Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-22 / 41. szám
.. m . ...rp -rTTsvp r H M AGYAR SZÉKESFŐVÁROS •• 1903. november 22. Keleti kivitelünk és Elek Pálék. i. A hazai gyárosok és exportőrök feszült kíváncsisággal várják, lesz-e bátorsága az nj kereskedelmi miniszternek kiszabadítani Elek Pál ur körmei közül -a kelet felé irányuló magyar exportot? Laikusok fölvilágositására megjegyezzük, hogy Elek Pál a magyar kereskedelmi részvénytársaság igazgatója. Igen eszes, rendkívül élelmes ember, akinek azonban nem tartozik erényei közé az önzetlenség. Azt mondják, akik őt régebbről ismerik, hogy ha az egész emberiség számára nem maradna több két kenyérnél, Elek Pál mindkettőt magának iparkodnék megszerezni. Egyelőre sikerült kezébe kaparitani a sókivitelt ■és a keleti kereskedelmet. A só-ügyről majd máskor fogunk beszélni. Most a fontosabbról, a keleti kereskedelemről akarunk szólani, amelyet Elek Pál részvénytársasága monopolizál. E monopóliumhoz úgy jutott, hogy az állam rábízta a keleti országokban szervezett kereskedelmi múzeumok vezetését és kezelését. Ezért évenként nagy szubvenciót kap az államtól. A kereskedelmi múzeumok tulajdonképeni rendeltetése az volna, hogy a hazai iparosok és gyárosok érdekeit képviselje, őket informácziókkal ellássa és üzleteikéi közvetítse. így kontemplálta ezt Baross Gábor, aki belátta, hogy a magyar ipar csak a Keleten veheti föl a konkurrencziát a nyugoti államokkal. De belátta azt is, hogy a mi gyárosaink nem tarthatnak külön képviselőket minden keleti államban, hanem szükség van oly orgánumra, mely teljes önzetlenséggel valamennyi magyar exportőrnek a szolgálatára áll. Baross jó szándéka Elek Pál tevékenysége következtében, átka lett a hazai kivitelnek. Mert amióta a múzeumok a kereskedelmi részvénytársaság kezében vannak, gyárosaink keservesen tapasztalják, hogy Elek Pál nem az ő érdekeiket képviseli, hanem kizárólag a részvénytársaság hasznának növelésére törekszik. Jóllehet tekintélyes szubvencziót kap az államtól, a közvetítésért oly magas províziót szed, hogy az exportőrök képtelenek boldogulni. Nehány hazai czégnek volt már a régibb időkből összeköttetése levantei fogyasztókkal, ottani magán ügynökségek közvetítésével s ezeket a kereskedelmi múzeumok sorban elszedték, hogy kimutatásaikban port hintsenek a kereskedelmi kormány szemébe: mily nagyban emelték a kiviteli forgalmat. A hazai gyárosok azonban kénytelenek összeköttetésbe lépni a kereskedelmi részvénytársasággal, mert ellenkező esetben ki vannak téve annak, hogy az állam által szubvenczionált társaság konkurrenst visz a nyakukra. A panaszok egész özöne merült fel Elek Pálék ellen. Beigazolt tény, hogy a társaság kierőszakolja a busás províziót minden hazai gyárostól és vállalkozótól, akinek a Keleten valami üzleti dolga van. Beigazolódott, hogy a múzeumok, illetőleg a társaság, az egyes keleti piaczokon felmerülő szükségletekről nem értesíti azonnal az összes szállítóképes czégeket. amint ez kötelessége volna, hanem titokban tárgyalásokat folytat egyes czégekkel, hogy a legnagyobb províziót biztosítsa magának a közvetítésért. Még oly panaszról is van tudomásunk, hogy a társaság egy exportőrt vagy vállalkozót, [aki a saját erején akart eredményt elérni Törökországban s aki abszolúte semmi jutalékot nem volt hajlandó leereszteni a kereskedelmi részvénytársaságnak, megfenyegettek azzal, hogy vállalkozását meg fogják hiúsítani. Természetes, hogy Elek Pálék mindezeket ráfo- gásnak és valótlanságnak fogják deklarálni. Talán sajtópört is fognak emlegetni. Miután bennünket személyes animozitás nem vezet, hanem kizárólag csak a közérdeket akarjuk szolgálni és az illetékes köröket szeretnők rábírni, hogy a tarthatatlan helyzetet szanálják: ennélfogva konkrét bizonyítékokkal is fogunk szolgálni. így legközelebb ismertetni fogjuk a kereskedelmi minisztériumhoz beterjesztett különböző panaszokat és ama bizalmas jelentéseket, melyekben a Keletre kiküldött egyes úriemberek a legkíméletlenebbül pálczát törnek a kereskedelmi részvénytársaság működése fölött és javasolják, hogy a kereskedelmi múzeumok vezetése vétessék el a részvény- társaságtól. Azután majd közöljük ama keleti kereskedelmi akadémiát végzett ifjak nyilatkozatait, akik hosz- szabb-rövidebb ideig a keleti múzeumoknál szolgáltak, de megutálván a reájok oktrojált rendszert, hátat fordítottak Elek Páléknak. Hiba volt már Láng Lajostól, hogy nem intézkedett. Reméljük, utódja mihamarább helyrepótolja a mulasztást. Választás előtt. Egy hét múlva véget ér a választási küzdelem, amely az 'idén nagyobb mérveket öltött, mint az előző restauráczióknál. A korteskedés egyes kerületekben oly ízetlen eszközökhöz nyúlt, amelyek nem méltók a főváros polgáraihoz. Véleményünket az egész választási campagneról el fogjuk mondani a választások befejezte után. Ezúttal annyit prognos- kálunk, hogy meglepetés kizártnak látszik. A kerületi klikk-rendszer majd mindenütt diadalmaskodni fog. A virilisták névsora már most összeállítható, mert a negyvenötös bizottság listájából senki sem szokott kimaradni. A kerületek virilista jelöltjei a következők: A második kerület jelölte rendes tagnak: Alpár Ignáczot, Asbóth Emilt, Axaméthy Lajost, Beck Adolfot,' Deutsch Jánost, Emmer Kornélt, Fanzler Lajost, Mihalovits Antalt, Moldoványi Sándort, Kupp Zsigmondot és Weinek Józsefet. Póttagnak: Cserháty
