Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-22 / 41. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. november 22. nincs tovább. Meg fogja köszönni és azután -csak oly elfogulatlanul jár el a főváros irányában, mintha szóba se került volna ez .a manifesztáczió vagy ellenkezőleg, bizalmatlanságot szavaztak volna kormányának. Ez a mi meggyőződésünk. Nem tartjuk azonban kizártnak, hogy a törvényhatósági bizottság többsége úgy vélekedik: üdvös dolog a kormány rokonszenvét biztosítani. Nem egyéni, vagy parcziális, hanem a fővárosi közérdek szempontjából. A főváros az utóbbi időben több fontos ügyben kéréssel fordult a kormányhoz, igy állami terhek csökkentése és bizonyos állami jövedelmekben való részesedés végett. Azonkivül elintézésre vár a fővárosi törvény ujjáalkotása. Mindezen kérdések megoldásánál nem közönyös, vájjon rokonszenvvel van-e a kormány a főváros iránt vagy neheztel reá? Nem álhtjuk, de föltesszük, hogy a november 18-iki közgyűlésen ezek a gondolatok is befolyásolták a határozatot. Ám mi nem ütközünk meg rajta. Mindenki a maga feje szerint gondolkodik, s az ilyes gondolkodás nem ütközik sem a polgári önérzetbe, sem a tisztességbe. A deputáczió fölemelt fővel számolhat be budavári útjáról. Vásárcsarnoki panama. A budapesti esküdtbiróság a múlt csütörtökön egy fővárosi tisztviselőt moraliter kivégzett. Hembach Gyulának hivják a jusztifikáltat, foglalkozására nézve ma még — állítólag — főfelügyelője a központi vásárcsarnoknak. Részvétet annál kevésbbé érezhetünk iránta, mert vakmerő czinizmussal maga hivta ki maga ellen a végzetet, azáltal, hogy rágalmazással vádolva egy fővárosi polgárt a bíróság elé állított. t alami lélektani rugót kell keresnünk Hembach ama cselekedete mögött, hogy elkövetett bűneinek tudata ellenére mégis bátorsága volt elégtétel végett a bírósághoz fordulni. Mit gondolt ez az ember? Hogy nem fognak tudni ellene bizonyítani ? vagy nem mernek bizonyítani? Akkorának vélte-e hatalmát és befolyását, hogy a tanuk elhallgatják az igazságot és segédkezet nyújtanak egy ártatlan ember elítéléséhez ? Mily lelki romlottság! De mi azt hisszük, hogy ez a vásárcsarnoki főfelügyelő nemcsak erkölcsileg •depravált, hanem ostoba is. Mert abban a hitben volt, hogy az esküdtbíróság is olyan, mint a fővárosi tanács és fegyelmi bíróság, amelyeknél eddig minden pőrét megnyerte. Nem akarjuk bántani a főváros hatóságait, de lehetetlen elzárkóznunk annak konstatálása elől, hogy a csütörtöki tárgyalás eredménye kompromittáló reájuk nézve. Ugyanis azok a vádak, amelyeket a biróság annyira beigazoltaknak vett, hogy a Hembach által bepanaszlott ellen — Ítélet hozatal nélkül — beszüntette az eljárást, a fővárosi fegyelmi hatóság előtt is megfordultak. Már most kérdeznünk kell: nem volt-e módjában a fővárosi hatóságnak az igazságot szintúgy kideríteni, mint a bíróságnak ? Mulasztást követett-e el vagy elnézést ? Tertium non datur. Vagy nem folytatták kellő erélylyel és lelkiismeretességgel a vizsgálatot vagy valamely indokból szemet hunytak Hembach visszaélései fölött. Ámde akár igy, akár amúgy esett is, hogy Hembachot a fegyelmi hatóság minden egyes esetben abszolválta, — a hatóság súlyos hibát követett el, mert most már nincs joga megütközni, ha szemébe fogják vágni, hogy egy panamista tisztviselő üzel- meit takargatta. A régi görög közmondást, hogy „kéz kezet mos“, Budapesten nem ok nélkül tra- vesztálták arra, hogy „kéz kezet piszkok“ A logika törvényei szerint most szabad volna arra a következtetésre jutni, hogy az sem lehet tiszta kezű, aki Hembachot tisztának találta. Mi azonban ennyire nem megyünk, noha az esküdtbiróság azt is kiderítette, hogy a hatóság szabályellenes dolgot követett el, amidőn a Hembach ellen folyamatba tett fegyelmi ügyek beszüntető határozatait a panaszosokkal soha nem közölte s igy előlük a jogorvoslás útját elzárta. Hogy e tekintetben kit terhel a mulasztás: a hatóság renomméjának érdekében okvetetlenül ki kell deríteni és az illető felelősségre vonandó. De szükséges egyáltalán uj szellemet vinni a fegyelmi vizsgálatok menetébe. Kell, hogy véget érjen a mostani rendszer, amely mellett az összeköttetésekkel biró városi alkalmazott a felekkel szemben mindenféle túlkapást és visszaélést megengedhet magának, mert a fegyelmi hatóság nem a panaszlott faktumok beigazolására, hanem a bepanaszlottnak tisztára mosására törekszik. Hembach Gyula nem válhatott volna a vásár- csarnok rémévé és nem kompromitálhatta volna a főváros egész admmisztráczióját, ha a fegyelmi hatóság már az első panaszoknál részrehajlás nélkül eljár vala ellene. A protekczió bátorította fel őt a további manipulácziókra és növelte elbizakodottságát annyira, hogy végül becsukatni akarta azt, aki visszaéléseit szellőztetni merte. Azt beszélik, hogy Hembach-féle alakokat lehet a főváros más intézményeinél is találni, nemcsak a Vásárcsarnokokban. Ezek számára hasznos leczke a főfelügyelő erkölcsi débacle-ja. De a közönség is levonhatja belőle azt a tanúságot, hogy aki igazat mond és állításait bizonyítani képes, bátran síkra
