Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-01 / 42. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. deezember 1. 42. szám. r* KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ... ... ............. .. Fé l évre.................. ... ... ... .. SZ ERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. ■ Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Sok hűhó semmiért. A lefolyt községi választás igazolta jóslásunkat, hogy a demokraták mostani küzdelmének nem lesz számbavehető eredménye. Hiába volt tehát a sok gyülésezés, plakátozás és fenyegetőzés. Eötvös Károlyt is hiába mozgósitották, valamint hiába vesztegette maró ékesszólását Vázsonyi Vilmos és hiába toporzékolt méltó haragjában Olay Lajos, az érdes szavú negyvennyolczas képviselő. A demokratáknál nagyobb volt a füst a lángnál. Mire a füst eloszlott, arról kellett meggyőződnünk, hogy a régi rendszert ostromlóknak sok a vezére, de kevés a katonája. Ütközetet pedig hadsereg nélkül megnyerni nem lehet. Ne higyje senki, hogy a harcz ilyetén kimenetele örömünkre szolgál. Ellenkezőleg, mi is fájlaljuk a balsikert. Mert szeretnők, ha uj szellem vonulna be a törvényhatósági testületbe és a főváros egész adminisztráczi- ójába. Szeretnők, ha megtöretnék azok befolyása, kik csak azért érdeklődnek a városi ügyek iránt, hogy saját érdekeiket előmoz- ditsák. Szeretnők kiűzni a közgyűlés terméből a haszonlesőket, a panamistákat, a life- ránsok közvetitőit és pártfogóit, a bankok, vállalatok és részvénytársaságok strohmann- jait, s velők együtt mindazokat az üres kopo- nyáju, lelkiismeret nélküli fejbolintó Bálintokat, kiket a közgyűlési faiseurök juttattak be statisták gyanánt. Ezek együttvéve juttatták a fővárost a pénzügyi tönk szélére, s ezek állják útját minden közérdekű reformnak. Nem muszáj a demokratapárthoz tartozni, hogy uj rendszert és uj embereket kivánjunk a főváros ügyeinek intézéséhez. Aki szivén hordja Budapest jövőjét és polgárainak jóvoltát, izoláltan, pártfoglalás nélkül is pálczát tör a mostani rendszer fölött. Ismételjük tehát, bennünket is kellemetlenül érint a demokraták veresége. Mert azt látjuk ebből, hogy a régi klikknek összetartása nagyobb, mint a reformokra törekvők buzgalma. A polgárság zömét nem sikerült fölrázni közönyéből. A szavazásra jogosultaknak még a fele sem jelent meg az urnáknál. Mi ennek az oka? Abszolúte nem érdeklődnének a főváros ügyei iránt? Ezt nem mérnök állitani. Igen sok intelligens polgárt ismerünk, aki a jelenlegi viszonyokkal nincs megelégedve. De mégse lép akczióba, sőt távoltartja magát a választásoktól is, mert nem akar csatlakozni az uj alakuláshoz. Talán alaptalanul és igazságtalanul, de az a nézet van elterjedve, hogy eben gubát cserélnének. Ez a gyanú onnan ered, hogy a demokrata vezetők körül egy csomó catili- nárius és megbizhatatlan elem setteng. Otyan alakok, kikről mindenki tudja, hog}^ szivesen beálltak volna a fővárosi panamisták közzé és vigan kanalaznának az adminisztráczió husosfazekából, ha az autochton törzsfőnökök bevették volna őket a kompániába. Az ő mostani liandabandázásuk tehát csak kompromittáló a vezérekre. Mert tartani lehet attól, hogy győzelem esetén levetik az
