Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-01 / 42. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 1903. deczember .1 be, úgy beszünteti a família teljesen a munkát és élősködik az alamizsnákból. Vagy ha eléggé borzalom- gerjesztők a nyomorék testi fogyatkozásai, úgy elviszik mutogatni Barnum díszkocsiján vagy a vándorkomédiások rozoga szekerén. így csak természetes, hogy az ilyen szerencsétlen az emberi közösségből kitaszítva, erkölcsileg is teljesen elzüllik. Ok nélkül kegyetlen, élvezetből gonosz. Minden ép testű emberbén ellenséget lát. Embertársain akar boszút állani minden bajáért, melylyel a végzet sújtotta. Féktelen indulatában minden csekélységet kíméletlenül megtorol, bosszúállásában a gyilkosságtól sem riad vissza. Nincsen nap, hogy ne találkoznánk egy ilyen szerencsétlen alakkal, a kinek szánakozva odadobunk néhány fillért és tovább sietünk. Az állam és a társadalom gondoskodik, hogy éhen ne haljanak, de veszni hagyja bennük az embert! Vagy nézzük csak a nyomorékok egy másik kategóriáját. Beszéljünk azokról, a kik felnőtt korukban, a lelki és szellemi erők teljes birtokában lesznek nyomorékokká. Családatyák, a kik munkaközben, balesetből kifolyólag vesztik el testi épségüket. A gépsérülések, vasúti carambolok borzasztó áldozatai, a kiknek sorsáról a napilapok már csak néhány szóval emlékeznek meg. Ha ezek úgy összeállnának, rendekbe sorakoznának és végig járnák az utczákat tüntető körmenetben ! Mindezekkel az áldozatokkal, gyermekekkel és felnőttekkel hazánkban eddig «enki sem törődött. Sem az állam, sem a társadalom nem gondoskodik a nyomorékról, egyszerűen nem törődik velük. Sőt még a külföld is csak néhány évtized óta karolta föl a nyomorékok ügyét. Igaz, hogy jóvá tette bőven ezen mulasztását. Fokozott buzgalommal, gondos szeretettel, odaadó szorgalommal aránylag rövid időn belül hihetetlen eredményeket ért el. Nem lesz érdektelen, ha röviden vizsgáljuk a nyomorékügy történetét. Nálunk, egyelőre, a nyomorék gyermekek számára megnyílik egy menhely. ítemélni akarjuk, hogy a kezdet folytatása nem marad el, s az állam gondoskodni fog a felnőtt nyomorékokról is. Hogy milyen legyen a nyomorék gyermekek menhelye, arra nézve magunkévá tesszük dr. E. H. orvos urnák alábbi megjegyzéseit: Első sorban legyen a menhely gyógyintézet, másodsorban nevelő-intézet, a hol az életre nevelnek és végül menhely a szó legszebb értelmében. A gyógyítást szakértő orvos vezeti, elrendeli a szükséges műszerek, testegyenészeti gépek alkalmazását, elvégzi a műtéteket és gondosan figyel arra, „hogy a betegek akaratereje egyensúlyban maradjon a testi erővel“, nehogy a nyomorék erején felüli eredményeket és sikereket hajhászva, elveszítse munkakedvét és önbizalmát. »* A gyógyítással karöltve jár a nevelésügy,, mely a tanítókra nagy, nehéz, fárasztó terheket és- bizony sokszor hálátlan munkát ró. Az elhanyagolt, elkeseredett nyomorékok leikéből kiirtani a gonosz, indulatok és szenvedélyek tömegét és felkelteni bennük a jó és szép iránti érzéket. Kerülni minden versengést, minden feltűnési vágyat, nivellálni a becsvágy és a munkaképesség közötti különbséget, kifürkészni minden egyes nyomorék testi és szellemi képességét, kitanulmányozni munkabírását, kijelölni munkakörét, kiválasztani az alkalmas szerszámokat, alkalmazni a testi fogyatkozásokhoz, javítva, módosítva azokat. Tisztujitás. Deczember első hetében lesz a restau- Yáczió. A közgyűlés meg fogja választani a főváros tisztviselőit, akik teljes nyugalommal tekintenek a választás elé, mert előrelátható, hogy az egész aktus csak formalitás lesz. A választást még a régi bizottsági tagok eszközük s ezek nem óhajtanak személy- változást az adminisztráczióban. Korteskedésnek tehát hire-nyoma sincs.. Egyetlen főbb állás üresedik meg és pedig a Horváth János tanácsnok helye, ki nyugalomba szándékozik vonulni s ezért nem is nyújtott be pályázatot. Helyére volna több aspiráns, de a bizottsági tagok csaknem egyértelmüleg dr. Melly Bélát kandidálják. Az ő személye körül csoportosulva, a bizottsági tagok nemcsak az érdemet pártfogolják, hanem az anszienitás elvét is érvényre juttatják. Melly dr. ugyanis a fővárosnak rangban legidősebb tanácsjegyzője. Mi nem tekintjük dogmának, hogy minden tisztviselő okvetetlenül teljebb szaladjon a ranglétrán, akár van tehetsége, akár nincs,, de viszont a legnagyobb méltánytalanság: volna, ha egy valóban érdemes tisztviselő az előhaladásban pretereáltatnék. Melly Béla amaz idő alatt, mióta a főváros szolgálatában áll, kiváló tehetségről tett bizonyságot és egyben ritka szorgalmát is megismerhettük. Modern ember és korrekt jellem, akinek tágabb körű tevékenysége csak hasznára lesz a fővárosnak. Előre is üdvözöljük Budapest tanácsnokai sorában.
