Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-09 / 23. szám
1903. június 9, MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 része a főváros deputácziójának Turin város hatósága részéről Kossuth temetése alkalmából. Budapest van hivatva arra, hogy a magyar nemzet kulturális állapota felől helyesen tájékoztassa a külföldet. De a legfőbb gondot arra kell fordítanunk, hogy a keleti államok lakói ismerjék meg és tanulják megbecsülni a magyar nemzetet. Politikai és gazdasági szempontokból a balkáni népek rokon- szenve nekünk értékesebb, mint a nyugoti nagy nemzeteké. Épp ezért törekednünk kell, hogy a keleti államok városainak hatóságai adandó alkalmakkor összeseregeljenek Budapesten és megszeressék a fővárost. Ha a vezető személyiségek kellemes és jó emlékekkel távoznak innét, számíthatunk reá, hogy az intelligenczia külön meghívás nélkül is ellátogat a magyar metropolisba. Azok a költségek, melyek a külföldre menesztett deputácziók és a Budapestre meghívott idegen vendégek révén háramolnak a főváros budgetjére, oly befektetések, melyeknek erkölcsi és anyagi hasznát fogja látni nemcsak a főváros, de az egész magyar nemzet. A Szabadságharcz-emlék és Kossuth- szobor. Alább közöljük a közoktatásügyi osztálynak és a képzőművészeti bizottságnak a Szabadságharcz- emlékre és Kossuth-szoborra vonatkozó jelentéseit. Kitűnik ezekből, hogy végleges megállapodás nincs, sem a helyre nézve, hová a szoborművek állitandók, sem arra vonatkozólag, hogy egy emlékmű készit- tessék-e avagy kettő ? A közoktasásügyi osztály vezetőjének Bárczy István tanácsosnak az álláspontja az, hogy mindkét emlékmű felállítandó, de meg- kisérlendőnek tartja azok egymáshoz közel fekvő, illetőleg kapcsolatos megoldását. Azokkal szemben, kik Kossuth szobrát teljesen beolvasztani akarják a Szabadságharcz emlékműbe, csak azt hangsúlyozzuk., hogy a közönség a Kossuth Lajos szobrára adakozott, tehát meg kell csináltatni Kossuth szobrát. A közoktatásügyi osztály jelentése igy hangzik: A Szabadságharcz-, valamint a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére emelendő szoborművek helyének megállapításáról szóló ezen előterjesztésünkben mindenekelőtt röviden ismertetjük az erre vonatkozó eddigi tárgyalásokat. A Szabadságharcz-szobor helyének kijelölése iránt maga a szoborbizottság tett előterjesztést, még pedig régebbi megállapodásai alapján oly értelemben, hogy az emlékmű az uj épület helyén levő Szabadság-téren állíttassák föl. A szoborbizottság ezen előterjesztéséhez a mérnöki hivatal, valamint a közegészségi bizottság is hozzájárult azzal, hogy az emlékmű a tér északi részét lezáró félkör középpontjában helyeztessék el. Sem a mérnöki hivatal, sem a középitési bizottság más területet egyáltalán kombinációba sem vett, lóvén az a hely az emlékmű elhelyezésére minden tekintetben a legalkalmasabb, még pedig nemcsak a kellő énűuryesülés szempontjából, hanem a helyhez fűződő történeti vonatkozásokra való tekintettel is. A Kossuth szobor elhelyezésének kérdésével első sorban a mérnöki hivatal foglalkozott s ez ügyben előterjesztett részletes jelentésében 17 oly helyet jelölt meg, melyek a jelzett czólra számításba vehetők volnának. E helyek legnagyobb részét azonban maga a mérnöki hivatal sem tartja alkalmasoknak s a 17 hely közül mindössze három olyat jelöl meg, amelyek nézete szerint kizárólag kombinációba vehetők és pedig: 1) az Oktogon-teret; 2) az új országház főhomlokzata előtt levő tér déli részét s 3) a Szabadság-térnek déli részét. Az Oktogon-teret méreteinél fogva alkalmasnak tartja a mérnöki hivatal, hátrányául említi azonban, hogy a tér a történeti vonatkozásokat teljesen nélkülözi s hogy ezen elhelyezés esetén a Kossuth- szobor az Andrássy-útnak Oktogon-tér és Váczi-körut közötti szakaszában tekintve, hátrányosan befolyásolná a milleniumi emlékmű hatását. Az új országház főhomlokzata előtt levő teret is ugyancsak méreteinél, sőt ezenfölül a történeti vonatkozásokra való tekintettel is, hasonlókép alkalmasnak tartja a mérnöki hivatal s ezen elhelyezés ellen csak annyiban vannak aggodalmai, hogy a terület nem alkalmas arra. hogy oda csupán egy emlékmű nyerjen elhelyezést s így okvetetlenül gondoskodni kell arról, hogy a főhomlokzat éjszaki része előtti szakaszon egy másik megfelelő monumentális emlékmű emeltessék, ami azonban előreláthatólag leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. Maradna tehát a Szabadság-tér déli része, a Szabadságharcz-szoborral szemben kínálkozó elhelyezés. A mérnöki hivatal jelentése szerint a Szabadság-térnek ez a része az emlékmű architektonikus és művészi szempontból való érvényesülésére teljes mértékben módot nyújt, sőt az is kizártnak tekinthető, hogy a most szóban lévő emlékmű és a Szabadságharcz-szobor egymás hatását károsan befolyásolhassák, még pedig nemcsak a közöttük levő nagy — mintegy 150 méternyi távolság, de általában a tér alakjánál fogva sem. A helynek megvan a történeti vonatkozása is, ami talán nem is szorul bővebb magyarázatra. Az elhelyezés számos előnye mellett csupán egy hátrányát említi a mérnöki-hivatal, nevezetesen hogy a tér éjszaki részéből tekintve, a volt Széché- nyi-tér régibb házakból álló házsora a Szabadság
