Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-10-25 / 37. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. október 25. hozott hús is drágább, mint Bécsben. Azért mondhatjuk ki ezt az igazságot minden tartózkodás nélkül, mert olyan jóminőségü állatokat, minőket Bécsbe visznek, Budapestre egyáltalán nem hoznak, mégis azt látjuk, hogy pl. a magyar ökör ára Budapesten majd akkora, mint Bécsben; de mondhatjuk ezt még inkább azért, mert azok az alsó árak, amiket Bécsben az élő marháért, vagy a husvásáron a husért jegyeznek, Budapesten ismeretlenek. Egy-két példával meg is világitjuk ezt az állítást. A liizott magyar ökör legalacsonyabb ára augusztus utolsó hetében Budapesten 56, Bécsben 54 K., szeptember utolsó hetében Budapesten és Bécsben egyaránt 54 K., október első és második hetében Budapesten 54 K., Bécsben 56, október harmadik hetében Budapesten és Bécsben egyaránt 52 K. volt. A vásárcsarnoki nagybani húsáraknál ehhez képest a következő érdekes tételekkel találkozunk. A legalacsonyabb marhahusárak a felsorolt hetekben Budapesten: 90, 84, 84, 84, 84 K., Bécsben: 80, T6. 76, 72, 76 K. íme, adatszerben hivatalos jegyzésből megállapítva, hogy az élő szarvas- marha, valamint a marhahús legalsóbb árai Tuda- pesten magasabbak, mint Becsben. A baj már most ebben a helyzetben az; hogy a hatóság Budapesten egyáltalán nem vet ügyet erre a dologra, a mészárosok pedig ama vehemens támadás után, amelyben husárfelemelési szándékuk első nyilvánulásakor találkoztak, mozdulni sem mernek. Természetesen nem találjuk ideális eljárásnak azt a föllépést, amit a bécsi mészárosok demagóg vezérei: Hütter és Jedek követnek s amit Bécs város polgármestere az október hó 13-iki közgyűlésen, mint a „lakosság lelkiösmeretlen felbujtására“ irányúiét megbélyegzett. De igenis az a példa követendő, amit Bécs város tanácsa és polgármestere a huskérdés újabb íölvetődése után alig két héttel mutatott. Meg sem várva azt, hogy a mészárosok közvetlenül tegyék meg propoziczióikat, Bécs város hatósága teljes programmal állott elő, amelylyel a nagyvárosok életében most egyik legfontosabb kérdést, az olcsó húsellátást megoldani vélik. Semmit sem változtat a dolgon az, hogy e programm némely pontjait a magyar érdekek szempontjából elveten- doknek, károsoknak tartjuk. A gyors eljárás, a kérdés érdemébe való hatolás és annak megvilágitása az, ami elismerésre méltó. Minő más ezzel szemben minálunk az eljárás ! Igaz, hogy olyan dicséretes kivétel is akad, aminőt a miskolczi kereskedelmi iparkamara; azonban ez nem változtat azon a hibán, amit a főváros hatósága elkövetett. Budapesten a mészárosok maguk állottak elő határozott propoziczióval, a konzummarhavásár létesítésének indítványával, de hát ezzel a tervvel szemben a jóindulatú biztatáson kívül egyebet nem kaptak. Ellenben történt a husdrágaság kérdésének fölvetődése ötletéből egy más lépés, nevezetesen az, hogy a husárusok köteleztessenek az árjegyző táblákon azokat az árakat kiírni, amelyekért tényleg adják az egyes husrészeket. Mintha a kérdés megoldásában az volna a legfontosabb, hogy pontos statisztikát lehessen összeállítani a húsárakról! Tudjuk, hogy a bécsi hatóság programmja sem megoldása még a huskérdésnek s ebből folyólag megvan az a nézetünk, hogy ha a budapesti hatóságnak volna is valamelyes programmja, az még semmit sem jelentene és pláne nem közvetlen változást. De megvan az a nézetünk is, hogy ha a pro- ramm még nem megoldás, a programmtalanság még kevésbbé lehet az, s ez az, ami a főváros hatóságának hátrányára dönti el a kérdést. Minden tiszteletünk mellett, melylyel egyébként a főváros hatóságai irányában viseltetnünk kell, hogy erre rámutassunk, nehogy a huskérdés megoldásának kényszerű volta ad acta kerüljön és feledésbe menjen. A kiáltó szót — nem is szólva az üzletbeszüntetések ijesztő mérvéről és a mészárosok között terjedő szegénységről — a marhavásári és a vásár- csarnoki nagybani árak szolgáltatják ehhez. Minden kérésnél, minden sürgetésnél meggyőzőbben szólnak a hiteles számadatok. Mérlegeljék ezeket s azután szaporán cselekedjenek. Hirek a városházáról. Az illatos árok rendezése. A IX. kerületi elülj áróság előterjesztést tett a tanácsnak, az Illatos árok csatornaszerű rendezése dolgában. A mérnöki hivatal pártoló javaslattal látta el az előterjesztést, amennyiben maga is fontos közszükségletnek tekinti a szóban forgó munkálatok eszközlését. Az Illatos árok a kőbányai sertésszállásokról rendkívüli bűzös vizet vezet le, mely a levegőt njmron megfertőzteti. A másik baj az árokmenti ut veszélyes voltában rejlik. A gyakori partbeomlás következtében oly keskeny lett már az út, hogy azon kocsival járni veszélyes. Mindezeknél fogva javasolja a mérnöki hivatal, hogy az árok 500 futóméternyi hosszúságban betonfalakkal csatornaszerűen építtessék ki. A tervek szerint a rendezendő vonal az árok beboltozott végpontjától egész az államvasutak áthidalásáig fog terjedni. A munkálatok költsége 21600 koronára rúg, mely összeg már az 1904. évi költségvetésbe volna felveendő. A II. kerületi kálvária. A II. kerületi választmány nevében Bauer József fővárosi bizottsági tag beadványt intézett a tanácshoz a II. kerületi kálváriahegy rendezése dolgában. Ez a fővárosnak egyik legrégibb kálváriája, amelyhez a lakosság nagy kegyelettel ragaszkodik. Sajnos azonban, hogy a kálvária, valamint a hozzátartozó kápolna is teljesen pusztulófélben van, aminek oka abban rejlik, hogy a kápolnának egyáltalában nincs patrónusa s igy senkisem gondol vele. így történhetett meg, hogy sok évvel ezelőtt a kálvária kápolnája egyszerre csak tánczteremmé változott át, miért is a kerület hívői kénytelenek voltak uj kápolnát építeni. Lassanként a stácziók is elpusztultak s ma már csak három áll belőlük fönn a kálvárián. A kálváriát a
