított mindenkit, hogy kételkedjék az ön hivatalnoki kötelességtudásában, mert számtalan felszólalás daczára nem tette meg kötelességét olyan depravált egyénnel szemben, amilyennek Hembach Gyula bizonyult.“ Mivel fog védekezni? Nem elég egyénileg tisztességesnek lenni. Egy város első tisztviselője azt sem tűrheti, hogy tisztességtelen emberek legyenek a város szolgálatában. Ha megtűri: viselje az eszmetársitás következményeit Elvégre is ki kell ugratni a nyulat a bokorból. A Hembach-skandalumot ad acta tétetni nem engedjük. A közérdek követeli, hogy ez az ember pusztuljon állásából, akármilyen kortes szolgálatokat tett a klikkeknek. Annak igazolására, hogy belőlünk nem személyes animózitás beszól, közöljük az alábbi nyílt levelet. Nagyságos Halmos János kir. tanácsos Budapest fö- és székváros polgármesteréhez. Tisztelettel alólirott, a központi vásárcsarnok számos bérlőinek nevében is fordulok Nagyságodhoz a nyilvánosság utján s aggódó lélekkel kérem, mikor fog véget érni az anyagi cxistencziánkat fenyegető állapot, melyet egy megbízhatatlan főhivatalnok önző; jogtalan és gőgös eljárása idézett elő. Nem volt még elég a Hembach főfelügyelő viselt dolgaiból, melyek nem egy becsületes, szorgalmas adófizető polgárt, vásárcsarnoki bérlőt koldusbotra juttattak, hogy ismét azzal fenyegetnek bennünket, hogy a basahajlamu és erkölcsű főfelügyelő visszahelyeztetik állásába, s akkor jaj lesz azoknak, kik jogos panaszukkal fellépni merészkedtek Hembach ellen. Nem volt hát elég hogy a kir. ügyész a főfelügyelő ellen emelt vádakat beigazoltaknak találta? Nem volt elég, hogy már többször a kir. törvényszék elítélte és még saját nyilatkozata szerint is négy-öt pere van még folyamatban ? Nem volt elég, hogy beigazoltatott, hogy Hembach főfelügyelő a vásárcsarnoki bórlőnőket nemtelen ajánlatokkal ostromolta? hogy szegény bérlőktől árukat vitetett lakására, de azok ára megfizetéséről megfeledkezett? hogy bérlőktől kölcsönöket kért, mit ha azok megtagadtak, minden kigondolható módon üldözőbe vette őket? Mindezen beigazolt tények nem elégségesek elejtésére? Hát az általam körülbelül három óv előtt beadott panasz, mely Hembach főfelügyelő által a béreknek adózási czélból történt bevallása körül elkövetett visszaélésekre vonatkozott, mikor nyer elintézést ? Nagyságos Uram! Nyíltan beszélik a fővárosban, hogy a „Saskor“, melynek igazgatósági tagja Hembach, elejteni nem engedi őt. A rideg tények megdöbbentőleg igazolni látszanak azt, mert hisz 1903. évi január hóban már egyizben Hembach állásától betegség czimón szabadságoltatott és hét hónapig sétált, mikor ismét, mintha mi sem történt volna, elfoglalta hivatalát, jelenleg ismét négy hónapja van szabadságon, melyet arra használ fel, hogy szennyes ügyeihez tanukat szerezzen és becsületes emberek hitelét, kik vele szemben állanak alattomos utakon aláássa, megingassa. Nagyságos Uram! Az erkölcsi és anyagi érdekeiben gáládul megtámadott becsületes üzletemberek fordulnak Nagyságodhoz, mint a főváros polgár- mesteréhez, ki nemcsak hivatalnokai, de a főváros polgárai anyagi és erkölcsi érdekeinek is hivatott őre és bizalomteljesen kérem, hogy ismert és közmondásos igazságérzete és részrehaj latlanságán ál fogva a jog, törvény és igazság alapján végre a Hembach elleni ügyeinket elintézni kegyeskedjék, mert már odáig jutottunk, hogy panaszaink orvoslása végett kénytelenittetnénk a Nagyméltóságu Belügyminiszter ur 0 Kegyelmességéhez fordulni. Kérésünk ismétlése után maradtak Nagyságodnak alázatos szolgája Budapest, 1904. márczius hó. Singhoffer M. józsef, halászmester. Részvényesek a közgyűlésen. Az erzsébet-téri verebek is csiripolják, hogy a fővárosnak egyes részvénytársaságokkal kötött szerződései azért kedvezőtlenek a nagyközönségre meg a fővárosra, ellenben kedvezők az illető társaságokra nézve, mert a törvényhatósági bizottság tagjai túlnyomó részhen részvényesek. Amikor egy ilyen szerződés fölött dönteni kell, a részvénytulajdonos városatyában, ha nem egészen czinikus lélek, két hang viaskodik. Az egyik arra készteti, hogy mint a polgárok érdekeinek megbízottja, a közönség javát tartsa szem előtt. A másik ellenben igy szól: „Bolond volnál, ha nem azt néznéd, hogy a társaság jusson előnyös helyzetbe. Hiszen neked, mint részvényesnek az az érdeked, hogy mentői több osztalékhoz jussál.“ Nem mondom, hogy mindig és mindenkinél, de többnyire az egyéni érdek diadalmaskodik. A közönség ezt tudja. Tudják azok a bizottsági tagok is, kik nem részvényesek. Néhányszor már kellemetlen jelenet is támadt a közgyűléseken e miatt. A részvényes gárda azonban inkognitóban tartván részvényes voltát, mindazonáltal részt- vesz a reá nézve erkölcsileg inkompatibilis ügyek tárgyalásában. A legutóbbi közgyűlésen ismét szóba került, és pedig egy oly kérdésnél, melynek nyilvánvalóan sok személyes érdekeltje ült a padokban, hogy csak azok szavazzanak, akik nem részvényesek. A főpolgár
