Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-12 / 19. szám
1903. május 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 kópeni kötjélverő, amely a drótokat egy erős sod- ronynyá csavarja. A kábelverő gépről egy fadobra megy át a kábel. A fadobok, melyeket minden nagyvárosi ember az utczáról ismer, felveszik a kábel belsejét, amint a gépből kikerül és szép egyenletesen jobbról balra, majd balról jobbra sodorják gömbölyű testük körül. De még ezzel a kábel nem készült el. Egyelőre még csak egy juttával szegényesen bevont kábel belseje létezik. Ha ezen állapotban hagynák, akkor a reá bízott titkokat hamarosan tovább adná a levegőnek és a víznek. Ennek nem szabad megtörténni. A kábelnek csak a végponton, vagy az előre megállapított helyen szabad elfecsegni azt, amit rábíztak. A kábel tehát innen az itatóba és az ólomsajtóba megy. Hogy alaposan megitassák, előbb minden nedvességet kihúznak belőle. Erre szolgálnak a nagy légüres száritó szekrények, amelyek minden nedvességet eltávolítanak. Ennek megtörténtével a kábel az itatóüstbe kerül és itt szigetelő anyaggal annyira kidolgoztatik, hogy közvetlenül az ólomsajtóba juthat, amely a belsejét tökéletesen betakarja Vagy hideg vagy meleg ólomköpenyt préselnek rá. A szabómüvészet- nek ehhez semmi köze sincs, mert ez a köpeny, mely a kábel belsejét takarja, minden varrást nélkülöz. A varrás nélküli takaróhoz való ólom vagy annyira felmelegittetik, hogy plastikus állapotban van, vagy pedig az ólomköpeny erős nyomással egy merev ólomczilinderből készül. Most már lehet próbát tenni a kábellel, mely a vizsgálóterembe kerül. Itt a tudomány összes szabályai szerint készült eszközökkel megvizsgálták, mely eljárásnál a vezetőképesség és jó szigetelés főszerepet játszanak. Mindenekelőtt a köpenynek igen sűrűnek kell lenni, mert amint viz vagy egyéb nedvesség a szigetelő rostokba a kábel belseje és a köpeny közé jut, hasznavehetetlenné válik. De ezzel sincs még a kábel felszerelése befejezve. Midőn a mérések kiderítették a hibátlanságát, vassodronyból vagy vaskötélből kap fegyverzetet. Erre megint egy bobina szolgál. De a burkolat megsérülhet főként azalatt, ha a kábelt a földbe vagy a vízbe sülyesztik. Ezért a burkolatot óvni kell. Ez okból a már burkolt kábelt többszörösen átfonják rostszövettel és elszigetelő anyaggal itatják meg. Ez azonban ragadóssá teszi és megnehezíti a vele való dolgozást. Tehát a kábelt -— melynek belseje Fatinitzával elmondhatja: „Mi mindenen mentem keresztüla — mésztejfürdőbe mártják, amelytől az ismert piszkos fehér szint nyeri. Aztán újra a fadobra sodorják, ahonnan már csak akkor kerül le, ha hivatásának megfelelően a földbe, vagy a vízbe gombolyítják le. Ha e műveletnél a kábelt különös veszély fenyegeti, akkor a drótburkolatot még megerősítik. Kétszeres óvófelszerelést készítenek tehát, vasszallagból és nehéz drótszálakból, hogy a folyóban levő kábelt például, a hajó vasmacskájától vagy ehhez hasonló sérüléstől megóvják. Nem mindenkor kellenek azonban ilyen erősen felszerelt kábelek; a czélnak megfelelnek a csak fonott sodronynyal bevont kábelek is. Ezeknél nem jutta, hanem selyem és gyapot az elszigetelő szövet és a dynamodrótok fonógépeken vonatnak be, elszigetelő rostanyaggal. Ezeket a kábeleket legtöbbnyire városi vasutaknál alkalmazzák. Az elsoroltakon kívül van még guttapercha-, gummi- és papirkábel. A guttapercha alkalmazása — 1846 óta, amikor is Siemens Werner elszigetelő képességét felfedezte — tenger- és földalatti kábelek előállításánál, óriási mértékben elterjedt. A guttaperchát külön e czólra készített gyurógépekkel teszik használhatóvá. Aztán sajtóba kerül, mely sajtó hasonló a feljebb már megemlített ólomsajtóhoz. E gépek varrat nélkül, a drót köré sajtolják. Ha e burkolat készen van, a kábel vízzel telt fürdőkádba kerül, ami a guttaperchának rögtöni megkeményedését idézi elő. Ugyanígy készülnek a kaucsuk-kábelek is. A papirkábel oly sodronyokból áll, amelyek száraz papírral — amely igen jó elszigetelő anyag — vannak körülcsavarva. Főleg a távbeszélő-sodronyokat csavarják papírral körül. Az egyes papírral bevont sodronyok a kötélverő gépre kerülnek, amely sok erű sod- ronynyá fonja őket össze. Ezután vonatnak be ólom- köpenynyel és a viszonyokhoz képest esetleg még külön burkolattal is. így fonja körül a kábel a világot, mindenfelé kiterjesztve karjait. Ez a világ füle és szája is egyszersmind. Az én házam az én váram. (A főváros szabályozásáról.) Vájjon előbbre viszi-e a főváros szabályozásának ügyét amaz ankét, melyet e hó 8-án tartottak a belügyminisztériumban, s amelynek folytatása is lesz ? A résztvevőkben van elég hozzáértés, hogy jót alkossanak, s hajlandók vagyunk föltételezni, hogy végre valahára a helyes mederbe terelődik Budapest fejlesztése. Először a módokat és föltételeket kell megállapítani, azután pedig az anyagi akadályokat elhárítani. Nálunk az intézőkörök számos tagja még azzal sincs tisztában, hogy milyennek kell lenni egy modern metropolisnak. Czivilizált országokban a fővárosok nemcsak a forgalomnak s a kulturális életnek középpontjai, hanem egyszersmind azok részére, a kiket odaköt foglalkozásuk vagy a kulturális igények kielégítésének vágya, kellemes s egészséges tartózkodási hely. Épp ezért a modern városban megvan az üzleti negyed, magas, égnek meredő házaival, és megvan a szintén egy helyre koncentrált gyárváros. Ezek a városrészek csak az üzletnek és a munkának vannak szánva. Az épületekre felügyelő személyzeten kívül alig lakik ott
