Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-05-12 / 19. szám

i 903. május 12.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

A híd ftnegtekintése után a miniszter a Ilid közelében épülő palotába ment át, hogy megtekintse a belvárosi polgári körnek itt kibérelt helyiségeit. A hidat a forgalomnak ez évi október hó első felében adják át.

A fővárosi törvény revíziója.

ív.

(Befejezés.)

Czikksorozatom befejezéséül a „Magyar Székes- fővárosinak a főpolgármesteri, polgármesteri és tanácsi hatáskör tekintetében feltett kérdéseire vonatkozólag kell eddigi fejtegetéseimet kiegészítenem.

Az idevágó kérdések a következők:

1. Egyesitendő-e a polgármesteri állás a főpolgármesterivel s ha nem, a főpolgármester a polgárság köréből választassék-e fizetés nélkül, de reprezentacionalis költség megadása mellett?

2. Meddig terjedjen a tanács hatásköre és személyi felelőssége s mely ügyekre terjedjen ki a testületi intézkedés és felelősség?

A polgármesteri és főpolgármesteri állások egyesítését helyesnek, czélszerűnek és a főváros méltóságának megfelelőnek tartjuk. Egyáltalán nem vagyunk a túlságos állami gyámkodás hívei; különösen a mi speciális (és szerencsétlenül speciális) viszonyaink közt, mert egy autonom közületnek még esetleges parcziális nemzetellenes törekvései — mely ellen még mindig volt s lesz kellő erőnk hatályosan védekezni — sem okozhatnak oly nagy bajt, mint egy lefelé erős kormánynak Ausztriával szemben való gyengesége. Nem tartjuk méltónak, hogy a székes- főváros közönségének első tisztviselője mellé örökös nyűgnek, folytonos gyámkodásnak, kicsinyeskedő ellenőrzésnek egy főpolgármestert tegyenek. Még ha a főpolgármesternek, mint állami közegnek domináló állást és befolyást biztosítottak volna, ezt — bár ellőttünk gyűlöletes, — de czéltudatos dolgot fel tudtuk volna fogni. De a mai állapot, mikor sok tekintetben egymás mellé vannak rendelve, amikor a polgármesternek hatósági jogköre sokkal szélesebb^ mikor mégis a polgármester a törvényhatóság első tisztviselője; mikor a főpolgármester nem is kizárólagos bizalmi állás, mert akadályoztatása esetén nem más állami közeg, de a törvény értelmében a polgár- mester helyettesíti, — mikor a reprezentálás jussa a polgármesteré — akkor igazán kérdezni lehet, hogy hát voltahépen micsoda is a fopolgávmester ? Az ami a lefolyt harmincz év minden alkotása: egy czéljait nem ismerő, eszmék nélkül szűkölködő kormányzatnak se hús, se hal alkotása.

Hogy ezt a felemás állapotot a törvény revízió, jában fentartani nem szabad, az világos. A kérdés akörül foroghat, hogy menüdben és minő alakban fuzionáljon ez a két, részben párhuzamos hatósági

<

jogkör, s egyesítésük esetén viselője inkább állami vagy törvényhatósági alkalmazottnak tekintessók-e majd? Mert ha egyesittetik is majd egy személyben a jelenleg elválasztott kétrendbeli minőség, ez mindenesetre úgy az államhatalom, mint a törvényhatósági közönség bizalmából fogja bírni állását. így hát mindkét elemnek egyenlő befolyás biztosítandó a leendő polgármester személyének megválasztásánál.

Ezen állás tehát úgy lesz betöltendő, hogy vagy a kormány kijelölései alapján a közgyűlés válaszsza, vagy ez utóbbinak előterjesztettei közül neveztessék ki. Mivel pedig minden kinevezéstől vagy megerősítéstől függő tisztség annál jelentősebb, tekintélyesebb és befolyásosabb, mivel magasabb hatalomtól nyeri jogosítványait: a kijelölésnek vagy a megerősítésnek a király által kell történnie. Elvégre ha a 80.000 lakossal bíró Fiume és a magyar tengermellék megérdemeltek egy kormányzót, a Magyar birodalom székvárosának is illő, hogy annyi tekintélyt és fontosságot tulajdonítsanak, hogy élén ugyanily jelentős, befolyásos és tághatáskörü tisztviselőt állítsanak. A választás fent jelzett módjai mellett pedig biztosítva van a szükséges harmónia kormány és törvényhatóság közt, minthogy a polgár- mester személyében mindkét hatalmi tényező bizalma találkozik. Az állás betöltésének teknikai keresztülvitelét illetőleg a főpolgármesteri állás betöltése körüli mostani eljárás általában megfelel. Minthogy azonban a választandó uj polgármester személyében a kormány és törvényhatóság bizalmának nemcsak a választás időpontjában, hanem állandóan meg kell lennie, nem elégséges a kormányhatalom részéről a bizalom megszűnése esetére a konzekvencziák levonására való jogot biztosítani, hanem ugyanez a törvényhatóságnak is megadandó. Ha a közgyűlés a polgármestertől bizalmát meg fogná vonni, ez oly kényszerítő legyen rája nézve mint a kormány bizalmának megvonása.

Már a fentebbiekből kitűnik, hogy a polgár- mester személyeink megválasztásánál nem ragaszkodnánk kizárólag a tiszti állományban működők körére.

Ne a hivatalnoki ranglétrán való emelkedés biztosítása legyen a panacea, mihez a közigazgatás reformját kötik, hanem az, hogy a legarravalóbb jusson a legnagyobb feladatokhoz. Minthogy pedig nálunk kevés, vagy egyáltalán nincs olyan vagyonos ember ki a polgármesteri állás funkczióit tisztelet- belileg elvégezhetné, a polgármesteri állást jelentékeny javadalmazáshoz és nyugdíjjogosultsághoz kelj kötni; emellett reprezentacionális költségekre egy „rendelkezési alapu-szerü meghatározandó összeg is bocsátandó rendelkezésére, melyet discrecionáriusan használhatna fel.

Mindezek után minden maradék hatáskör a tanácsot illetne. Nevezetesen az összes központi adminisztrálást igénylő ügyek első fokban való ellátása; az összes másodfokon ellátandó ügyek és minden közgyűlési tárgyalás előkészítése. A köz