Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-12 / 19. szám
1908. május 12. Magyar székesfőváros kellene épülnie, ott bérkaszárnyákat engedélyeznek, nem gondoskodnak a százezernyi munkásnép emberséges hajlékáról, az esztétikai érzéket következetesen megsértik stb. Nincsen se nyugaton, se keleten főváros, a hol ily állapotok uralkodnának. Nekünk pedig kívánságunk, hogy az udvar s a diplomáczia itt lakjék ! Ezen az állapoton alig lehet majd másként segiteni, minthogy törvény határozza meg, hogy a városok fejlődésének milyenek legyenek pozitiv és negativ föltételei. A közmunkatanácsot meg kell szüntetni. Hiszen több, mint egy emberöltő óta alig volt egyetlen egy alkotása, a melyet érdemes volna megmutatni az idegennek. A közmunkatanács egész működésének elhibázott az alapja, mert a közmunkatanács javaslattevői a tanács fönnállását és vagyoni konszolidáczióját önczélnak tekintik, a melyen belül szolgálhatják csak a közérdeket. Azt nem merik maguknak s a kormánynak inegvallani, hogy már magának a közmunkatanácsnak fönnállása is az eléje szabott pénzügyi föladatokkal, a főváros fejlődésének érdekébe ütközik. A fölemelt ebadó. Négyezerötszáz kutyának a gazdáját érinti kellemetlenül a tanács ama határozata, mely az ebadó fölemelésére vonatkozik. A főváros belső területén eddig 10 korona volt az ebadó, ezentúl a duplája, vagyis 20 korona lesz. A tanács azon az állásponton van, hogy a teljesen beépített belterületeken az ebtartás szükségessége mivel sem indokolható, s az ebtartás egyáltalán nem képez közszükséget sőt a lakosság érdeke megkívánja, hogy a lakott területen a felesleges állatok tartása a lehetőségig megszorittassék. „Köztudomású dolog, hogy az ebek a férgeket terjesztik, sok helyütt pedig az ebek nem tartatnak külön helyen, hanem a családdal együtt a lakásban élnek, s igy a férgeknek, a piszoknak és sokszor talán betegségeknek is. terjesztői. Az ebek kellő gondozása nem ellenőrizhető, s e tekintetben a hatóság csak úgy nyerne teljes biztosítást, ha az eb tartás annyira megszorít- tatnék, ha csak a jobb módú polgárok tarthatnának ebeket, kik azokat kellően tudják táplálni és gondozni. Ennélfogva első sorban közegészségügyi szempontból szükséges, hogy az ebadó 10 koronáról 20 koronára emeltessék.u Aki ezt a motiválást megfogalmazta, se a kutyákat nem ösmeri, se a logikával nincs szorosabb összeköttetésben. Azt mondani, hogy „az ebtartás szükségessége a belterületeken mivel sem indokolható“ — fölöttébb merész állítás. Mi például képesek vagyunk indokolni. Először azzal, hogy a kutya a belterületen is végez házőrző szolgálatot. Talán sehol a világon nincs annyi besurranó tolvaj, mint 6 Budapesten. Ezek a jómadarak nem a külvárosokban működnek, hanem a belső részeken, azokban a házakban, hol jómódú emberek laknak, akiknek több szobás lakása van. A legkisebböleb is több vagyonbiztonsági szolgálatot tesz, mint az inas meg a szobaleány, mert az ajtónyitásra fellármázza a házbelieket. Tehát világos, hogy a kutya hasznos nemcsak a majorokban, hanem a bérpalotákban is. A tanácsi javaslat készítője azonban arról is megfeledkezett hogy a rattler meg a foxterrier sokkal jobban pusztítja az egereket és patkányokat, mint a macska. Azt pedig mindenki tudja, hogy kivált a belváros öreg házaiban és a többi belső kerületek pincze- raktáraiban szinte nyüzsögnek a patkányok és egerek. Ily helyeken a kutya nem luxus tárgy, hanem hasznos és szükséges házi állat. Ugy-e bár, indokolható az ebtartás a belső területeken is? Ami azt a tanácsi konklúziót illeti, hogy a közegészségügyi kívánalmak biztosítva lesznek, ha az adó 10-ről 20 koronára emeltetik: ez egyszerűen fejtetőre állítása a logikának. Mert aki 10 korona adó mellett elhanyagolta ebeinek gondozását, az 20 korona lefizetése után sem fog többet törődni velők. Ámde kizártnak tekintendő, hogy aki 10 koronát fizetett a kutyájáért, ne részesítette volna kellő ápolásban. Egészen szegén}^ embernek a belső területeken eddig sem volt kutyája, az adóemelés tehát csak azokat sújtja, kik kellően gondoskodtak ebeikről. A közegészségügynek az adóemeléssel való konnexióba hozása nevetséges hipokrizis. Ehelyett sokkal illőbb lett volna nyíltan azt mondani: „Fokozni akarjuk a város bevételeit, s ezért az ebtulajdonosokon srófolunk egyet.“ Kétségkívül méltatlanság ez az adóemelés 4500 polgárral szemben, de hát már sok egyéb méltatlanság is történt Budapesten, anélkül, hogy az érdekelt feleken kívül más felszólalt volna. Meg vagyunk győződve, hogy a közgyűlés hozzájárul az ebadó fölemeléséhez és a belügyminisztérium helyben fogja hagyni. Ám ha ez megtörténik, akkor legalább gondoskodjék a tanács az ebtartási szabályrendelet megváltoztatásáról. Jelenleg abszurd és brutális eljárás dívik az ebekkel szemben. A szabályrendelet kötelességévé teszi a gyepmesternek, hogy az ebzárlat idején elfogott kutyákat azonnal kiirtsa, tekintet nélkül arra, hogy volt-e a járszalag nélküli eben bélyeg és szájkosár, vagy sem. Egyiz- ben már kifejtettük, hogy tisztára komikum az az állapot, hogy egyes utczák egyik felén érvényben van az ebzárlat, a másikon nincs, s hogy a nem ebzárlatos utczarészről a túlsó oldalra átfutó kutyát a sintér nemcsak elfoghatja, hanem ki is irthatja. A szabályrendelet okvetetlenül módosítandó olykép, hogy a tulajdonos visszakaphassa ebét, ha azt az orvosi vizsgálat egészségesnek találta. Vessenek ki bírságot, azonkívül követeljenek tartási és orvosvizsgálati dijat, de senkit meg ne foszthassanak
