Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-11-22 / 41. szám

1903. november 22.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

5

sulva már )0—15 óv múlva félrokkantságot, különösen látás és hallás s izületi és szivműködésbeli fogyatkozásokat idéz elő. Az a 4 nap és négy éjjel, vagyis 96 órán át tartó egyfolytában való szolgálat, melyet a létszám elégtelensége folytán kénytelenek vagyunk megkövetelni, a mely alatt sem kialudni nem tudja magát a tűzoltó, sőt teljesen levetkőzve pihennie sem szabad, éveken át egyfolytában meg kell, hogy őrölje a vasszervezetet is. Az elcsigázott erő pedig csak félerő. A csapat kétharmada ennélfogva vagy ujoncz vagy felrókkant, vagy egészen alkalmatlan.

A létszám elégtelensége miatt azonban a rendelkezésre álló tüzoltószerek mellé sem kerülhet megfelelő számban az ezekkel bánni tudó ember. A gőzfecskendőkhöz és a tolólétrákhoz már csak vagylagosan és illetőleg feltételesen lehet beosztani a szerelőket. A kik a tűz helyszinén a vizvezetéknél és a fesskendőknél működnek, ugyanazoknak kell a tolólétra és a gőzfecskendő szerelését is vógezniök ; mi sem természetesebb aztán, mint az, hogy vagy az egyik teendő, vagy a másik nem jut kellő időben érvényre s csak egymás rovására teljesittethetvén, az egész akcziónál sokszor igen hátrányos késedelmek állnak be. Ott pedig a hol a mentőeszközök alkalmazása kerül sorra, az ezek kezelésére szükséges embererő hiánya ugyancsak végzetes követkaz- ményeket von maga után.

Összevonva az előadottakat, tisztelettel kérem, a tekintetes Tanácsot, hogy az alábbiak iránt intézkedni méltóztassék, u. m.:

1. A tiszti létszámnak négy gyei való szaporítása, egy gyakorlómester és egy irnoki állásnak szervezése és a meglevő dijnoki állásnak raktárkezelő illetve kezelőtiszti állássá való átszervezése iránt.

2. A legénység létszámának a szükséglethez mért felemelése iránt.

3. A kocsisoknak, kik ma nem a főváros, hanem csak a vállalkozónak az alkalmazottjai, a székes- fővárosi tűzoltóság állományába való besorozása tekintetében.

4. A javadalmazások méltányos rendezése tárgyában.

5. A tüzoltólegénysóg ma még nélkülözött nyugdíjjogosultságának kimondása kapcsán, oly külön nyugdíj szabályzat jóváhagyása iránt, mely tekintettel a tűzoltószolgálatnak testet ölő, abnormális követelményeire, úgy a tisztekre, mint a legénységre nézve 30 évben állapítja meg a teljes nyugdíj képességet. E szerint az első 10 esztendei szolgálat betöltése után a fizetés 40 százaléka képezné az esedékes nyugdijat s ez az összeg minden további szolgálati évvel, az élvezett fizetés 3 százalékával emelkednék. A székesfővárosi tűzoltóságnál, ugyanis, ámbár csak 34 éves az intézmény, nincs senki, sem a tisztek közt, sem a legénység sorában, a ki a testület fennállása óta állana szolgálatban, vagyis 34 szolgálati évet tudna kimutatni; ellenben a halálozási és rokkantsági százalék óriási. Ha az elhaltak, kegy díjba helyezettek és végkielégítést nyertek számához hozzá- adnók azoknak a számát, a kik a nehéz szolgálatból egyszerűen megszöktek, avagy pedig rendes felmondás utján hagyták azt oda, végre azokat, a kik betegeskedés, illetőleg alkalmatlanság czimén a szolgálatból elbocsáttattak: akkor az állománybeli változások teljes 100 perczentnél is többet tesznek ki.

6. Megállapítása iránt a szolgálati idő olyatén beosztásának, hogy az őrparancsnokok 48 órai szolgálat után 24 órai, végre a kocsisok 96 órai szolgálat után 24 órai szabadság élvezetére jogosultak s a szabad idejök alatt a tűzoltók színházi vagy egyéb mellékszolgálatnak az ellátására csak külön díjazás mellett legyenek kötelezhetők.

7. A csapat baleset ellen való biztosításának és betegség esetén a díjtalan kórházi ápolásban való részesedés kedvezményének szabályozása iránt.

8. Annak kimondása tárgyában, hogy az, a ki a nehéz tűzoltói szolgálatban 10 évet tisztességesen betöltött, a székesfővárosi szolgai állások betöltésénél elsőbbségi jog czimén vétessék figyelembe. A főváros igy feltétlenül megbízható, fegyelmezett embereket kap, viszont a szolgai állásra kinevezendők fiatal erőteljes éveiket kénytelenek volnának teljesebb mértékben rendelkezésére adni a fővárosnak.

9. Azon jellegnek a törvénybe iktatása tárgyában, hogy a székesfővárosi tűzoltóság minden tagja hatósági közeg. Ma a rendőrhatóság még a bíróságok is akárhányszor csak közbevetett felebbezés utján bírhatok rá ennek elismerésére. Pedig a tűzoltó a tűznél is a hatóság nevében végzi nehéz szolgálatát s eljárásoknál is, mint a hatóság kiküldöttje szerepel, de legtöbbször csak gúnyolódással találkozik s a. hatóság részéről sem találván kellő támogatásra mihelyt megtorlást kíván, akarata ellenére a személyes térre terelődik a dolga.

10. Végül a fentebb részletezett őrségkibővité- sek, s egyes őrségeknek czélszerübb elhelyezése s- átalakitása, valamint nyilvános tűzjelző állomások és földfeletti hydransok létesítésén kívül, a személyszállító kocsik, tolólétrák, mentőeszközök stb. tűzoltói szerek beszerzésén és az előfogatok szaporításán kívül, egy-egy hajógőzfecskendőnek (csavargőzös} állandó készenlétbe helyezése iránt kérem a tekintetes tanács intézkedését.

Mindezen most felsoroltaknak a foganatosítása 2 év lefolyása alatt mehetne végbe olykép, hogy 1904. évi január havában mindenekelőtt a létszám emeltetnék 2 tiszti állással, 50 emberrel, 3 pár lóval és 8 kocsissal. Azután a központi városházán tervezett belvárosi őrség berendezésével egyidejűleg másik 2 tiszti állásnak a szervezése, újabb 50 főnyi létszám emelés és 5 pár lónak, valamint 14 kocsisnak a szolgálatba állítása válnék esedékessé. Időközben pedig a kezelőtiszti és irnoki állások is betöltendők lennének.