Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-01 / 42. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. deczember 1. 6 A fővárosi munkások biztosítása. A törvényhatósági bizottságnak legközelebb ■döntenie keli, hogy jövőre hol biztosítsa a főváros szolgálatában álló munkásokat betegségük esetére. Ez ügyben a tanácsi Vl-ik ügyosztály oly javaslatot terjeszt elő, melyet méltányossági szempontból nem helyeselhetünk. Az ügyosztály ugyanis azt proponálja, hogy a főváros jövőre ne a „Budapesti kerületi betegsegélyző pénztár“-ral szerződjék, hanem az „Általános munkás betegsegélyző pénztár“-ral. Az előbbi pénztár lb99 óta áll a fővárossal összeköttetésben és szerződésszerű kötelezettségének mindenben megfelelt. Hogy most mégis mellőzni akarják, ennek magyarázatát a tanács űnáncziális szemponttal indokolja. Ugyanis az „Általános munkás betegsegélyző pénztár“ kedvezőbb ajánlatot nyújtott be, mint a „Kerületi“. Az előbbinek az ajánlata szerint a főváros a 3000 főre taksált munkáslétszám után 62.605 kor. 60 fillért ■volna köteles évenként beszolgáltatni a pénztárnak, amely összegből a fővárost 16.700 kor. fix hozzájárulás terheli, a többit a munkásoktól fogják levonni. A Kerületi pénztár az eddigi alapon 69.400 koronát kér, amelyből a főváros hozzájárulása 14.400 K, a munkások által fizetendő dij 65.000 K. A két ajánlat közül az Általános pénztáré a fővárosra nézve 2300 koronával kedvezőtlenebb, a munkásokra nézve ellenben 13.000 koronával kedvezőbb, végeredmémyében 10.000 koronával előnyösebb. Ez a szempont vezette a tanácsot, midőn az Általános pénztár ajánlata mellett foglalt állást. Ámbár illő, hogy a főváros a munkások előnyét figyelmen kiviil ne hagyja, az anyagi szempontot döntőnek még sem fogadhatjuk el. Mert a •különbözet, amennyivel a munkások a kerületi be- fegsegélyző pénztárnál többet fizetnek, 3000 ember közt oszlik meg, tehát a heti befizetéseknél érezhető különbséget alig okoz. Ezzel szemben ki kell emelni, hogy mig a Kerületi Betegsegélyző Pénztárnak 88 orvosa van a főváros területén és 13 a főváros közvetlen környékén, addig az Általános Munkás- pénztár a fővárosban csak 40, a környéken pedig csak 7 orvossal áll a tagok rendelkezésére. Világos ennélfogva, hogy ez utóbbi, ha olcsóbb is, a tagoknak nem nyújthatja azt a kényelmet, mint a kerületi pénztár. A fővárosnak azonban tulajdonkép arra kell tekintettel lennie, hogy a két intézmény közül melyik méltóbb a támogatásra. Egyszerűen utalunk ama köztudomású tényre, hogy az Általános Munkáspénztár melegágya a socziálistáknak, s hogy a pénztár kezelésében különféle rendetlenségek fordultak elő. Ellenben a Kerületi Betegsegélyző Pénztár, mint hivatalos utón létesített testület, kizárólag humánus czélokat követ. Magán ember tulteheti magát a morális szempontok mérlegelésén, a főváros ellenben mint erkölcsi testület, kell, hogy e tekintetben is példát szolgáltasson. Az amerikai munkásviszonyok. Iparunk kezdetleges volta daczára egymást érik hazánkban, különösen a fővárosban, a munkássztrájkok. A viszony munkaadó és munkás közt szocziálpolitikai szempontból még rendezetlen és megköveteli az állam beavatkozását. Azoknak, kik a munkáskérdésekkel foglalkozni óhajtanak, legajánlatosabb az amerikai viszonyok tanulmányozása. Az Egyesült-Államok területén óriási dimenziókat öltött az ipar és az amerikai munkások oly hatalommá nőtték ki magukat, hogy az európai munkások méltán irigyelhetik őket. A nagy fénynek azonban nagy az árnya is. Tanulság okából fölemlítünk egyet-mást az amerikai ipar és munkásviszonyok köréből. A vállalatalapítási lázzal egyidejűleg mind nagyobbak lettek a hatalmas szervezetekkel rendelkező munkások követelései s a megrendelésekkel állandóan tulhalmozott munkaadók, hogy a sztrájkokat elkerüljék, esetről-esetre engedni voltak kénytelenek a munkás-uniók által megfelelő időben támasztott követeléseknek. A munkás-uniók jelszava: Mennél kevesebb munkaidő, minél nagyobb munkabér ellenében. Nekik tulajdonítható például, hogy New-Yorkban a tanult építőipari munkások 8 órai munkaidő mellett óránként 65 cent = 3.30 korona óránkénti munkabért tudtak kierőszakolni, ami napi 26 korona 40 fillér keresetnek felel meg. Volt idő nem is olyan régen, hogy az uniók annnyira terrorizálták úgy a munkaadókat, mint a kötelékükbe tartozó munkásokat, hogy már-már egy nagy építő ipari „krach“-tól kellett tartani; a munkaadóknak képesek voltak megtiltani azon anyagoknak használatát, melyek oly gyárakból származtak, melyek a munkás-uniókat elismerni vonakodtak, képesek voltak kivívni, hogy a munkaadók ne alkalmazhassanak oly munkásokat, mely a munkás-unióknak nem tagjai, sőt odáig is mentek, hogy strikte megtiltották, hogy valaki saját portáján valamit — bár kedvtelésből is — önmaga készítsen vagy nem mesterember alkalmazottja által készíttessen magának. Egy vállalkozó például magánvillájához tartozó kertben a rózsatövek felkötéséhez használt karókat kertésze által — nem lévén annak egyéb dolga — fehér színre mázolta. Tüstént ott termett a mázolóunió kiküldötte, ki a munka azonnali beállítását és a mázoló-unióhoz tartozó munkásokkal Ivaló végeztetését követelte, lévén az oly munka, mely a mázolóipar szakmájába vág. A vállalkozó, nehogy egyéb vállalatainál a mázolok retorzióval éljenek, kénytelen volt a munkát félbeszakittatni és hivatásos mázolóiparos által végeztetni. A munkás-uniók túlkapásait elősegiti. Amerikában az is, hogy az amerikai törvény nem engedi meg a sztrájk klauzula alkalmazását, mely a vállalkozót sztrájk esetén, elvállalt kötelezettségének kikö
