Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-28 / 17. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. április 28. 17. szám. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre .......................- ... —. T2 kor. Fé l évre .............. .............- — 6 kor. Megjelen minden kedden. SZERKESZTI ES KIADJA: DR- BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5, Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Bevándorló szerzetesek. Nem értünk egyet azokkal, kik a limine állást foglalnak a francziaországi szerzeteseknek és apáczáknak hazánkba való települése ellen. Ebben az ügyben disztingválni kell. Ha tény volna, hogy a köztársaság mostani kormánya által távozásra kényszerit ett kongregácziók tagjai kivétel nélkül az ecclesia militans-hoz tartoznak; ha tény volna, hogy ezek az egyházi öltönyben járó férfiak és nők nem rendelkeznek a fentartá- snkhoz szükséges anyagi javakkal, hanem közjótékonyságra szorulnak, ha tartani lehetne attól, hogy megbontják a felekezeti békét vagy nemzetellenes törekvések előmozditóivá válnak, akkor mi is habozás nélkül tilalomfát állitanánk elébük az ország határán. Azonban e föltevések egyike sem tény. Ellenkezőleg, mindenki tudja, hogy a fran- czia szerzetesek és apáczák távol állanak az egyházpolitikai küzdelmektől. Azt is tudja a külfödi viszonyok minden ösmerője, hogy azok a megszüntetett kongregácziókjavarészt nagy tőkékkel rendelkeznek. Kétség nem fér ahhoz, hogy egy más ország területén még kevésbbé szítanának egyenetlenséget a felekezetek között, s franczia származású férfiakról és nőkről lévén szó, teljes bizalommal számíthatunk arra, hogy a hazánk államiságát és a magyar faj szupremáczióját veszélyeztető germán és pánszláv irányzatok, melyeknek a magyarországi görög keleti és ágostai evangélikus egyházban támogatói vannak, bennük nem segítőtársra, hanem ellenlábasra fognak találni. Ezek azok az általános és elvi szempontok, melyeket, hogy igazságosak lehessünk, szem előtt téveszteni nem szabad. Arról is beszélhetnénk, hogy ha a magyar közvélemény nem látott veszedelmet a gali- cziai bevándorlásokban, nem akadhat fenn a Francziaországból eredőn sem. Ezt a pontot azonban, noha kézen fekvő erős argumentumul kínálkozik, bővebben nem fejtegetjük. Ehelyett másra utalunk. Magyarországon évtizedek óta fáradoznak merkantilisták és agráriusok, kormányférfiak és a haute finance tagjai, hogy külföldi tőkéket vonzanak hazánkba. Törekvésüket eleddig csekély siker koronázta. A tőke hiánya okozza, hogy iparunk nem képes föllendülni, s ha történt is újabban nehány gyáralapitás és uj ipari vállalat életbeléptetése : azokat saját érdekeik megóvása végett osztrákok csinálták. Ily helyzetben a józanul számitó ész azt mondja: ha vannak a külföldön megszerezhető tőkék és vannak emberek, kik a nagyiparnak valamely ágát eredményesen tudják művelni, akkor azokat a tőkéket ide kell édesgetni és azokat az embereket tárt karokkal kell fogadni. Hogy Francziaország miért engedi meg magának azt a luxust, hogy óriási tőkéket és szakértelmet számkivessen, az nem tartozik reánk. Nekünk meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy a mozgóvá lett tőke és a hazátlanná vált szakértelem Magyarországon, telepedjék meg. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP
