Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-22 / 41. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. november 22. 41. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ... ... ... ............ Fél év re .................. .................. SZ ERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. zznzzrzr Telefon szám 645. zrzrzzr Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Előlegezett bizalom. Két polgárember beszélget. Afajta egyszerű Prudhommeok, kikből a közhangulatot lehet megállapítani. Az egyik azt mondja: „No, a főváros beadta az ellenzéknek. Most már hiába ágálnak a Zoltánok, az obstrukczió el van Ítélve. Budapest mégis csak több erkölcsi sulylyal bir, mint Szeged, Kecskemét és Zenta. De ideje is volt, hogy a főváros állást foglaljon.“ A másik imigy felel: „Gyalázat, amit a főváros tett. Lakáj módjára hizeleg a kormánynak. Ismét a klikkek ültek a közgyűlés nyakára és lelkiismeretére, mert azt hiszik, hogy a talpnyalással újabb előnyöket fognak szerezni magoknak a kormánytól.“ Kinek van igaza? Iparkodván megközelíteni a teljes objektivitást, a következőket állapíthatjuk meg: Az ország többsége őszintén óhajtja, hogy a parlamenti rend helyreálljon és a kormányzás visszatérjen a törvényes alapokra. Mindnyájan hevülünk az úgynevezett nemzeti jogokért és vívmányokért, de a józan ész arra int, hogy az adott viszonyok közt el nem érhetőkért hasztalan küzdelmet ne folytassunk. Ez nem kishitűség, nem megalázkodás, még kevésbbé jogfeladás, hanem egyszerűen a helyzettel való bölcs számolás, így gondolkodnak nemcsak a törzsökös kormánypártiak, hanem sokan az ellenzéki politikusok közül is. Ha tehát a főváros nyíltan kijelenti, hogy az obstrukczió tovább folytatása fölött pálczát tör: nem tesz egyebet, mint leplezetlenül kifejezést ad annak, amit az ellenzék legtekintélyesebb férfiai halkan és négyszem közt már régóta hangoztatnak. Az obstrukczió ellen való állásfoglalás miatt tehát a főváros törvényhatósági bizottságát szidalmakkal illetni nem szabad. Ami a közgyűlési határozat másik részét: az uj kormánynak küldöttség utján való üdvözlését illeti, ehez már inkább férhet meg- jeg}^zés, de semmiesetre sem akczeptálható az egyesek által hangoztatott önző motívum. Annak a kifogásnak, hogy a főváros még nem tudhatja, mily eszközökkel fog dolgozni a kabinet és egyáltalán mit fog produkálni, van jogosultsága. Legfölebb a reményt táplálhatjuk, hogy az uj minisztérium törvényes eszközökkel iparkodik rendet csinálni és a gazdasági zavarokból kivezetni az országot. Mi azt hisszük, hogy a főváros nem szervilizmusból járul a kabinet elé. Ha lennének is a törvényhatósági bizottság tagjai közt olyanok, kik buzgólkodásuk révén valamely hasznot remélnek, nem szabad megfeledkezni, hogy kettőn áll a vásár. Nem elég, hogy ajánlkozó legyen, kell olyan is, ki az ajánlatokat figyelembe vegye. Már pedig azt mindenki tudja a jelenlegi kabinetfőnökről és belügyminiszterről, hogy puritán ember, a ridegségig elzárkózott minden befolyás elől. Benne legfőbbkép azok fognak csalatkozni, kik szolgálatkészségük révén valamelyes előnyre vagy haszonra tartanak számot. Valószínű, hogy Budapest üdvözlete és bizalomnyilvánitása kellemesen érinti. De
