Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-03-24 / 11. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. márczius 24. 11. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ... ... ... ... ... .. Fél évre ... ... ... ... . ............. SZ ERKESZTI ÉS KIADJA: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: DR BARTHA SÁNDOR. IV., Reáltanoda-utcza 5. =zzzz: Telefon szám 645. 1 :....El őfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Tisza István és a Belváros. A Belváros polgáraiban mély benyomást keltett Tisza István grófnak a „Szabadelvű Demokrata Kör“ márczins 16-iki lakomáján tartott beszéde. Ez a kerület sohasem szegődött a politikai Rabagasok mellé. Polgárai mindenkor megőrizték higgadtságukat és mintegy hagyománynyá vált közöttük a szélsőségektől való tartózkodás. Tndván azt, hogy kikből áll a Belváros polgársága, természetesnek kell tartanunk, hogy ez a kerület egyik legbiztosabb támasza a szabad- elvüségnek és a nemesebb értelemben vett demokrácziának. Nem csoda tehát, hogy a Belváros a legnagyobb szimpathiával és bizalommal tekint a mostani kormányelnökre. Tisza István múltja, közéleti tevékenysége és egész egyénisége mintakép arra, milyennek kell lenni egy magyar államférfinak, aki a liberalizmus zászlaja alatt harczol. A közvéleményt az utóbbi időben megzavarták a szabadelvüségről és a demokracziá- ról terjesztett téves nézetek. Kiforratlan elmék és minden áron érvényesülni akaró stréberek konkolyt hintettek a szabadelvű polgárság közzé, meggyanúsítván azt a libe- íalizmust, amely a mérsékelt, józan haladást tűzi ki czélul, amely nem szakit a nemzet múltjában és lelkében gyökerező hagyományokkal és nem rohan vaktában theoriák után. Meggyanúsították azt a demokratizmust is, mely nem hajlandó hadat üzenni a kiválóságoknak és tekintélyeknek, s a polgári egyenlőséget nem az utcza sarában keresi, hanem az alantasabb osztályoknak magasabb szellemi és morális nivóra emelésében. A főváros bizonyos rétegeiben vannak szóvivő elemek, kiknek szabadelvüsége radi- kálizmus, demokratasága pedig közel álló a szoczialista demagógiához. A Belváros büszke lehet arra, hogy az elhintett konkoly nem fogamzott meg az ő polgárainak lelkében. A liberalizmust és a demokrácziát e kerületben ma is úgy fogják fel, amint azt a Belváros halhatatlan emlékű képviselője, Deák Ferencz vallotta és hirdette. A polgárság meggyőződésének volt tolni ácsolój a Tisza István, amidőn a szabadelvű demokrata körben hangoztatta, hogy az az igazi demokráczia, amely nem az irigység- szemével nézi felebarátait és mindenkiben megbecsüli azt az erőt, amelyet az egyéniség a maga szellemi és erkölcsi súlyával képvisel. Jól esett hallaniok a Belváros kereskedőinek, iparosainak, lateiner és egyéb polgárainak, hogy az ősi nemes familiából származó kormányelnök mindenki számára egyenlőséget követel abból a czélból, hogy saját egyéni erejét, saját egyéni súlyát minden békótól menten vihesse a nagy világversenybe. Hogy Mag)*arországon az utolsó harmincz év alatt a közszellem ily szabadelvű demokrata irányban fejlődött, annak élő bizonyságát láthatták a jelenvolt polgárok a miniszter- elnök mellett ülő Wekerle Sándorban, aki egyszerű polgári sorból, születési és egyéb előjogok nélkül, felküzdötte magát nemcsak KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP
