Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-02-17 / 7. szám
1903. február 17 Magyar székesfőváros 5 és vágánykétesztezóseken, a vágányoknak az úttest egyik oldaláról annak másik oldalára való avagy nagyobb tereken való áthaladásánál. Jelen rendeletem a jövő 1904. évi január hónap 1-én lép életbe. A magy. kir. vasúti és hajós felügyelőséget egyidejűleg utasítottam, hogy az egyes vonalszakaszokon engedélyezett menetsebességeknek a jelen rendeletem 4. pontjában megállapított menetsebességekkel való összhangba hozását az érdekelt hatóságok és vasúttársaságok képviselőinek bevonásával sürgősen foganatosítsa. A székesfővárosi magy. kir. államrendőrségef egyidejűleg fölhívtam, hogy jelen rendeletem szigorú betartását ellenőrizze, a vasúttársaságok közegeit ez irányban hathatósan támogassa s a rendelet ellen vétőkkel szemben a fennálló törvényeket és jogszabályokat szigorúan alkalmazza. Fölhatalmaztam egyúttal a székesfővárosi magy. kir. államrendőrség főkapitányát arra, hogy kivételes és indokolt esetekben az engedélyezett menet- sebességek csökkentését egyes vonalrészeken a saját hatáskörében elrendelhesse. A társaságot pedig fölhívom, hogy a kocsik belsejében szokásos állóhelyek megszüntetéséből keletkező férőhelyszára-csökkenésnek pótlásáról e rendelet életbeléptetéséig részint uj kocsik vagy pótkocsik beszerzésével, részint a menetrend megfelelő szerkesztésével és esetleg a forgalmi viszonylatok czélszerű megváltoztatásával oly módon gondoskodjék, hogy a forgalom lebonyolítása hátrányt ne szenvedjen, illetőleg, hogy az utazóközönségnek a rendelet életbeléptete után is legalább annyi férőhely álljon mindenkor rendelkezésére, mint annak előtte a megfelelő évszakban. Ez irányban teendő s a székesfővárosi hatóságokkal egyidejűleg hozzám is bemutatandó javaslatait sürgősen elvárom. Fölhívom továbbá, hogy az ezek szerint megváltoztatott férőhelyek számát előtüntető jelzőtábláknak a kocsikban feltűnő helyen való alkalmazásáról annak idején gondoskodjék, a közönséggel jelen rendelkezésemet megfelelően közölje, s személyzetét annak szigorú betartására kötelezze, különös gondot fordítván arra is, hogy személyzete a menetsebesség kezelésében kellő jártassággal bírjon, kellően ellenőriztessék, s a szabálytalanságok a társaság részéről is szigorúan megtoroltassanak. Végül értesítem, hogy az elül említett értekezletnek a kocsi vezetőszemélyzet hatósági képesítésére vonatkozó javaslatát elfogadván, vonatkozó rendele- temet a vizsgálati szabályzattal együttesen legközelebb veendi. Budapest, 1903. február hónap 12-én. Láng s. k. A főváros kizsákmányolása. Ha valaki nem kímélné a fáradtságot egybe- állitani az adatokat, hogy a főváros a különféle szükségletek beszerzésénél mennyivel drágábban fizet meg mindent, mint a magánosok: ez a statisztika megdöbbentően nagy számokat tárna a közönség elé. A székesfőváros évtizedek óta fejőstehene és kincsesbányája minden rangú és rendű szállítónak. Még a hadseregi szállítások sem jövedelmeznek ily fényesen, legfölebb mozgósítás és háború idején. A múlt század hetvenes és nyolczvanas éveiben nehány kiváltságos ember legelészett a fővárosi szállítások kövér mezején s városházi meg kerületi klikkek pártfogása mellett zavartalanul halmozhatta össze a megtakarított százezreket. A körutakon és a forgalmasabb utczákon egész csomó három és négyemeletes házat mutathatunk, melyek tehermentes, boldog és köztiszteletben álló tulajdonosai szállítások révén jutottak vagyonhoz. Az utóbbi évtized alatt megszaporodott az eszkimók száma, s az adózó közönség — némely szállítók és városházi hatalmasságok véleménye szerint — fölöttébb indiszkrét módon kezdett érdeklődni a nyilvános és kéz alatti szállítások ügyeivel. Holmi kisebbszerü skandalumok is pattantak ki, melyek nyomán a közvélemény a szállításokat és a panama-szót eszmei és tárgyi összeköttetésbe hozta egymással. A fővárosi tanács indíttatva érezte magát^ hogy elhárítson maga felől minden gyanút s ezért egyre tágította a nyilvános árlejtéseket. Hadd lássa a publikum, hogy nincsenek protekcziós emberek, hanem az jut szállításhoz, a ki a legolcsóbb ajánlatot teszi és a legmegbízhatóbb. És mégis ott vagyunk, ahol a mádi regálébérlő volt. A főváros most is csak oly méregdrágán jut szükségleteihez, mint ennekelőtte, a szállító dinasztiák monopóliumának fénykorában. Hogyan lehetséges ez ? Hát egyszerűen úgy, hogy a szállítással foglalkozó urak praktikus emberek. Igen hamar rájöttek, hogy ostoba és fölösleges dolog volna egymást lefelé hezitálni az árlejtéseknél. Sokkal czélszeri'ibb kartelbe lépni és a lehető legmagasabb árak mellett tenni ajánlatot a fővárosnak. Mert a főváros kénytelen az ajánlatok egyikót elfogadni, s bár az a legolcsóbb valójában, mégis annyira drága, hogy a kartelisták mindegyikének jut belőle tisztességes haszon. A kartel-rendszer gyönyörűen virágzik és egyre szemérmetlenebbül zsebeli a fővárost. Legújabban a kőbányatulajdonosok állottak össze, hogy az idei kőszükséglet szállításánál eret vágjanak a fővároson. Mindössze négy ajánlatot nyújtottak be, amelyek mindegyike oly hallatlanul magas árakat állapit meg, mintha nemzetközi hausse támadt volna a kőbányákban vagy csak mutatóba maradt volna kő Szent István birodalmában. Világos, hogy ezek az ajánlattevő urak összejátszottak. Az
