Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-01 / 38. szám
1903. november 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 érdekből álláspontját megváltoztatva a vasút kiépítése mellett foglalt állást, talán még egyszer megváltozhat] a nézetét és a régi ideális tervet érvényre juttatja. Minden önzetlenül gondolkozó embernek meg kell ütköznie a vasúttársaság tervén. Joggal kérdezhetjük: ugyan mire való az a Kossuth Lajos-utczai villamos-vasút ? Nézetem szerint csak arra, hogy a közönséget bosszantsa, hogy mindenki megint a főváros vezetőségét szidja, hogy elvegye azt a sajnos kevés kedvet és szeretetet, melylyel a fővárosi ember városához, Budapestjéhez ragaszkodik. Hisz nem is csuda, hogy oly kevés itt az u n. localpatriotizmus, mikor oly mostohán bánnak a közönséggel. Minden egyes városnak van egy bizonyos utczája, mely a sétáló közönségnek mintegy rendes találkozóhelyéül szolgál, hová igen sokan vágyódnak elmenni, melyhez a fiatalságnak számtalan kellemes emléke fűződik. Eddig Budapestnek két ilyen helye volt (az Andrássy-utat ezek közé számitani nem lehet, az egészen más jellegű) és pedig télen a Yáczi-utcza, nyáron a dunaparti Corso. A város rohamos fejlő' désénél fogva (no meg más okból is) ezek szűknek bizonyultak ; a közönség nagy része kiszorult belőlük, és minthogy keletkezett szomszédságukban egy tágas, uj, szép utcza: a Kossuth Lajos-utcza, — ezt rohamosan ellepte a közönség. Most innen kiakarják szorítani a villamos vasúttal. Nem lesz többé az a kellemes nyugodt utcza, hová a fővárosi ember szeretettel ment sétálni, mert a villamosok közt életveszélyben lesz, a Yáozi-utczába pedig nem fog többé visszatérni, hiába fásították be azt a lejtőt. Pedig ilyen utczának lenni kell. Ilyenben fejlődik a kereskedelem. Látjuk, hogy a hol a közönség sétálni szokott, azokban az utczákban keletkeznek sorra az elegáns, nagy és virágzó üzletek és nem megfordítva. Tehát az üzleti, a kereskedői körök, különösen a Kossuth-utcza kereskedői nem kivánják a villamost. Tehát minek épitik? Csak azért talán, hogy a közúti vasúttársaságnak egy olcsón megépíthető, de annál jövedelmezőbb vonala legyen? Ez a közérdek ?! Belátom, hogy általános forgalmi szempontból kívánatos a Kerepesi-utnak összeköttetése Budával, •— de akkor miért nem épitik föld alatt a vasutat? Hisz a Kerepesi-ut úgyis oly annyira igénybe van véve, ott oly nagy a forgalom, hogy lebonyolitása már is nehézségekbe ütközik. A Kerepesi-ut forgalma is megkívánná a földalatti vasutat. Belátom, hogy az Erzsébet-hidon mindenesetre szükséges a villamos és ezt a nagy hálózattal összeköttetésbe hozni okvetlenül kell. Hát oly nehéz az a belvárosi vasút megépítése ? Éppen a legszűkebb utczákon kell azt tervezni, milyenek a Papnövelde-, Zöldfa-, Borz-, Irányi- és Reáltanoda utczák? Nem volna-e legegyszerűbb és legtermészetesebb, ha az eskütéri hidról a villamost az Eskü-utón, Kigyő-téren, Ferencziele terén át az Egyetem-utezán keresztül az Egyetem-térre vezetnék ? Akármerre épitik a belvárosi vasutat, kisajátításra okvetlenül lesz szükség és ekkor — ha talán nem is legkevesebb akadályokba ütköznek az Egyetem- utcza nyugati oldalának kisajátítására. Ott van a Károlyi-palota, mely jelenlegi állapotában tarthatatlan, s ott van a Franklin-Társulat, melyet közegészségi szempontból már rég kitelepíteni kellene valamely külvárosba. Ott van végre a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, mely már úgy is régen uj palotát akar épiteni. E három épület tulajdonosaival könnyű volna a megjegyzés. Hogy pedig mind a két közúti társaság ki legyen egyenlítve, az elébb említett vonal peage vasút lehetne és a körúti társaság vonalát a még könnyen kiszélesíthető és meghosszabbítandó Kap- lony-utczán keresztül a Muzeum-körutra vezetné. Nem volna ez a legegyszerűbb megoldás? •* A magunk részéről mindazt, ami a fenti levél tárgyi részét képezi, föltétlenül helyeseljük. De a czikk íróját megnyugtathatjuk, hogy döntés még nem történt a Kossuth Lajos-utczai villamos vonal ügyében. Es erősen hisszük, hogy ott nem is fog csilingelni síneken járó villamos Áru-hitelszövetkezet. Mint értesülünk, a fővárosi iparosok körében mozgalom indult meg egy áru-hitelszövetkezet létesítése végett. Az eszme helyes. Mindenki tudja, hogy a kisiparosok helyzete évről-évre rosszabbodik. Az utóbbi tiz év alatt számtalan kisiparos megszűnt önállóan dolgozni, s gyárak meg nagyvállalkozók munkása lett. Aki ezt a jelenséget a nagyipar természetszerű felszívó erejének tulajdonítja, tévedésben van. Mert a nagyipar mellett megállhat, sőt prosperálhat a kisipar is, amire nézve eklatáns példa Németország, amelynek több vidékén, különösen AYestfáliában, az óriási gyárak és ipartelepek mellett a kisipar is szépen virágzik. A fővárosi és egyáltalán a hazai kisipar hanyatlásának más oka van. Nálunk az a baj, hogy a kisiparos nem rendelkezik megfelelő hitellel. Hiába intézkedett a kereskedelmi minisztérium, hogy a nyilvános árlejtéseken a kisiparosok is figyelembe vétessenek, ezek vagy egyáltalában képtelenek nagyobb mennyiségű szállításra, mert nincs tőkéjük, vagy ha sikerül a tökét megszerezniük, többnyire belebuknak a vállalkozásba. Ez az utóbbi állítás bővebb magyarázatot és felvilágosítást igényel. Emlékezni fognak olvasóink, hogy az utóbbi évtized alatt töméntelen hitelszövetkezet alakult, valamennyi azzal a hangzatos jelszóval, hogy a kis emberek hiteligényeit szándékozik kielégíteni. Nos, ezek a hitelszövetkezetek tették és teszik tönkre azokat az iparosokat, kik akár magán ügyeik rendezése, akár nagyobb üzleti tevékenység kifejthetése végett tőlük kölcsönt vettek fel. E lapok hasábjain már többször bebizonyítottuk pontos, számszerű adatokkal, hogy a korona- és egyéb hitelszövetkezetek, csaknem kivétel nélkül, a legféktelenebb uzsoráskodást űzik. Aki a körmeik közzé került, arról lehúzzák a bőrt. Átlag 30—40
