Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-06 / 1. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1908. január 6, Aki személyeket támad és intencziókat gyanúsít, az inkább árt, mint basznál a közérdeknek. A „Magyar Székesfőváros“ jelenleg Budapest egyetlen újságja, mely kizárólag a főváros ügyeivel foglalkozik. A napilapok hasábjain találnak ugyan némi tért a főváros ügyei, de csak a legszűkebb keretben és többnyire felületesen. Az országos politika és a közélet egyéb eseményei elnyomják a községi ügyeket. Csak ha botránynyal kapcsolatos valamely kérdés, akkor tárgyalja a napisajtó kimerítően. Fölösleges magyaráznunk, mennyire szükséges a főváros lakosságának, hogy a községi ügyekről a legszélesebb körű tájékoztatást nyerje, mennyire előnyös minden kendet polgári köreinek, melyek a főváros közigazgatási élete iránt érdeklődnek, ha van egy orgánum, mely sine ira et studio megvitat minden kérdést, s amely épp ezen pártatlansága miatt komoly figyelemre tarthat számot az intéző körök előtt is. Átlépve az uj esztendőbe, amidőn köszönetét mondunk mindazoknak, kik lapunkat eddig erkölcsileg és anyagilag támogatták, s azzal a kérelemmel fordulunk a főváros társasköreihez, testületéihez és egyes polgáraihoz, hogy a közérdekű ügyekről bennünket értesíteni és lapunkat terjeszteni szíveskedjenek. A „Magyar Székesfőváros“ minden befolyástól függetlenül, a jövőben is a közjót és az igazságot fogja szolgálni. Rákosi Jenő. Megelégedés, üröm és büszkeség tölti el lelkünket, midőn látjuk, hogy az egész magyar társadalom riadó tetszéssel fogadja Rákosi Jenőnek a főrendiházba történt kineveztetését. Ennek az örömnek mélyebb a forrása mint a személyes vonzalom és mint ama fölemelő tudat, hogy Rákosi Jenő kitüntetése fényt vet a magyar hírlapirodalomra. Ha csak azért örvendenénk, hogy az irodalom kitűnősége s a magyar sajtó atyamestere, kinek jó szivét, puritán jellemét és példaadó lelkesitését mi ösmer- jük legjobban, elnyerte a legdiszesebb kitüntetések egyikét: akkor joggal mondhatnák, hogy örömünkbe egoizmus vegyül. De bennünket a kitüntetés tényénél jobban meghat az a viszhang, melyet Rákosi Jenő kineveztetése országszerte keltett, ebben oly jelenséget látunk, mely még a szkeptikusokat is bizalomra fogja gerjeszteni, a magyar nemzeti szellem ujjáébredése iránt. Mert nézzük csak, kit ünnepel most az ország és kinek sikerén lelkesedik? Rákosi, az iró és Rákosi, a publiczista, minden fényes és értékes tulajdonsága mellett sem jelentene a főrendek közé soroltatásánál nemzeti eseményt. Hiszen előtte került az országgyűlés felsőházába Jókai Mór homlokán az irodalom hervadhatatlan babérkoszorújával, és Bródi Zsigmond, a magyarországi zsurnalisztika nagyérdemű munkása. A reformált főrendiháznak tehát voltak elődjei mestersége köréből. — De miért pezsdül föl a nemzet Rákosi kínevezteté- són és fogadja oly egyetemes lelkesedéssel, a minőre eddig még nem volt példa a főrendiház újjászervezése óta? Kétségtelen, hogy a nemzet meghajol Rákosi irói talentuma és zsurnalisztikái kitűnősége előtt Ám se a képességeire, se a kitűnőségére való emlékezés nem dobogtatja meg ezúttal a nemzet szivét, ha már hosszú évek óta köztudattá nem vált velna, hogy Rákosi Jenő a magyar nemzeti törekvések legkiválóbb harczosa, a magyar nemzeti sovinizmus in- karnaeziója. Jó és lelkes hazafiakban nem szűkölködik országunk, de a nemzeti szellemnek lángralob- bantásában, folytonos élesztősében és helyes irányba terelése körül senki a most élők közül annyit és oly czéltudatos odaadással nem fáradozott, mint Rákosi Jenő. Kern kell felsorolni egyes tényeket, hogy képét adjunk az általa elért sikernek. Aki szétnéz az országban látni, hallani és érezni fogja, hogy diadalmasan emeli föl fejét minden vonalon a magyar öntudat és nemzeti érzés. Ez Rákosi Jenő munkája és érdeme. Boldognak kell éreznie magát, hogy az általa elvetett magvak előtte csíráznak ki és immár lombokat kezd hajtani a fa, melyet bizó reménynyel elültetett, arczának mindennapos verejtékével és szive vérével megöntözött Ne essünk csüggedésbe a nemzet jövője fölött, midőn látjuk, hogy a nemzet megérti apostolai szavát és lélekben összeforr velük. Ez a lelki össze- íorrás a magyarázata a mostani általános örömnek, s egyszersmind mindennél ékesebben szóló tannvá- tétel a mellett, hogy a nemzet követni és megvalósítani óhajtja ama ideálokat, melyeket Rákosi Jenő hatalmas tolla rajzolt eléje. Amikor Rákosi Jenő beteszi lábát a főrendiházba, úgy érezzük mi és velünk együtt milliók az országban, hogy vele együtt bevonul oda a nemzeti géniusz. Az irói babárkoszorut, mely fejét már rég ékesíti, ez a Géniusz vonja be ragyogó és biztató glóriával. , Vajha a mindenható juttatna számára elég időt, hogy amiként megtermékenyítette a nemzet közép-
