Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-12-01 / 42. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1903. deczember 1.

«önzetlenség álarczát és ugyanazt fogják művelni, amit a mostani rendszer emberei.

Aztán még egyet emlitstink föl. Nagyon kényes dolog, de ki kell vele rukkolni.

A passivitásban levő polgároknak úgy rémlik, mintha a demokrata pártnak túlságosan felekezeti jellege volna. Bármennyire indolens Budapest lakossága hitfelekezeti dolgokban, a törzspolgárság mégis megőrizni szeretné a törvényhatóság keresztényi jellegét. Ez lehet elfogultság, sőt maradiság is, de igy van. Attól tartanak igen sokan, hogy ha a demokrata párt túlsúlyra jut, Budapest teljesen elzsidósodik.

Mi nevetségesnek Ítéljük ezt a felfogást. Egy világváros adminisztrácziójában nincs helye felekezeti szempontoknak. Tökéletesen mindegy, hogy a bizottsági tag micsoda templomba jár vagy egyáltalán nem jár templomba, a kérdés vele szemben csak az lehet: bir-e elég értelmi képességgel, tiszta jellemmel és független meggyőződéssel ? Ez a hármas kvabűkáczió kell, hogy utat nyisson a közgyűlés termébe minden fővárosi polgár számára.

De mert ez conditio sine qua non, épp ezért azt a tanácsot adjuk a demokrata vezéreknek, első sorban purifikálják a saját pártjukat. Szorítsák ki onnét a kétes alakokat és csak azután szólítsák csatasorba a polgárságot a törvényhatósági bizottság purifikálására.

A polgármester balesete.

— Apokrif tudósítás. —

Budapest, november ‘26.

Halmos polgármestert tegnap baleset érte, mely könnyen végzetessé válhatott volna. A főváros derék lordja (a lordmajor Márkus főpolgármester) a szemlő- hegyi kulturális állapotok beható tanulmányozása czóljából szerény gummirádleren kikocsizott a Szemlő- hegyre. Az Iskola-utczán hajtatott végig, s a Holz- spach-féle üzemtelen téglagyár mellett arra a keskeny kocsiutra tért, mely egyike a legveszedelmesebb helyeknek. Az ut egyik oldalát ugyanis hat méter mélységű hosszú árok szegélyezi. Ennek az útnak javarészét a fővárosi mérnöki hivatal korlátoltsága elfelejtette korlátokkal ellátni. Pedig naponkint ötvennél több terhes kocsi közlekedik rajta. Köveket szállítanak a szemlőhegyi mészkőbányából. Egy ilyen

követ szállitó kocsinak akart a polgármester udvariasan kitérni. Ez az udvariasság okozta a veszedelmet. (Félünk, hogy a polgármesterek ezentúl óvakodni fognak udvariasak lenni.)

A polgármester kocsijának ruggyanta-kereke ugyanis eltévesztette a dimenziót, s becses terhével együtt belezuhant az árokba. Minthogy telefonállomás a közelben nincs, a polgármester ur a mentők közbejötté nélkül, de négykézláb mászott elő az árokból. Hazavitette magát a lakására, s orvost hivatott, ki tagozott felhámhorzsolást konstatált a polgármester orrán és lábikráján. Konstatálta egyben, hogyha komplikácziók nem merülnek fel, a polgár- mester egy óra huszonöt perez múlva teljesen felépül, s folytathatja hivatását az emberi nem általános és részletes boldogitásában.

Az orvos prognózisa, mint örömmel jelenthetjük, teljesen bevált. Halmos polgármester másfél órai higiénikus nyújtózkodás után talpra ugrott, s másnap meg is jelent a mérnöki hivatalban. Szemében szemrehányás, orrán angolflastrom mutatkozott. A mérnök urak kíváncsian tekintettek az illusztris látogatóra.

— Minek köszönhetjük a szerencsét?

A polgármester megmondta. Keserűen, gúnyosan szólott, annyira, hogy az angolflastrom lekiván- kozott az orráról.

— Uraim, kezdő, micsoda kétségbeejtő slendri- ánság uralkodik nálunk?

A mérnök urak megnyugodva hallották, hogy a polgármester többes szám első személyben beszél.

— Igen, slendriánság, ámbár mifelénk disznó- ságnak is mondják, folytatta a polgármester.

— Mit? kérdezte a műszaki testület megrökönyödve.

— Azt, a mit a Szemlő-hegyen tapasztaltam, s a minek csaknem áldozatául estem.

— Oh, oh ! hallatszott a szörnyüködés.

— Igen, folytatta a polgármester, majd ott hagytam fogaimat a plombokkal együtt. Kocsim lezuhant az árokba.

— Lehetetlen! koczkáztatta egyik mérnök.

— Mért lenne lehetetlen ? Kérdezte a polgár- mester gyilkos gúnynyal. Hát van az árok mellett korlát. Van? Nohát nincs. Pedig mibe kerülne az a korlát? Husz-harmincz, de mondjuk negyven koronába. És ezzel gondoskodva lenne négy-ötszáz ember élete biztosságáról, testi épségéről. Hát nem disznóság ez, hogy ilyenekben takarékoskodunk ?

A műszaki urak lesütötték szemüket és komor hallgatásba merültek. Talán el is pirultak. Az adott viszonyok közt nincs kizárva.

Csak az bizonyos, hogy az a rémséges árok máig is korlát nélkül van. A mérnöki hivatal megvárja, mig annyi ember pusztul bele mint a mennyi a Párisi Nagy Áruházban elveszett.

Akkor talán akczióba lép. Addig a fülét se billenti. Vagy legfőlebb a fülét. Luczidn.