Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-11-01 / 38. szám

6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ' 1903. november 1.

százalékra rug az a mindenféle czimen beszedett összeg, melyet az adósnak a kölcsön után fizetnie kell.

Az a becsületes kisiparos azonban, ha pénzre van szüksége, hogy nagyobb mennyiségű nyers anyagot beszerezhessen, még sem fordulhat máshová, mint a hitelszövetkezetekhez. Az olcsó kamatra dolgozó nagy bankok és takarékpénztárak szóba sem állanak vele. Kénytelen a hitelszövetkezethez menni. Amikor fölveszi azt a pár száz koronát, amelylyel műhelyét kibővíteni és a szükséges anyagkészletet beszerezni akarja, abban a csalóka reményben van, hogy a fokozott munkássága által elérendő haszonból a kamatokat is fizetheti, a tőkét is törlesztheti. A kiábrándulás hamar megjön. Mert szomorúan kell tapasztalnia, hogy munkájának tiszta haszna nem elegendő a tartozás törlesztésére. Egy darabig küz- ködik, lót-fut, rimánkodik a hitelszövetkezetnél, végre elcsügged s a hullámok összecsapnak feje fölött. A hitelszövetkezet elárverezted mindenét s a szorgalmas önálló iparosból közönséges munkás lesz. De olyan munkás, akinek a lelke tele van keserű gyűlölettel a fönálló viszonyok ellen.

Ez lévén a mai helyzet, az iparosokra nézve valóban megváltás lesz, ha alakul oly szövetkezet, mely nem pénzt ád kölcsön, hanem árut hitelbe. És adja ezt mérsékelt haszon mellett. Természetes, hogy az áru-hitelszövetkezetnek ki kell terjeszkednie minden fontosabb iparágra. Találjon benne segítséget minden önálló, tisztességes kisiparos.

Meg vagyunk győződve, hogy egy ily áruhitelszövetkezet talpra állítja a fővárosi kisiparosokat és módot nyújt nekik, hogy a közszállitásokban is részt- vehessenek. Megvalósulása elé bizonyosan megkísértik akadályokat gördíteni a nagyiparosok és a pénzzel manipuláló hitelszövetkezetek, de a közvéleménynek kötelessége az eszmét fölkarolni, valamint kötelessége a kereskedelmi kormánynak, hogy az eszme megvalósulását hathatósan támogassa.

A városligeti tejcsarnokok.

Tulajdonkép nem aktuális most beszélni a városligeti tej csarnokokról, amikor már zörög az avar a fák között és a szerelmes párok csak a déli órákban bolyonganak az utakon. A bódék és tej csarnokok rendre bezáródnak, s tulajdonosaik téli foglalkozás után néznek. De valamint a természet újjá éled az első tavaszi napsugárnál, úgy a városligeti bódék is megnyílnak majd jövő tavaszkor, s ez indít bennünket arra, hogy preventív intézkedést sürgessünk a tej csarnokokra vonatkozólag.

A városliget területére ugyanis van nehány csarnok, amelyet magán emberek bérelnek, s ahol nem sterilizált tejet árulnak. Tudvalevő, hogy a tej sterilizálatlan állapotban veszedelmes lehet az egészségre. Az orvosok már rég megállapították, hogy olyan tejet, amely nincs sterilizálva, forralatlan állapotban egyáltalán nem volna szabad forgalomba hozni. Ennek daczára a városliget ama bódéiban, amelyek nem a központi tej csarnok kezelése alatt állanak, vígan árusítják a moslékon táplált tehenek tejét, úgy amint kifejezve lett, illetőleg a szokásos megkereszteléssel Ha nyári hónapok alatt sok beteg és lábbadozó ember keresi föl a ligetet, s gyanútlanul issza ezeknek a csarnokoknak a tejét. A következmény bélhurut és egyéb betegség.

Az a körülmény, hogy a városligetben tejet ivók közt aligha akad méltóságos és nagyságos ur,

nem menti föl a hatóságot ama kötelesség alól, hogy a közegészségügy érdekeit irányukban is megvédelmezze. Szabályrendeletileg intézkedni kellene, hogy ott is csak sterilizált tej árusittassék. Ezzel semmi különösebb teher nem háramlik a csarnokok bérlőire, ellenben a publikum meg lesz óva, hogy pénzen betegséget szerezzen magának.

Nyomorék gyermekek iskolája.

Fővárosunk humánitárius intézményeinek száma rövid időn belül egygyel megszaporodik. Mint a nyár elején említettük, dr. Verédy Károly fővárosi tanfelügyelő buzgólkodására megalakult a omo- rék gyermekek menhelye“ czimü egyesület, melynek czélja: „testileg nyomorék gyermekek részére (vakok, süket-némák, hülyék kivételével) Magyarországon menhelyeket fölállítani s ezekben vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül, mindkét nembeli nyomorék gyermekeket testileg és szellemileg kiképezni, illetve ellátásban, orvosi kezelésben és nevelésben részesíteni, esetleg mesterségre tanítani. A gyermekin enhelynek első sorban czélja szegény gyermekeket ezen jótéteményben részesíteni, másod sorban azonban tehetősebb szülék gyermekeinek fölvételét is lehetővé tenni a szülék kereseti viszonyaihoz mért s lehetőleg mérsékelt díjfizetés mellett.

Az egyesület a megalakulás óta lankadatlanul dolgozik, hogy nemes czélj át mielőbb megvalósíthassa.

A pár hónapi zajtalan, szorgos munkának és áldozatkészségnek immár megvan az eredménye. Az egyesület ma már abban az anyagi helyzetben van, hogy humánus munkáját megkezdheti, első menhe- lyét megnyithatja. Legközelebb tartott gyűlésében elhatározta az egyesület, hogy az első menhelyet, melyben a szegény nyomorék gyermekek teljesen ingyenes testi és lelki gondozást, ápolást és nevelést nyernek, legelőbb Budapesten mielőbb megnyitja.

Ebben az első intézetben az egyesület anyagi erejéhez mérten kezdetben csak ingyenes nyomorékok lesznek, akiknek az intézet mindenben gondját viseli. Az erősebben korlátolt szám egyébiránt nemcsak az egyesület anyagi viszonyaiban leli magyarázatát, hanem abban a körülményben is, hogy a nyomorék gyermekek intenzív nevelése kizárja a nagy számot. Ezekkel a szerencsétlenekkel egyénileg kell foglalkozni. A nyomorék tehetetlenségénél fogva még felnőtt korában is félig gyermek. Vele behatóan kell foglalkozni, egyéniségét a lehető legteljesebben figyelembe kell venni. Különben a nevelés nem biztosit számottevő eredményt. Am a sok gyermekkel lehetetlen elkerülni a sablonosságot, a gépiességet, az egyéniség elhanyagolását. Ezért kellene ebhen az iskolában a növendékeket kisebb számban venni föl, még abban az esetben is, ha az anyagi viszonyok nem korlátoznák a fölvételt.

Ä szeretetteljes családi nevelés biztosítása lóvén az uj iskolának főczélja, nevelői tevékenységében a családi jelleg fog kidomborodni. Evégett az egyesület nőtanitóra bízza a gyermekeket, aki meg tudja közelíteni az édesanyát. A tanítónő megválasztásánál nemcsak a képzettségre, hanem az illetőnek az egyéniségére is figyelemmel lesz. Olyan tanítónőt alkalmaz, aki nagy föladatát átérzi, átérti és megoldása érdekében áldozatra kész. A legközelebb megválasztandó tanítónő az egyesület'költségén külföldi tanulmányutat teszen, hogy a nyomorékok iskoláját német földön megfigyelje.