Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-09 / 23. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. junius 9. tér főtengelyétől eltérő tengelyijei betorkoló Bál- vány-utczával együtt nem nyújt az emlékműnek teljesen megfelelő hátteret. Ezt a hiányt azonban nem tartja meg a mérnöki hivatal olyannak, mely az egyébként előnyös elhelyezést érezhetőbb mértékben befolyásolhatná, annál kevésbbé, mert a hátteret alkotó régi épületek átépítése csak idő kérdése, mikor is esetleg a Bálvány-utcza torkolatának átalakítása is kombiná- czióba lesz vehető. Mindezek alapján a mérnöki hivatal a maga részéről a Kossuth-szobor elhelyezésére a Szabadságtér déli részét ajánlja kijelöltetni. Amennyiben pedig ez az elhelyezés bármely szempontból akadályokba ütköznék, az esetben másodsorban az nj országház főhomlokzata előtt levő tér déli részét, harmad sorban pedig az Oktogon-teret ajánlja. A középitési bizottság a mérnöki hivatal jelentésében felhozottakra való tekintettel hasonlókép a Szabadság-tér déli részét óhajtja a Kossuth-szobor czéljára kijelöltetni, sőt különösen is hangsúlyozza jelentésében azt, hogy az emlékmű czéljára egyedül csak ezt a helyet tartja minden tekintetben alkalmasnak. Ennek az elhe^-ezésnek azt az egyetlen hátrányát, hogy a Bálvány-utcza nem torkollik a tér tengelyébe, megszüntethetőnek véli a bizottság oly módon, hogy a szobor a Szóchenjú és Sétatér-utczák teljes szélességével éjszakra tolva állíttatnék föl, mely elhelyezés mellett az emlékmű megfelelő parkszerű kiképzés által igen szép hátteret nyerhet. Megemlitendőnek tartjuk e lietyütt azt is, hogy a bizottság fönti megállapodása nem volt egyhangú, sőt a bizottság egyik tagja külön indítványt is jelentett be, oly irányban, hogy a szobormű helyéül a városligeti körönd jelöltessék ki. Amint az eddigi tárgyalások eredményéből konstatálható, a Szabadságharcz-szobor elhelyezésére nézve minden tekintetben megnyugtató, egyhangú megállapodás jött létre, amennyiben a jelzett czélra nemcsak a szobor-bizottság, hanem a mérnöki-hivatal s a középítési bizottság is a Szabadság-teret tartja legalkalmasabbnak, sőt a tér szabályozása óta úgy szólván átment a köztudatba, hogy az emlékmű czéljára ez a legmegfelelőbb hely. Kevésbbé megnyugtató a Kossuth-szobor elhelyezésére vonatkozólag eddig lefolyt tárgyalások eredménye. Mindenekelőtt konstatálni kívánjuk azt, hogy a mérnöki hivatal, valamint a középitési-bizottság is inkább csak —más alkalmas hely hiányában hozzák a Szabadság-teret — mint aránylag legalkalmasabbat javaslatba, a nélkül, hogy ezt a megoldást egyébként is minden tekintetben kifogástalannak találnák. Már pedig nézetünk szerint ezt a kérdést föltétlenül úgy kell megoldani, hogy az minden tekintetben teljes megnyugvást nyújtson, legalább nekünk, kik erre nézve véleményadásra vagyunk hivatva. Főleg ez a körülmény indította alólirott ügyosztályt arra, hogy a kérdést ismételten is alapos tanulmány tárgyává téve egy újabb javaslattal járuljon a t. bizottság elé. Mint föntebb már említettük, a Kossuth szobornak a Szabadság-téren leendő elhelyezését maga a mérnöki hivatal, sőt a középitési bizottság sem tartja minden tekintetben kifogástalannak, amennyiben hátrányául hozzák föl, hogy nem lesz az emlékműnek megfelelő háttere. Igaz ugyan, hogy a mérnöki hivatal, valamint a középitési bizottság lényegtelennek tartják ezt a hiányt, annyival is inkább, mert az a Bálvány-utcza torkolatának correktiójával, avagy ideiglenesen oly módon is megszüntethető lesz, ha az emlékmű háttere parkszerű kiképzést fog nyerni; a magunk részéről azonban elég fontosnak tartjuk ezt a hiányt is, legalább is otyannak, mely komoly megfontolásra késztet. Megjegyezzük még azt is, hogy a Bálván}'- utcza torkolatának korrekcziójára ma még alig lehet gondolni, mert előreláthatólag évtizedek fognak eltelni, amíg erre sor kerül. De van ennek az elhelyezésnek más, súlyosabb hátránya is.' A mérnöki hivatal véleménye szerint a két emlékmű a Szabadság-téren elhelyezve egymásra nézve hátrányos befogással nem lehet, egyrészt a két emlékmű között levő 150 méternyi távolság, másrészt a tér alakjánál fogva. Ez a nézet megállhat architektonikus tekintetből, de nem művészeti szempontból, még pedig azon szoros kapcsolatnál, amely a szabadságharcz eszméjét Kossuth Lajos emlékével úgyszólván nélkülözhetetlenül összefűzi. Példaképen csak egy dologra utalunk, a mely véleményünk helyességét megvilágítja. A Szabadságharcz-emléket a a Kossuth alakja nélkül elképzelni alig lehet; már most hogyan lesz lehetséges egymással szembe állítani — habár 150 méternyi távolságra is — a Szabadságharcz-emléket Kossuth Lajossal és Kossuth Lajos szobrát. Ez a két emlékmű a Szabadság-téren csak úgy állítható fel, ha ugyanaz a művész alkotja mind a kettőt egymással harmóniában, egymással eszmei kapcsolatban és külső arányokban, formában is egymáshoz alkalmazva. Ehhez viszont a 150 méternyi távolság igen nagy. Így jutottunk ahhoz a gondolathoz, hogy mind a két emlékmű a Szabadságtéren csak úgy lesz megfelelőkép elhelyezhető, ha azok minél közelebb, esetleg egymás mellett a Szabadság-tér azon részén állíttatnak fel, a melyik a Szabadságharcz-szobor részére jelöltetett ki. Ha ez a megoldás bármely okból el nem fogadtatnék, a Kossuth-szobrot okvetlenül máshova kellene elhelyezni, s a Szabadság-tér déli részére inkább oly más szobormüvet lehet majd állítani, mely a Szabadságharcz- emlékkel ilyen szoros kapcsolatban nem áll. Kossuth Lajosnak, mint a magyar parlamentáris rendszer megalapítójának szobrát ez esetben leghelyesebben a parlament elé kellene állítani. En
